Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-61
A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920, tudni, hogy egy gyakorlatot folytató orvosnak legalább is háromszobás lakásra van szüksége. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy ma a fővárosban egy ilyen lakás legalább is 3000 koronába kerül és ehhez hozzátesszük évi 2400 korona díját a telefonnak, amelyre az orvosnak már prosperabilitás szempontjából, sot exisztenciális érdekből is szüksége van, de szükségük van a betegeknek is arra, hogy az orvosnak telefonja legyen, akkor nem nehéz elképzelni, hogy ez a mai viszonyok között minő anyagi túlterhelést jelent. T. Nemzetgyűlés ! Kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a kereskedelemügyi minister urnák rendeletével szemben felmerült az a gondolat, hogy orvostestületek állást foglalnak a rendelet ellen. Egy ilyen állásfoglalás a kezemben is van és ez a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének az átirata a kereskedelemügyi minister úrhoz s az orvosok, amennyiben a rendeleten változtatás nem történik, tömegesen fogják felmondani a telefonjaikat. Azt hiszem, felesleges erősébben hangsúlyoznom, hogy ez mennyire hátrányos volna a közönség és a betegek érdekeire nézve. (Ugy van ! Ugy van !) Azt is felesleges mondanom, hogy az ilyen módon felszabaduló telefonokat azután többé nem keresztény orvosok, nem keresztény emberek és nem keresztény magyar vállalatok fogják megkapni. (Ugy van ! balfelől.) Viszont, t. Nemzetgyűlés, meg kell emlitenem és ki kell emelnem azt, hogy épen a keresztény orvosok egyesülete : a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete volt az, amely tavaly december 15-én kimondotta, hogy tagjai a köztisztviselőknek minden lehető kedvezményt megadnak, nem alamizsna-adásból, hanem áldozatkészségből, hazafias áldozatkészségből a köztisztviselők iránt, önkéntes adózásul az államnak, a hazának. Ezzel szemben most az állam megdrágítja óriási mértékben az orvosok telefonját. Taszler Béla : Szokás szerint ! Avarffy Elek : T. Nemzetgyűlés ! Végül még megemlítem azt, hogy ha valaki abba a szerencsés, de ép ugy mondhatnám : szerencsétlen helyzetbe kerül, hogy a telefont ma kell bevezettetnie, — amely helyzetbe ugyan manapság közönséges földi halandó alig kerülhet — akkor a rendes telefondíj mellett még 1000 korona belépési díjat is kell fizetnie s ez azt jelenti summa summarum. hogy az első esztendőben a telefonszámlája 3400 koronát, hogyha pedig még mellékállomást is tart, akkor 4300 koronát tesz ki. T. Nemzetgyűlés ! A legnagyobb hibát ott látom, hogy a telefondíjszabás is megint csak minden individualizálás nélkül állapíttatott meg s annyit kell fizetnie egy telefonért és egy telefonfőállomásért a gyenge anyagi képességű embernek is, mint a milliós vagyonú urnák ; a keresztény kiskereskedőnek annyit kell fizetnie, mint a Bachruchcégnek ; a kisiparosnak annyit kell fizetnie, mint a Kereskedelmi Banknak ; a fixfizetésü szellemi munkás, köztisztviselő és katonatiszt annyit fizet, mint a nagytőkés ; az újságíró annyit fizet, mint a évi június hó 16-án, szerdán. 397 bankár ; az orvos annyit fizet, mint a hadimilliomos ficsúr fizet — bocsánatot kérek a kifejezésért — a babájának a luxustelefonjáért. (Mozgás. Felkiáltások a jobboldalon : A levél díja is egyforma !) Még egy példát hozhatok fel. Az egyetemi tanszékeken, az elméleti tanszékeken egy egyetemi adjunktusnak a mai fizetése évi 10.000 korona és ennek egynegyed részét, 2.400 koronát le kell hogy adjon a telefonjáért. T. Nemzetgyűlés ! Még azt akarom megemlíteni, hogy ez a telefonrendelet nagyon sújtja a vidéki sajtót is, a vidéki sajtónak a laptudó áfásait rendkívüli mértékben megdrágitja és valósággal katasztrofális lesz a vidéki újságokra ; mert lesznek olyan vidéki újságok, amelyeknek az eddigi évi 1.000—2.000 korona telefondíja évi 30—40.000 koronára fog felszökni. (Egy hang balfelől : Tarthatatlan !) Ebből az alkalomból nem lehet elhallgatni, t. Nemzetgyűlés, azt a rengeteg sok anomáliát és rendetlenséget sem, amely a telefonnak minden magas ára mellett is a teleionkapcsolások alkalmával még a hígviharedzettebb drótidegeket és hajókötélidegeket is próbára teszi. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Méltóztatnak tudni, hogyha nálunk egyszer valami drágul, az azután drágul alaposan ; ami százszorosan drágul, az a valóságban voltaképen kétszázszoros drágulást jelent. A drágulással együtt jár t. i. mindig a lelkiismeretnek mód es határ nélkül való tágulása is, mert ha mindennek ugy emelkednék a valutája, mint ahogy emelkedik a lelkiismeretlenségé, a felületességé, a gonoszságé és a rosszhiszeműségé, akkor mi már pénzügyileg is, gazdaságilag is régen egészen rendben volnánk. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Méltóztatnak emlékezni, hogy mikor, teszem, a dohány ára még egyszer akkora lett, mint volt, ugyanakkor a cigarettában félannyi dohány és még egyszer annyi krumpli-, tormalevél, hulló falevél és más efféle jelent meg. Nem akarom a telefonügyet a dohányügygyei, illetőleg a hulló falevél-üggyel kapcsolatba hozni, csak oda akarok konkludálni, hogy mnél drágább lesz a telefon, annál rosszabb és hanyagabb lesz a telefonszolgálat és annál több baj lesz ugy a Józseffel, mint a Terézzel. Arra vagyok bátor kérni az igen t. kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék ebbe a telefondíj szabásba bizonyos progresszivitást behozni s azoknak, akik a telefont közérdekből és komoly szükségből használják, a telefon árát a legmérsékeltebb árban megállapítani ; azoknak pedig, akik kapitalista érdekekből, vagy luxus, randevú és spekulációk céljából használják, méltóztassék irgalmatlanul megdrágitani. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Gaal Gaszton : Legjobb lesz, ha ezt is a gazdákkal fizettetik. Ez lesz a legegyszerűbb. (Zaj.) Avarffy Elek : Bocsánatot kérek, ez igy nem sok szociális érzékre és belátásra vall, s ismét fokozza azt az elégedetlenséget, amely abból táplálkozik, hogy talán politikai célzatossággal is
