Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-45
A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. 27 dolgok és a tanács rendszerint súlyt helyez a béreknek az emelésére Ott lakik a második emeleten X Y., öt utcai szobáért, két előszobáért, két konyháért, két kamaráért fizet évi 2500 koronát. Az egyik lakást egy alpolgármester birta, ez nagyon fontos dolog, az egész rendszert jellemzi. Ennek volt öt utcai szobája, egy udvari szobája, egy előszobája, egy cselédszobája, fürdőszobája és fizetett 2500 koronát. Ott lakik egy másik alpolgármesler, öt utcai, egy udvari, két cselédszobában és nem tudom micsodában és fizet 3000 korona bért. De ott lakik X polgármester anyósa, aki fizet az előszobáért, három utcai szobáért és minden mellékhelyiségért évi 1400 koronát stb.«. Nem akarom én az igen t. Nemzetgyűlésnek fig} 7 elmét, türelmét nagyon sokáig igénybe venni, aki nem hiszi, annak méltóztassék idejönni és elolvasni ezeket a dolgokat. (Olvassa) : »De van folytatása is ennek : A Károly-körut 15. számú házat megvették a kisajátítási alap terhére 1,500000 koronáért és, ez a ház 2%-ot hoz. Bárczy István: Átveszem! (Egy hang: Most, de nem akkori) Akkori időben is jó vétel volt! Usetty Ferenc (olvassa) : Ennek a háznak a II. emeletén egy négy utcai, egy udvari szobából álló lakást a tanács 8900 korona költséggel helyreállíttatott és ezt a lakást 1000 korona évi bérért bérbe adta.« Már most, t. Nemzetgyűlés, arról óhajtanék még beszélni, hogy teljesen helytelennek tartom azt az állapotot, amely évek óta uralkodik a fővárosnál abban a tekintetben, hogy azok a vezető emberek, — megint csak nevek nélkül beszélek — akik hivatva vannak ellenőrizni minden oly intézményt, mely a főváros polgárainak javát célozza, nagy tantiemeket húznak bizonyos részvénytársaságoktól. (Egy hang : Példákat ') Példákat óhajt az igen t. képviselőtársam, rögtön szolgálok vele. (Olvassa) : »Természetes dolog, mindenhol és minden igazgatóságban a városi tanácsnokok ülnek.« Bárczy István : Városi üzemeknél ! Usetty Ferenc : ... és arról sem tudunk, csak az újságokból és kérdezősködés folytán, hogy a városi üzemeknél, pl. a gázgyárnál ujabban elhatározta a tanács, hogy végrehajtó bizottságot alakit a tanács tagjaiból, akik az üléseken való részvételükért fejenként 3000 koronát kapnak. Ne beszéljünk arról, hogy megérdemlik-e vagy sem — valaki ugyanis közbekiabálta, hogy megérdemlik, — de akkor többé részvénytársasági erkölcsről itt szó ne legyen. A köztisztviselőt egészen másképen kell elbírálni. A köztisztviselő, ha kenyérkereső pályára megy, tudja, hogy ott nem szerezhet soha vagyont, ním fog ott végződni hivatali pályája, hogy pa: ar és fényűző életmódot folytathasson.« Ma is ilyenek az állapotok. Én belátom, hogy a főváros vezető embereinek ott helyük van, hogy lássanak minden intézkedést, vájjon a polgárság és Budapest közönségének érdekeit szolgálják-e azok,.. . Sándor Pál : Ingyen dolgozzanak ? Usetty Ferenc : ... de fizesse őket a főváros ! Bárczy István; A főváros fizeti! Usetty Ferenc : A főváros fizeti, de tantiémek alakjában. Bárczy István: Ezek városi üzemek! Ez a lényeg ! Usetty Ferenc : Helytelen a szabályrendelet ! Példa erre a vásárpénztár. Ennek évi forgalma 300 millió korona és (olvassa) : »ez üzlet, nem vasúti üzem, ahol a kocsik ide-oda szaladgálnak mindennap, ahol semmi más dolga nincs az igazgatóságnak, mint a forgalmat ellenőrizni, ahol ha arról van szó, hogy valamely tranzakcióba belemenjünk, úgyis mi bíráljuk el — mondja a szónok. — Méltóztassanak venni a helyzetet, ott ült a tanácsnok, az alpolgármester. Ha az igazgatóság előterjeszt valamit, ugyanő itt elbírálja, ugyanő referálja a bizottságban, a tanácsban, itt a közgyűlésen és mindenütt a szavazatává] támogatja«. Bárczy István : Ki mondja ezt ? Usetty Ferenc : En azt hiszem, bárhol van is ez lefektetve, bizonyos, mondjuk törvényben, bármennyire jogszokáson vagy nem tudom min alapul is, ez helytelen, ez a mi céljainknak és felfogásunknak nem felel meg. Méltóztassanak megengedni, hogy tovább menjek a takarékosság terén és azt a klasszikus példáját említsem fel a fővárosi takarékosságnak, amely Gellért-fürdő néven ismeretes. (Mozgás a középen.) Tudjuk, — hiába int az igen tisztelt képviselőtársam — hogy ez a fürdő 5 millió koronában volt előirányozva, s mire kész lett, 18 millióba került. De mondjuk, hogy az áremelkedés, az anyagok árának emelkedése stb. volt ennek az oka. Azonban furcsa eset az, amelyet ezzel kapcsolatban említek fel, hogy ennél a fürdőnél egy városi hivatalnok, aki akkor mint műszaki főtanácsos a fővárosnak alkalmazottja volt, nem mint műszaki főtanácsos vezette az építkezést, hanem önállólag szerződött a fővárossal. (Egy hang balfelől : Kik voltak a társai ? Zaj.) Ez Hegedűs műszaki főtanácsos volt, aki szerződéses viszonyban állott a fővárossal. (Zaj a baloldalon.) Most egyébbel nem szolgálhatok, csak zárj élben írtam az illetőnek a nevét. Bárczy István : Nincs abban semmi. (Egy hang a baloldaton : Azért jutott idáig a főváros !) Usetty Ferenc : Hogy ez a fővárosi gazdálkodás milyen renomét szerzett a fővárosnak, erre nézve csak egy példát akarok felemlíteni, azt, hogy a 200 milliós kölcsönre nem kaptak többet, mint 130 milliót. Bizonyítani is tudnék. Épen ebből kifolyólag a részletes tárgyalásnál egy indítványt fogok tenni az iránt, hogy még azoknak a bankoknak főrészvényeseit vagy igazgatóit, amely bankokat alkalmasaknak találnak arra, hogy a főváros tőlük kölcsönöket vehessen fel. 4*
