Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

384 A Nemzetgyűlés 61. ülése- W2 Bródy Ernő : Bot nálam nem jön számitásba ; erről majd lesz szerencsém szólni. T. Nemzetgyűlés ! A legtöbb élelmiszernél már magánál a termelésnél kezdődik a drágaság, és ha elő is fordul, amint mondja ez a jelentés, hogy a lánckereskedelem is közrehat ez áremelkedésnél,— mégis kétségtelen, hogy e kinövést az áruhiány teszi egyáltalán lehetővé. Igen érdekes, hogy ebből a szempontból mit mond a jelentés. Ugyebár, maga a törvény is bünteti az áru elrejtését és haragszunk is rendesen azokra, akik az áiukab felhalmozzák, mint a hörcsögök és kivonják a forgalomból. E jelentés azonban rámutat arra, hogy vannak és lehetnek esetek, amikor a legális és tisztességes kereskedelemnek épen a közellátás szempontjából gondolnia kell a félretételre. Azt mondja a jelentés (olvassa) : »Kénytelenek vagyunk azonban itt is rámutatni, hogy épen a legszolidabb legális kereskedelem hivatott arra, hogy a világvárosok lakossága élelmezésének biztositása érdekében nagyobb készleteket is halmozzon fel időnkint, hogy tehát a raktári készletek nem jelentenek mindenkor büntetendő árufelhalmozást, ugy a termelés fokozása, mint az áru előteremtése, valamint az árak természetes lemorzsolása érdekében is a mielőbbi szabadverseny életbeléptetését javasoljuk. E jelentés alá a következő nevek vannak irva (olvassa) : »Ujbesenyői Wagner Péter ezredes és Radó alezredes, a fővezérség kiküldöttei ; dr. Boleman, dr. Tomcsányi Béla, az »Országos Árvizsgáló Bizottság« kiküldöttei; dr. Kúrák Miklós, Tenkó János, a magyar királyi államrendőrség kiküldöttei ; Zigler Nándor vásárcsarnoki igazgató, Szabó Ferenc vásárigazgató, Budapest székesfőváros kiküldöttei, dr. Győrffy Aladár, gr. Lasberg Rudolf, a közélelmezési ministerium kiküldöttei.« Ez a bizottság állapitja meg azt, amit én előbb mondottam, s ez a bizottság kivánja a szabadversenynek, a szabadkereskedelemnek a felújítását, szabadulni a központoktól, szabadulni mindenféle rekvirálásoktól, (Élénk helyeslés jobbfelől.) visszaállítani a szabadkereskedelmet. A szabadkereskedelem el fogja pusztítani az árdrágítókat és a lánckereskedőket. A szabadkereskedelem vissza fogja adni a kereskedelmet és az ipart a maga rendeltetésének. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen./ Fangler Béla : Nagyon veszedelmes dolog ! Sándor Pál : Más remedium nincs ! (Zaj a jobbés a baloldalon.) Bródy Ernő : Méltóztassék megengedni, nem a magam véleményét mondom el, de olyan nagyszabású munkálat ez a jelentés, — nem tudom, ki csinálta, lehet, hogy többen csinálták — s annyira világos, józan fővel és kitűnően van összeállítva, hogy érdemes volna minden részét felolvasni. Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam, hogy a gazdasági politika szempontjából mit mond. Azt mondja (olvassa) : '. évi június hó 16-án, szerdán. »Szabadjon végül a közélelmezés olcsóbbá tételével szorosan összefüggő, a jövőben követendő gazdasági politikának általános irányítására is rámutatni. A múlt század hetvenes éveiben az európai mezőgazdaságot teljesen tönkretétellel fenyegető amerikai verseny két ellentétes közgazdasági politikát eredményezett. Mi magyarok védvámosak lettünk ; kizárták piacunkról Szerbia, Románia és Oroszország összes nyers terményeit s hazai nyersterményeinket s Ausztria ipartermelését ezen mesterséges elhatárolással iparkodtunk megmenteni. A jelszó ez volt : a termény- és termeivényárakat mesterséges eszközökkel is magasan kell tartani, inkább a termelést csökkenteni, hogy így magában a monaichiában fogyjon el minden terményünk. Ezzel szemben Dánia ugyanakkor teljesen szabaddá tette az egész világkereskedelem számára határait, megengedte, sőt előmozdította, hogy kereskedői minél több gabonát, szemes- és takarmánymagvakat szállítsanak Dániába, a gazdákat pedig abban segítette elő, hogy minden erejükkel feküdjenek reá a tejtermelésre és sertéstenyésztésre. E politikának eredménye az lett, hogy Dánia tejet és főleg vajat és sajtot, valamint sertéshuskészitményeket szállít óriási tömegekben a külföldre, megteremtvén ezen külkereskedelmével nagy állami bevételeit, megteremtvén ezzel mezőgazdaságának belterjessé tételét s hihetetlen felvirágzását. Ha a Duna-Tisza-közét ugy rendezzük be, mint az angolok a Nilus völgyét, ugy a magyar sertéstenyésztés és tejgazdaságaink fogják legjobban biztosítani Magyarországon az olcsó megélhetést és az állami jövedelmeket«. Hát ezt mondja ez a bizottság, amelyben a közélet minden ágazata képviselve volt. A magam részéről nem merek véleményt mondani, — mert nem vagyok szakértő ebben a dologban — de mindenesetre a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlom ezt az elsőrendű munkálatot, amely kiindulva abból a feladatból és kötelességből, hogy megoldja Budapesten a közélelmezés kérdését, megállapítsa az árdrágulás és lánckereskedelem okait, arra a megállapításra jut, hogy a gazdasági politika tekintetében tulajdonképen mi volna a teendő s rájut arra a megállapításra, hogy a gazdasági versenynek és Magyarország helyzetének legelsősorban a szabadkereskedelem elve felelne meg s hogy Magyarországon akkor lesznek rendes állapotok, ha tisztességes, legális szabadkereskedelem fogja a maga útjait érvényesíteni. (Helyeslés jobbfelől.) En azt hiszem, hogy olyan egyhangúság mutatkozik itt ebben a kérdésben, hogy kivánnunk és remélnünk kell azt az időt, amikor erre a térre ráléphetünk. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt remélnünk és kivánnunk kell, mert tessék megGyőződve lenni, t. Nemzetgyűlés, arról, hogy ha objektíve és józanul mérlegeljük ezeket a kérdéseket, — amint már az előbb voltam bátor megmondani — a tisztességes kereskedelem, a tisztességes ipar és a tisztességes mezőgazdaság, de minden tisztességes ember is irtó-