Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-62

414 A Nemzetgyűlés 62. ülése 1920. Ezalatt nem olyan alkotásokat értek ma, t. Nemzetgyűlés, mint régen, amikor az alkotások újítást jelentettek ; ma alkotások alatt a mentés munkáját értem és az fog a mai gazdasági viszonyok közt a legnagyobb szolgálatot tenni az országnak, aki abból, ami elveszendő, a legtöbbet tud még megmenteni. (Ugy van! Ugy van/ balfelől és a középen.) Beszédem során, — amelyet illetőleg az igen tisztelt Nemzetgyűlés kegyes elnézését kérem, amiért a szokott időbeli kereteken túl fog terjedni — annak egyes részeiben leszek bátor reátérni erre a kérdésre : érinteni legfőbb vonatkozásaiban a termelés kérdését. Azonban a t. Nemzetgyűlés szives elnézését kell kérnem azért is, ka beszédem idézeteket fog tartalmazni, amelyek talán kelleténél több időt vesznek igénybe és számadatokat, amelyek nehézkessé teszik magát a beszédet. De, t. Nemzetgyűlés, azt tartom, hogy a szőnyegen lévő kérdést egyszer gazdasági vonatkozásaiban egészen fel kell ölelni, tisztán kell látnunk nemcsak abból a szempontból, amelyet az igazságügyminister ur törvényjavaslata tárgyal, t. i. ennek a kérdésnek jogi vonatkozásai szempontjából, hanem látnunk kell e kérdés gazdasági vonatkozásait is. Mert az a kérdés, a drágaság kérdése csak igen kis részében igazságügyi, nagy egészében gazdasági kérdés, (ugy van I Ugy van I halj elől.) amely gazdasági életünket a gyökerétől végig érinti. Épen ezért feladatommá tűztem ki, t. Nemzetgyűlés, hogy ezt a kérdést mindezen szempontokból megvilágítom. Magát a törvényjavaslatot — minthogy célja a visszaélések meggátlása és azok megszüntetése, példás büntetések statuálása még a visszaélések kiséri étére nézve is — természetszerűleg örömmel elfogadom, abban a feltevésben, hogy a törvényjavaslat végrehajtásánál annak egyes rendelkezéseiben és részleteiben a tisztes kereskedelem, a magyar gazdasági élet védelmet fog találni, ugy hogy akkor, amikor az egyik oldalon megtorolja a bűnt, a másik oldalon a gazdasági élet folytonosságát megvédi. T. Nemzetgyűlés ! öt kérdést kívánnék taglalni a törvényjavaslat kapcsán. Először azt, vájjon csak magyar jelenséggel állunk-e szemben ezen drágaság kérdésénél, vagy pedig világ jelenség-e az, amely felszínre került a háború után ; másodszor mi idézi elő a drágaságot és van-e ezek között az okok között olyan speciális magyar ok, amely súlyosbítja a helyzetet itthon minálunk ; harmadszor taglalni kívánom azt a kérdést, hogy mi a szerepe a drágaságban a mezőgazdaságnak, mi az iparnak, mi a kereskedelemnek, vagyis taglalni kivánom azt a kérdést, hogy csak egyik vagy másik termelő, illetőleg gazdasági ág-e az, amely drágaságot okoz, vagy valamennyi gazdasági ág ; negyedszer birálat tárgyává kivánom röviden tenni azt a kérdést, vájjon a törvényjavaslat célhoz fog-e vezetni s végül ötödször, miképen lehet véleményem szerint a helyzeten segíteni és minő nehézségekkel kell még a jövőben megküzdeni. évi június hó 17-én, ósütö?*tökoti. T. Nemzetgyűlés ! Az első kérdéssel, hogy magyar jelenségggel állunk-e szemben, aránylag röviden végezhetek. Ebben a tekintetben egy döntő bizonyítékot leszek bátor a t. Nemzetgyűlésnek felolvasni ; a versaillesi békekonfenrecia gazdasági ötös tanácsának a világ gazdasági helyzetére vonatkozó, talán sokak előtt ismeretlen jelentését fogom bemutatni ebben a vonatkozásában, amely, azt hiszem, már magában eldönti azt a kérdést, hogy világjelenséggel állunk-e szemben. E jelentés azt mondja ebben a részében (olvassa) : »A háború szükségképen Európa összes gazdasági viszonyainak dezorganizációját idézte elő. Ez a dezorganizáció az árak emelkedésében jelentkezik, mely ezidőszerint az összes népek általános elégületlenségének forrása, és pedig ugy a háborút viselt, mint a semleges országokban. A történelem tanúsítja, hogy a magas árak szükségszerű folyományai a háborúnak, és összehasonlítva a jelenlegi helyzetet a legtöbb háborúval, tulajdonképen semmi szokatlan sincs abban. A napóleoni háborúkban az árak Angliában 75%-kal emelkedtek és csak nyolc év multán váltak ismét normálisakká. Az amerikai polgárháború idején az árak Amerikában 100%-kai emelkedtek, és 12 évig, sőt még tovább is tartott, míg ismét rendeseknek voltak mondhatók. Sok körülménynek egybeesése idézi elő az árak emelkedését, de valamennyi közvetlenül vagy közvetve folyománya a háborúnak. Avégből, hogy az ebbe a küzdelembe belesodort nemzetek élelmezhetők és minden szükségessel elláthatók legyenek, a különböző kormányok kénytelenek voltak országaik nemzeti vagyonát hitelműveletek és papírpénz alakjában leszámítolni. A remélt jövedelmezőség ezen fiktív jelei inflációjának ellentéte a tényleges vagyon mérvével az árak emelkedésében jut kifejezésre.« íme, t. Nemzetgyűlés, méltóztatnak látni, hogy az entente legfőbb gazdasági tanácsa megállapitja azt, hogy mindenütt, Győző és legyőzött államban egyaránt a gazdasági helyzet a tú]magas árakban jut kifejezésre. Legutóbb Németországnak egyik leggazdagabb részében, Bajorországban, az ottani országgyűlésen diktátort követeltek a drágasággal szemben. És túl a tengeren, ott, ahonnan mi kapjuk — Európát értem — élelmiszereink nagy részét, Amerikának egyik köztársaságában : Peruban, legutóbb ismét a drágaság ellen hangzanak fel szavak, és az ottani törvényhozás kénytelen ugyanolyan intézkedéseket tenni, mint az európai államok legnagyobb része, t. i. ármaximálást, a fogyasztás kontingentálását és hasonló rendszabályokat léptetni életbe az élelmezési cikkek tekintetében. De, igen tisztelt Nemzetgyűlés, amikor megállapítom azt, hogy az árdrágulás világjelenség, bár nálunk katasztrofális helyzet fenyeget a fixfizetésü alkalmazottak tekintetében, akik legsúlyosabban érzik ennek a drágaságnak nyomasztó erejét, s akik maholnap utolsó eladható holmijukat is (Igaz ! ugy van !) vásárra kénytelenek vinni csak azért, hogy nyomorult életüket tengethessék,