Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

2H A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. még azokat is zárjuk ki a bizottsági tagoknak a sorából. (Helyeslés a baloldalon.) Itt van továbbá — hogy felemlítsem — az, hogy Polónyi szerint a vágóhidak és a vásárcsarnokok a befektetett tőkének alig hozzák meg az egy vagy két százalékát. Pető Sándor : Közérdek ! Usetty Ferenc : Közérdek mindenesetre. Csakhogy ezt a régi vezetőséget nem vezette mindig a közérdek, hanem egy bizonyos merkantil szellem, amely akaratlanul is reájuk nyomta a bélyegét azoknak a bizottsági tagoknak a révén, akik ott ezt a merkantil szellemet meghonositották. (Egy hang a szélsőbaloldalon : A vidéken ezt máshéj) hívják !) Szerettem volna több melegséget, "több szivet látni abban a vezetőségben, hogy szeretettel forduljon Budapest minden intézménye felé és vigye bele azokba a lelkét, tudván azt, hogy ő hivatott széppé, naggyá és hatalmassá tenni ezt a fővárost. Én egy levelet fogok felolvasni, amely fényesebben fogja megvilágítani azt, hogy nem volt meg a főváros vezetőségében az a sziv, amely szükséges volna ahhoz, hogy bizonyos dolgok máskép történjenek. Azt irja pl. a levél irója (olvassa) : »Bizonyára méltóztatott a Kerepesiuti dísztemetőben járni, de valószinü, hogy annak környékét nem tetszik ismerni. Én mint gazdatiszt jártam a múltkor a környéken, lóvásáron voltam. A dísztemető egyik oldalát a Juranics-utcza határolja, amely a lóvásártérre vezet, ez is közvetlen határa a temetőnek. Évek óta nem voltam a temetőben, szinte kivánva kivántam egy kis temetői csendet. Amint a temető főbejárója elé érkezem, éktelen zsivaj üti meg a fülemet, hát kérem, a Teleki-tér terül el előttem éktelen zsivajával, sok száz piszkos bódéjával, s tudj' Isten, hány füstölgő lacikonyhájával. És ez igy van mindennap, a sok ezer tolongó átkozódó naplopó mint valami ázsiai negyed, jobban mondva, kis Palesztina •— hát egyetlen dísztemetőnk főhomlokzata elé való ilyen dísztelen tér ? A mellékutca, amely a lóvásártérre visz, förtelmesen bűzös, az arra hajtó kupecek meg-megállnak és leszállnak egy-két percre. Azt érdemlik a fal mellett húzódó sirboltokban pihenő érdemes polgárok, hogy ily célokra használják fel a dísztemető falát ? Csak arra kérem, méltóztassék tekintélyével odahatni, hogy ezt a minden jóravaló keresztény lelkét felháborító zsibvásárt onnét kitelepitsék messze-messze és a tér közepére kőkeresztet emeljenek s Megváltó-térnek nevezzék el a teret, amely impozáns méreteinél fogva érdemes halottak búcsúztatására szinte predesztinálva van. Röstelheti magát minden keresztény, hogy temetője mellett ily aljas tér van, mely közegészségügyi szempontból is kárhozatos« stb. Szeretnék a főváros minden intézményében több szivet, több melegséget és szeretném, ha a fővárosi vezetők belevinnék az ő. munkájukba lelkűknek minden melegségét, hogy széppé, nagygyá és hatalmassá tegyék ezt a fővárost. Abban a reményben, hogy ezzel a törvényjavaslattal azt az utat egyengetjük, amely bennünket minden magyar ember vágyának teljesüléséhez vezet, a keresztény nagy Budapesthez, ismétlem, hogy pártom nevében ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szabóky Jenő jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Amikor ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok, mindenekelőtt az előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédére kivánok röviden reflektálni. (Halljuk I) Meglehetősen kényelmetlen helyzetben vagyok, mert hiszen a város múltjának elbirálásánál, de meg a törvényjavaslat egyes kérdéseinek elbirálásánál is egészen más szempontok vezetnek engem, mint előttem szólt t. képviselőtársamat. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Gondoltuk !) Ezekből a közbeszólásokból is kiderül, hogy nem egyezik véleményem a t. Ház jelenlegi többségével. (Ugy van ! a baloldalon.) De épen azért, mert biztosra veszem ezt, mindenesetre kérem a t. Házat, hogy az ellenkező véleményt is türelmesen és figyelmesen meghallgatni méltóztassék. (Mozgás.) Abban, amit az előttem szólt t. képviselő ur itt beszélt, nagyon sok igazság van. Usetty Ferenc : Minden igaz ! Pető Sándor : Nem tudok elképzelni oly rezsimet, akár az állam, akár a főváros életében, amelynél nem lehetne kiszinezni oly képet, amilyent az ember akar. (Mozgás és ellenmondás a baloldalon.) Attól függ, hogy milyen szemüvegen nézi az ember, mert minden rezsimnek vannak jó és rossz dolgai, minden rezsimnek vannak oly cselekedetei, amelyek dicséretet érdemelnek és vannak, vagy legalább lehetnek, attól függ, hogy milyen szemüvegen nézi az ember, olyanok, amelyek kihívják a kritikát. Usetty Ferenc : Ez nem morál ! Pető Sándor : Amit t. képviselőtársam mondott, az engem, aki körülbelül másfél évtizeden át voltam a törvényhatósági bizottság tagja, egyénileg legnagyobbrészt nem érdekel közvetlenül. Usetty Ferenc : Mindenkit kell. hogy érdekeljen. (Zaj.) Pető Sándor : Nagyon kérem türelmüket. Én végighallgattam a t. képviselő urat. Én körülbelül egyedül állok itt, vagy legalább is nagyon kis csoportban és kérem azt a türelmet, amellyel én is hallgattam a t. képviselő urat, aki abban a kedvező helyzetben van, hogy jobbról és balról is olyan kollégák ülnek itt, akik vele körülbelül nagyjában egy nézeten vannak. (Igaz ! Ugy van ! Egy hang a középen : Hála Isten !) Rendben van, hiszen én mindezek után igazán nagyon keveset kérek, amikor mindenkitől