Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-61

 Nemzetgyűlés 61. ülése 1920. évi június hó 16-án, szerdán. 383 ségek vannak, azt szintén ' ez az elaborátum állapítja meg. Például közlekedés szempontjából a központi vásárcsarnokból a zöldségnek yalamely kerületi piacra szállításánál minden kosár zöldség után 5—7 korona fuvarbér és 5 korona rakodási díj jár. Három kosár zöldségnél à 20 korona, vagyis 60 korona áru zöldségnél a szállitási költség, fuvarbér háromszor hat az 18 korona, a rakodási díj 5 korona, összesen 23 korona. A zöldség normális ára kilogrammonként 20—30 fillér és így számitva 60 kilogrammot kitűnik, hogy a 12—18 korona összértékű zöldséget 23 korona szállitási díj terheli. Ugyancsak magasabb nézőpontból, amely, azt hiszem, nagyon érdekelni fogja a Házat, azt mondja ez az elaborátum, hogy a dunai viziutat kellene kihasználni. Miután a vasút maga nem elegendő a forgalomnak a lebonyolítására, ezért fontos volna a dunai viziutnak a felhasználása. Azt mondja ebben a rendkivül érdekes (olvassa) : »Ilyen támogatás volna Budapest fővárosra nézve a dunai viziutnak tökéletesebb kihasználása. Hogy Esztergomtól lefelé Budapestig és Pakstól felfelé Budapestig naponta több vontatópropellerjárat közlekedjék, hogy a vizmenti községek termeitvényeiket olcsón és könnyen idehozhassák és termelésüket magukra nézve is haszonhajtólag fokozhassák. A felsőfolyam partvidékén főleg zöldség és gyümölcs termelésére, az alsóbbfolyami rész partvidékén pedig liba- és kacsatenyésztés nagymérvű felkarolására már megvan a lakosságban a hajlandóság. Ugyanilyen jelentőségű volna a DunaTisza között elterülő lakosok földjeinek öntözésre való berendezése tisztán szálastakarmány termelésre, melynek segélyével az ott felállítandó tehenészetek utján Budapest tejellátása és részben husszükséglete biztositható volna. Semmi értelme sincs annak, hogy a könnyen megsavanyodó és fertőzhejő tejet messze vidékek termeljék és szállítsák Budapestre. Különösen hiba volna ez a gazdasági berendezés ma, amidőn szállitási eszközeink legfontosabb ja, a vasút, csak lassú forgalmat és csak gyér közlekedést tud fenntartani, viszont ezzel szemben a Duna és Tisza között elteiülő, részben homokos, részben szikes hátak és locsogok ma is fő szénatermő területei és szá'litói Budapestnek. Ha ezen teljesen meleg, szárazl nyáron esőtlen éghajlatú területeket öntözésre rendeznénk be, teljesen biztosithatnánk a főváros telellátását és részben husszükségletét is ; közben értékesíthetnénk malmaink korpáját, bőséges istállótrágyáva] láthatnánk el a különben sovány földeket, szóval szélsőséges klímánk mellett is biztosított jövedelmezőségű belterjes gazdaságokat létesítenénk a főváros szomszédságában és a tejgazdaságoknak és az állattenyésztés és hizlalás többi ágainak ily felkarolásába egyaránt bevonhatók volnának ugy a nagyobb birtokosok, mint a tejtermelő-szövetkezetekbe tömöritett kisgazdák, községi lakosok. Ne feledjük még azt sem, hogy ahol biztosított a takarmánytermelés s ezzel az állattartás, ott bőséges az istállótrágya-produkció is, mely viszont alapfeltétele a nagyszabású zöldség- és gyümölcstermelésnek. Ily szemüvegen nézve a kérdést, a Duna,—Tisza közének öntözésre való berendezését méltó vállalkozásnak állithatnánk oda az egyiptomiak nílusi, illetve az angolok assunai öntözőberendezéseihez. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, mindenki által elfogadható igen egészséges eszmék azok, amelyek itt, ebben a munkálatban le vannak fektetve. Már most további folyamata a kérdés megoldásának, hogy az elosztás jól és észszerűen történjék, ebből a szempontból azonban egy igen érdekes jelenségre jövünk rá. Arra a jelenségre, hogy az állam maga is belép az árdrágítók sorába. (Ugy van ! Felkiáltások : De mennyire!) Ezt bizonyítani fogom. (Halljuk ! Halljuk !) A háború folyamán a legfontosabb élelmiszereket kizárólag a hatóság rekvirálta, hozta forgalomba és az árát is maga szabta meg. összehason- • litom egypár fontos élelmiszer árát 1919 április 20-tól 1920 április 20-áig egy éven belül. Itt van a búzadara fillérenkint és kilogrammonkin t (olvassa) : »Búzadara volt 320, felemelkedett 1490-re, az emelkedés 1270 ; lencse volt 240, felemelkedett 5600-ra, az emelkedés 5360 ; borsó volt 180,- felemelkedett 5600-ra, az emelkedés 5420 ; dió volt 610, felemelkedett 8500-ra, az emelkedés 7890 ; paprika volt 2400, felemelkedett 8400 emelkedés 6000 ; mák volt 600, felemelkedett 5600-ra, az emelkedés 5000 ; cukor volt 250, felemelkedett 4800- emelkedés 3550. Tehát ezen adatok bizonyítják azt, (Felkiáltások bal felől : Nagyon sok a központ J) hogy először is a háború évről-évre csökkentői eg hatott a termelésre, másodszor a beszerzés, a szállítás, a beraktározás és a szétosztás költségei dacára a hatósági tömeges kezelések, nemhogy csökkentek volna, hanem emelkedtek ; végül, hogy maga a hatóság is kénytelen volt ugy cselekedni, mint a magánkereskedő, t. i. tetemesen megnövekedett költségeit rá kellett hárítani azon cikkekre, amelyek azt legjobban elbírták. Ne feledjük el ezen eseteknél és példáknál, hogy mindezen árdrágulásnál egyetlenegy lánckereskedő, egyetlenegy felesleges magánkereskedő sem szerepelt.« Tehát, ha tovább megyünk és megvizsgáljuk pl. azt, hogy milyen illetékek terhelik ma a vágóhidra jövő húst, akkor ott ez a tényállás szintén kiderül. (Tovább olvas) : »Ma Budapesten egy darab élő marha után csak magán a vásártéren 632 koronát s a vágóhídon külön 245 koronát, tehát összesen 877 koronát kell hatósági illeték címén fizetni.« Csukás Endre: És mégis a parasztot szidják! Bródy Ernő : En nem szidom, én azokat szidom, akik drágítanak, minden társadalmi osztályra és felekezetre való tekintet nélkül ; mert alá árdrágit, aki visszaél a helyzettel, aki parazita módjára mások nyomorúságán élődik, az büntetést érdemel és bűnhődjék. Somogyi István : Bot \