Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

À Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. 3é5 zik ezektől az állapotoktól, (Igaz! Vgy van! jobbfelöl.) irtózik oly nagy pénzt kérni olyan dologért, amelyről tudja, hogy az a fogyasztó nehezen tudja megfizetni. Egy tisztességes embernek valóságos kínszenvedés, kálvária az, mikor embertársától olyant kell kérnie, amit az az embertársa rendes körülmények között nem adhat meg. Mindent el kell tehát követnünk arra, hogy a gazdasági ágak között teljes harmónia legyen. Hiába akarnak közöttünk, a falu és a város között ellentétet teremteni, mert nincs ellentét a tisztességes emberek között, az csak a bűnös emberek között van, járjanak azok az aszfalton vagy a réteken, a bűnösök mindenütt bűnösök és kivettetnek a társadalom kötelékéből. A tisztességes emberek ugy a faluban mint a városban, mind egy „cél felé törekszenek, azon cél felé, hogy embertársaikat lehessen kiszolgálni, kielégíteni, hogy azok ne legyenek kénytelenek ilyen viszonyok között élni, amikor csak a paraziták, az élősködők és azok a hihetetlenül lelketlen haszonlesők, akik visszaélnek ezzel a helyzettel, akarnak itten dúskálni, ezen rettentő állapotok kihasználásával. (Egy hang jobbfelől: Ezekre Mszül a törvény. Zaj.) A tej-kérdésben a leghivatottabb, ,azt hiszem, a közélelmezési minister ur. -Én ugy emlékszem, hogy a közélelmezési minister ur egy interpellációra adott válaszában közegészségügyi szempontokkal indokolta meg, hogy miért nem lehet a tejkereskedelmet szabaddá tenni. Bár én ebben is a legteljesebb szabadság hive vagyok, nem tagadom, hogy a tejkérdésnél különösen a gyermekek szempontjából ez nagyon fontos közegészségügyi kérdés, de ha a két szempontot, t. i. a szabadkereskedelemnek és a higiéniának érdekeit össze lehet egyeztetni, akkor azt hiszem, kellő garanciák és kautéíák mellett mindenki csak a szabadkereskedelem hive lehet. (Igaz ! Ugy van !) Már most, t. Nemzetgyűlés, ilyen szempontokból derítve fel ezt a kérdést, azt hiszem, objektive megállapíthatjuk, hogy ez a javaslat megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket vele szemben felállítottunk. Az igazságügy minister ur — talán nem árulok el titkot ezzel, nem szeretek indiszkrét lenni — az igazságügyi bizottság ülésén megadta a késedelem tulajdonképeni okát is, amikor elmondotta, hogy ez a javaslat már a hetedik munkálat, amely ebben a kérdésben készült. Az igazságügyminister ur t. i. ezzel adta meg a választ arra a vádra, hogy későn jött ezzel a javaslattal. Annyira gondosan mérlegelt minden körülményt és annyira védeni akarta — saját maga előadása szerint — a legális kereskedelmet, ipart és mezőgazdaságot, hogy minden tekintetet figyelembe véve, ilyen sokáig húzódott el ennek a javaslatnak benyújtása. De bár ilyen , NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET. későn nyújtatott is be ez a javaslat, én örömmel üdvözlöm és fogadom azt el, mert különösen azokkal a módositásokkal, amelyekkel a tárgyaláson átment, valóban szerencsés alkotásnak lehet mondani e javaslatot, tekintve a célt, amelyet elérni akar. Nagyon fontosnak tartom, t. Nemzetgyűlés, hogy a javaslat magát az eljárást, magát a bíráskodást is megfelelő garanciákkal veszi körül. Az a tény, hogy a bíróságba szakembereket hívnak meg a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar köréből, garanciát nyújt nekünk arra, hogy ott juszticmord nem történhetik, mert az a szakember, aki a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar részéről bent lesz e bíróságban, ugyanakkor, amikor képviselni fogja a szakértelmet, igazi képviselője lesz a közérdeknek is, és mint a joghoz laikus ember, át fogja érezni azt a felelősséget, amelyet ez a tisztség reá ró s ezen felelősségnek alapján lelkiismeretes megGyőződéséhez és becsületes tudásához mérten fogja az Ítéleteket meghozni, ugy, hogy — ismétlem — a iegnagyobb garanciát látom abban, hogy ez a kérdés ilymódon oldatik meg. A javaslat egyéb rendelkezéseiben különösen nagy vitára adott okot az igazolt, majd később a tájékoztató ár meghatározása és a méltányos haszon megállapításának kérdése. E tekintetben az eredeti javaslat a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem szempontjából specifikálta az árakat, az igazságügyminister ur azonban, hosszabb tárgyalás után egy olyan módosítást terjesztett elő, amely nem így specifikált, hanem általános körülmények figyelembevételével módot és alkalmat adott arra, hogy az igazi, a tényleg forgalombahozatal idején való ár is tekintetbe vétessék. A differencia t. i. az volt, vájjon a beszerzési ár vagy pedig a forgalombahozatal idején való napiár vétessék-e kiindulópontul. Ez áthidaltatott a módosítással és maguk a parlamenti tárgyalások is anyagot fognak nyújtani arra nézve, hogy milyen intenció vezérelte az igen t. igazságügyi kormányzatot. Megállapíthatjuk, hogy az igazságügyi kormányzatot az élet szempontjia vezették, és kívánatos, hogy az élethez való alkalmazkodás szempontja vezérelje a bíróságot is. Ebből a szempontból az 1. § második pontjai teljesen kielégítő és módot nyújt a bíróságnak arra, hogy minden körülményt és minden tekintetet figyelembe véve : a gazdasági viszonyok alapján állapítsa meg az igazolt árat és a méltányos hasznot. Van azután egy másik nagyon fontos kérdés, amelynek eldöntése reám, mint jogászra nézve különösen nehéz volt. En azonban leküzdtem magamban a jogászt azért, mert a köznek nagyobb szolgálatot véltem így tenni. IV i. arról van szó, hogy vájjon a felebbezésekkel mi történjék. Az igazságügyminister ur eredeti javaslata az volt, hogy a rendeletben, amely erre az egész eljárásra vonatkozik, benne legyen a feleb* 49