Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-61
398 A Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. folyvást minden drágább lesz, de egyetlen egy komoly, elszánt és elhatározó lépés sem történt még eddig abban az irányban, hogy valami már egyszer a mi keresztény és keresztényi esnek hirdetett szociális pollitikánk nagyobb dicsőségére olcsóbb is legyen. A következő interpellációt intézem a magyar királyi kereskedelemügyi minister úrhoz (olvassa) : »Hajlandó-e a minister ur a posta-, távírda és távbeszélő díjszabás fölemelésére kiadott rendeletetét módosítani ugy, hogy a telefondíj az egyes társadalmi osztályok és elsősorban a fixfizetésü szellemi munkások nyomorúságos anyagi helyhelyzetének figyelembevételével és legjobb jóindulatú elbírálásával állapittassék meg ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Következik ? Kontra Aladár jegyző: Weiss Konrád! Weiss Konrád : T. Nemzetgyűlés ! Tulajdonképen mindazt, amit el akartam volna mondani, Pálfy Dániel képviselő ur előttem már felhozta. Mindannak dacára az államvasuti alkalmazottak nevében külön ki akarom emelni itt, t. Nemzetgyűlés, hogy mindaz, ami eddig a közalkalmazottak érdekében nem történt, olyan ellenségeskedést váltott ki a közszolgálati alkalmazottakból, igy az államvasutiakból is, hogy ennek nagyon súlyos konzekvenciái lesznek. (Mozgás.) S hogyha a kormány azonnal a legsürgősebb intézkedéseket meg nem teszi, akkor mi, akik hivatalosan vezetjük az államvasutaknak személyzetét, a bekövetkezendőkért semmiféle formában és módon a felelősséget vállalni nem fogjuk. (Helyeslés bal felől.) Nagyon hálás vagyok Pálfy Dániel igen t. képviselőtársamnak, hogy ő mint az iparosság itteni exponense elmondta mindazt, amit látott, és én csak azt kérném, hogy az a megértés, amit az iparosság részéről a közalkalmazottak irányában látunk, megnyilvánuljon a túloldalról, a mezőgazdák részéről, valamint a kereskedelem részéről is, mert ha mindaz a megértés összefog, alig hiszem, gy a kormány mindazon intézkedéseket meg ne tenné, amelyek a közszolgálati alkalmazottak sorsának jobbraforditásához szükségesek. Gaal Gaszton : Mi már öt milliárdot adunk hozzá csak az idén gabonában ! (Zaj balfelől.) Weiss Konrád : Bármit adtak, mélyen t. képviselőtársam, a tény az, hogy ezidőszerint a tisztviselők kivétel nélkül valamennyien éheznek, le vannak rongyolódva (Igazi Ugy van!) és óriási közöttük az elégedetlenség. (Igaz! Ugy van/) Amint követelik önök, hogy a búza árát állapítsák meg, hogy szabályoztassék, mennyit adjanak és milyen árban bizonyos célokra, a többi pedig szabad forgalom tárgya legyen, ugyanúgy joggal, sőt elsősorban követelhetik (Igaz! Ugy van!) a közszolgálati alkalmazottak, hogy a nemzet adjon meg nekik mindent, amire rászolgáltak. (Igaz! Ugy van! Taps a baloldalon.) A múltkor, amikor a pénzlebélyegzés történt, a pénzügyminister ur nagy kegyesen háromszáz korona segélyt engedélyezett előleg címén. Ezt június elsejétől kezdődőleg 50 koronánkint le fogják vonni. (Zaj.) Hivatkozom itt, t. Nemzetgyü'és, Homonnay Tivadar igen t. képvise 7 őtársam be-*« adott indítványára, amely ez ideig még nem került tárgyalás alá. Engem az államvasuti alkalmazottak megbiztak azzal, hogy a kormányt, amely teljes mértékben felelős mindazért, ami ezideig történt és ami nem történt. (Igaz ! Ugy van ! balfelől) kz ő nevükben arra kérjem, különösen a kereskedelemügyi minister urat és a pénzügyminister urat, hogy azonnal való intézkedésekkel tegyék lehetővé, hogy ők sorsukon segíthessenek. Elsősorban követelnek azonnali ruhasegélyt, másodszor követelik, hogy fizetésrendezésük azonnal vétessék revízió alá és mind az, amit a pénzügyministeriumban ezideig kidolgoztak, hozzászólás végett adassék ki az államvasutaknak. Az államvasuti alkalmazottak fizetésrendezése, véleményünk szerint, az államra egyáltalában semmiféle megterheltetést nem jelent. Ott van a tarifaemelés (Igaz ! Ugy van !) annak csak egy bizonyos részét kell erre a célra fordítani, hogy minden egyes alkalmazott véglegesen kielégítve és így megnyugtatva legyen. Csak egyre akarom felhívni a t. képviselőtársaim figyelmét. Én nyolc esztendeig voltam az elnöki osztályban. Minden ministeriumban, mindenütt azt mondják, hogy ez a legelitebb osztály, ott vannak az emberek minden tekintetben a legjobban kiválogatva. És én a napokban egyik társamat, egy titkárt láttam olyan ' cipőben, hogy nincs az a szegény rongyos embei, utolsó koldus, aki olyan cipővel kiállana az utca sarkára. (Zaj). Megérdemlik a közszolgálati alkalmazottak, a vasutasok, hogy ide jussanak? (Igaz ! Ugy van ! Zaj.) így volt ez az ember ott a napokban a ministerelnöknél és hogy nagyobb nyomatékkal a.dhassa elő kérelmét, az egyik asztalról fogta az összes ceruzákat, beledugdosta a cipőjébe, igy állt a ministerelnök elé és azt mondta : igy néz ki az elnöki osztály egyik alkalmazottja. (Mozgás.) Méltóztassanak már most figyelembe venni, hogy milyen állapotban vannak azok a szegény kisemberek, a segédtisztek, akiknek esetleg 6—8 gyermekük van. Tudnak-e ezek megélni? (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Ne méltóztassék ezen mosolyogni, t. képviselőtársam, mert ha kezébe veszi a hivatalos értesítést és megnézi, hogy kinek milyen fizetése van, ön is és általában túlaldali képviselőtársaim másképen fognak ebben a kérdésben gondolkozni. (Igaz ! Ugy van ! Egy hang a jobboldalon : Ezen nem lehet mosolyogni !) Ha önök annyira kérik, hogy állapítsák meg a gabona árát egy bizonyos mennyiségre, a többit pedig szabadon adhassák, hogy igy beszerezhessék maguknak mindazt, amire önöknek a gazdaság továbbfolytatása céljából szükségük van, akkor egészen jogosan követelhetik és kérhetik az állam tisztviselői is maguknak azt, hogy adják meg nekik, amiből be-
