Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-59
342 A Nemzetgyűlés 59. ülése 19 Nem szükséges tehát, hogy kisebb atrocitásokból, melyektől a nemzeti hadseregnek különösen a tisztikara távol áll, azt lássuk, mintha itt a rend felbomlott volna, mert hiszen nemcsak ennek a Nemzetgyűlésnek, de a hazának minden egyes tagja el van telve attó] a szándéktól és attól a felfogástól, hogy ebben az országban rendnek, fegyelmezettségnek, törvénytiszteletnek kell uralkodnia, hogy a konszolidáció minél gyorsabb tempóban haladjon előre. De ezt a konszolidációt mi nem ugy képzeljük el, hogy arról a küzdelmünkről, hogy ebből az országból keresztény országot és erősen magyar nemzeti országot csináljunk, lemondjunk. Csak aki nem akarja, nem látja, hogy itt tulaj donképen egy roham készült a parlament és a keresztény nemzeti irány ellen, mely azonban megtörött. Kijelentjük ezért azt, hogy ha majd ebben az országban a magyar nemzeti eszme győzelemre jut, ha majd a lánckereskedőknek és az árdrágítóknak nagy hada kipusztíttatott ebből az országból és ha majd a magyar középosztályt sikerült felráznunk és a munkába belehoznunk, ha majd az igazi keresztény demokrácia lett, úrrá ebben az országban, ha majd az a felülről megindított osztályharc szintén visszaszorittatott és a kereszténység ebben az országban intézményesen biztosíttatott, akkor majd beszélhetünk konszolidációról, de addig igazi konszolidáció ebben az országban nem lehet, mert ezek olyan hiányok, amelyek örökösen gáncsot vetnek a munkának. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Aki figyeli ezt a csendesülő magyar közéletet, az látja, hogy erre a nemzetre nézve nincsen veszélyesebb valami, mint az az örökösen hangoztatott magyar türelem, amelyet én szivesen kiátkoznék nagyon sok helyről ; hiszen látjuk, hogy a magyar türelemnek a nyomában azonnal nő, burjánzik a destrukció, azonnal kacag a tömeg, melynek arcán még most is ott rikit az a vörös szín, kezébe nevet a hadimilliomos és látjuk, hogy mihelyt ez a nemzet türelmes, azonnal vannak rétegek, melyek ezzel visszaélve más célokat tűznek ki maguk elé, melyek nem haladnak parallel a mi céljainkkal, és ezek a rétegek nem törődnek azzal, hogy ez az ország újra fog-e valaha épülni, hogy ebben az országban a nemzeti eszme továbbra is magasan fog-e lobogni vagy pedig nem. Ezért fel kell szántani a magyar közélet mezejét, hog}?- a porlasztó föld alá kerüljenek azok a destruktiv elemek, melyek most a legutóbbi napokban is annyira igyekeztek itt ellenünk sikra szállni. (Ugy van ! Ugy van !) En a tettlegességeknek nem vagyok barátja, de méltóztassék figyelembe venni, hogy még forradalmi időket élünk, még közöttünk látjuk azoknak hadát, akik minden bajt a nyakunkra hoztak, és érezzük magunkban azf a megmásíthatatlan akaratot, hogy ezt az országot igenis minden részében rekonstruálni fogjuk, Ezért az egyes elkamarkodásokat is lehetetlen olyan rossz indulattal mérlegelni és elbírálni, mint ahogyan azok itt történtek. Méltóztassanak ezt is enyhébb hangon kezelni, hiszen a mi fiainkról, a mi legkedvesebbjeinkről l évi június hó 14-én, hétfőn. van szó, akiket munkájukban, ha az nem egészen elfogadható is, rossz szándék nem vezet. Rassay Károly: Minket sem az vezet, csak rendet akarunk ! Hegedüs György : Szükségesnek tartom, hogy a falu és különösen a nemzeti hadsereg között a legnagyobb egyetértés uralkodjék, meit hiszen a nemzeti hadsereg fiait a falu adja, kell tehát, hogy azt a falut a nemzeti hadsereg is minden részében megbecsülje és megbüntetni kívánom azokat, akik a nemzeti hadsereg és a falu között a széthúzást állandóan szitják. Sajnos azonban, hogy a Nemzetgyűlésben sincs meg eléggé az u. n. militarista szellem, nem foglalkozunk eléggé a hadseregünkkel, csak akkor, amikor valaki elkiáltja magát, kezdünk a nemzeti hadseregre nézni és mindig inkább csak arra voltunk készek, hogy ezt a nemzeti hadsereget bántsuk, ezt a nemzeti hadsereget üssük. Pedig, t. Nemzetgyűlés, lehet-e nagyobb örömünk, mint az, ha látunk egy menetelő fegyelmezett századot. Hiszen a reménykedésnek ezerágú fája nő ki egyszerre a szivünkben és messze toljuk ki a horizontunkat, valahova a Kárpátokba és valahova az Adriához, amit ezzel a hadsereggel összekapcsolódva, ettől a nemzeti hadseregtől várunk. (Ugy van ! Ugy van !) Ezért, t. Nemzetgyűlés, ha mi irredentizmusról akarunk beszélni s ha azt akarjuk, hogy ennek a tüze örökösen lobogjon lelkünkben, mint ahogy kell, hogy lobogjon minden állampolgáréban, az állam minden intézményében és életnyilvánulásában, ha mi táplálni akarjuk a magyar nemzeti érzést, ha azt akarjuk, hogy a Székelyföld, a Kárpátok meg a többi rész, és különösen a nekünk, zalaiaknak kedves Muraközünk, a mi fájó, égő sebünk begyógyuljon és vissza legyen hozzánk csatolva, akkor, t. Nemzetgyűlés, a mi szemünknek nem ugy, ahogy eddig, hanem állandóan szeretettel kell a nemzeti hadseregen csüggeni és várnunk mindegyikünknek azt az időt, amikor majd a hadúr onnan inteni fog, hogy ezek a vén bakák újra sorakozzanak! (Ugy van! Ugy van ! Élénk tetszés.) T. Nemzetgyűlés ! Szerintem tehát legelső feladataink közé tartozik az, hogy mindent megtegyünk és kezdeményezzünk haderőnk kifejlesztésére, erősítésére, mert egyedül csak erre tekinthetünk nyugodtan. Hiszen Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, aki ott élt a Muraközben, Zalában, az álmodozott először egy nagy nemzeti hadseregről. Mi négyszáz év óta mást sem tettünk, mint sírtunk azért, hogy ez a nemzeti, hadsereg meglegyen. Most végre megvan, t. Nemzetgyűlés, tehát támogassuk és ne gáncsoljuk, mert ez az egyetlen erőnk, amellyel kifelé és befelé is kellő módon hatni tudunk. Ezeket akartam elmondani. Elnök : Maczky Emil képviselő ur napirend előtti felszólalása következik. Maczky Emil : T. Nemzetgyűlés ! Felszólalásommal nem akarok ugy feltűnni, mint a nemzeti hadseregnek és a karhatalomnak védője, mert erre nincs is szüksége sem a nemzeti hadseïegnek ? sem
