Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-59
A Nemzetgyűlés 59. ülése 1920. évi június hó 14-én, hétfőn. 341 viselni. Azt, hogy az a métely, amelyet el akartak hinteni a nemzet minden rétegébe, nem tudott zöld ágra vergődni, annak tulajdonitom, hogy az az óriási erkölcsi erő, amely megvolt a haza polgárságának legnagyobb részében a háború alatt és az az óriási kötelességérzet, amely kijegecesedett, szinte megmerevedett a frontokon, megvolt még akkor, amikor a kommunizmus szellője ide Magyarországba bejött és, amikor a kommunizmus kiütött, ez volt az, ami útját állta annak a destruktiv törekvésnek, amelyet idegen országból ültettek ide hozzánk. (ugy van! jobbfelöl.) Minden államot, igy Magyarországot is, ilyen szörnyű sikamlós helyzetből, amelyben még most is benne van, természetesen nem mentheti meg más, mint összes fizikai erejének süritése, nem mentheti meg más, mint a hadserege, nem mentheti meg más, mint olyan konszolidálódás, amelyben a jognak, a törvénynek ereje van, ha azt kellő módon alkalmazni tudják, és nem mentheti meg más, mint az, ha az összes állásokból és forumokból kizavarjuk azokat, akiknek lelkét terheli a kommunizmus eljövetele, akik most is a destrukció hivei. (Élénk helyeslés és taps.) Meskó Zoltán : Szabadkőmives nem tölthet be többet bizalmi állást Magyarországon. Hegedüs György: Ami a nemzeti hadsereg kérdését illeti, én — és azt hiszem, mindnyájan — ezen a téren nyugodtan nézünk a jövő elé, mert tudjuk, hogy az a kis erő, az a kis csoport, amely Szegeden nemzeti hadsereg néven megalakult, olyan hatalmas erővé, olyan hatalmas organizmussá fejlődött már, hogy mi, ez a kis, megnyirbált ország, itt, Középeurópában, erre a fegyveres erőre, erre a nagy erkölcsi erőre igen büszkék lehetünk. (Igaz ! ugy van !) En ugy gondolom, hogy hogy ha ez a nemzet bizni akar a jövőjében, ha nem akar lemondani az elrabolt területekről, ha a magyar Q,kar ebben az országban ur lenni és ha ki akarjuk küszöbölni bármilyen eszközzel is azt az örökösen széthúzó és ellenünk dolgozó erőt, akkor egyetlen bázisunk ebben az országban csakis a nemzeti hadsereg lehet és annak, hál' Isten, kérlelhetetlen következetességgel és magyaros becsületességgel haladó ura. (Elénk helyeslés és tetszés.) Ëpen ezért engem bizonyos szomorúság tölt el amiatt, hogy az utóbbi napokban itt, a Nemzetgyűlésen olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyekről már itt szó volt. Teljesen felelőtlen elemek, akik a nemzeti hadsereg egyenruhájába bújtak, — most beszélt erről a honvédelmi minister ur, nyilatkozott róla Patacsi Dénes államtitkár ur — ilyen felelőtlen egyének követtek el atrocitásokat. Ezek miatt igyekeztek néhányan kivülről működő rugók hatása alatt el szintéieniteni a nemzeti hadsereg presztízsét (Ugy van!) és kimondom azt is, mert hozzájok tartozom, az ország egyik legkeresztényebb és legmagyarabb egyesületén ek, az Ébredőknek jó hírnevét. Pedig minden okoskodás, minden gáncs és minden alakoskodás dacára el kell ismerni, hogy ez a nemzeti hadsereg és az Ébredők Egyesülete igen válságos órákban mérhetetlen szolgálatokat tettek ennek a hazának. (Igaz ! Ugy van !) Teljesen felelőtlen és meg nem gondolt kijelentés az, hogy amikor a romának bevonulása után a kommunizmus hivatalosan megszűnt, akkor nem is kellett nekünk hadsereg, mert a vidék maga hamar megtisztult. Ez nem igy áll. A kommunizmus sok helyen még napokig fennállott, ahhoz mereven ragaszkodtak, az elmenekült vezérek izgatták még a falvakat és a városok egyes részeit is. (ugy van !) Igenis, a nemzeti hadseregnek, illetve ezen különítményeknek oda bevonult egyes részei tudtak csak ott rendet teremteni azáltal, hogy ezeket szétzavarták, illetve, hogy tagjait lefogták. (Igaz ! Ugy van !) Szomorú, hogy egyesek csak annyit tudnak ezekről a különitményekről, amennyit a magyarországi és a külföldön megjelenő destruktiv sajtó róluk megir. Akik igy gondolkodnak róluk, azok természetesen ugyanilyen szemüveggel nézik azokat a sporadikus jelenségeket is, amelyek az utóbbi időben felmerültek. Egyet azonban elfelejtenek. Akik igy gondolkodnak és kivülről működő erők hatása alatt félre engedik magukat vezetni, azok elfelejtik, hogy ennek a Nemzetgyűlésnek jóformán minden tagi választások alatt igen hangosan hirdette és igen erősen Ígérgette, hogy mindent megteszünk majd a Nemzetgyűlésen, hogy a destruktiv erőt letörjük, hogy a magyar nemzeti és keresztény államot kiépitsük. (Igaz ! Ugy van !) Ez pedig, ami itt történt, kicsi kis tünetek miatt. ez azt mutatja, hogy a mi munkálkodásunk már nem egészen ebben az irányban halad. Ereky Károly : Elgáncsolták a keresztény irányt ! Hegedüs György : Én tudom, hogy ez a Nemzetgyűlés dolgozott, hogy akart dolgozni, hogy a legjobb szándék van benne arra, hogy a magyar nemzeti államot kiépitse, megerősítse. De én kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ebből a keresztény és nemzeti irányzatból, amelyre mi a mi választóinknak felesküdtünk, sajnos, sokat engedett ez a Nemzetgyűlés. (Ellenmondások.) Meskó Zoltán : Nem engedhet semmit. Hegedüs György: Kérem, alig tudunk valamit felmutatni. Sajnos, hogy ez igy van. Ellenben az a magyar nép, amelyet leszegényitett a hosszú háború és végigkorbácsolt a kommunizmus, az a magyar nép nem fogja engedni, hogy beesaj)ják. Rassay Károly : KI akarja, becsapni ? Hegedüs György: Ezért, t. uraim, ha egyes helyeken bizonyos tünetek mutatkoznak, ha a nép, amely azt váija, hogy a tett Ígéreteket beváltsuk, maga cselekszik, ha talán nem is egészen megengedett módon, azt méltóztassék annak tulajdonítani, hogy a nemzetben igenis benne van a vágy, hogy ezt az országot kereszténnyé és magyarrá tegye, erről az akaratáról lemondani nem akar és ennek nyomása alatt néha maga cselekszik,
