Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-45

2(5 A Nemzetgyűlés 45. ülése 1920. évi május hó 19-én, szerdán. át az illető kérvényezők ; igaz, hogy rávezetek a telekkönyvi korlátozást. Azonban multak az évek, nem építettek ott ipartelepeket. Végre befolyásos emberek révén tárgyalni kezdtek, hogy igy meg ugy, nem lehet ezeket az ipartelepeket ott felépíteni, törüljétek ezt a korlátozást. Persze egyezkedtek, hanem ez az egyezkedés sem volt természetesen olyan, amely Budapest közönségének érdekeit szolgálta volna. Kompromisszumokat kötöttek. Azt hiszem, mindenki ismeri a G-reger sen-féle telkek ügyét. Vagy ott van a Kamara-erdei Loser-telek, amelyet szegényház céljára vettek. Tényleg fel is épült a szegényház, de tudjuk, hogy nem felel meg annak a célnak, amelyet mi joggal elvártunk. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy bizonyos befolyásos bizottsági tagok nyomására olyan hivatalokat és állásokat kreáltak, amelyekre abszolúte semmi szükség nincs. Bárczy István: Például? Usetty Ferenc : Például itt van a népjóléti központ. A népjóléti központra, abban a formában amint megalakittatott, egyáltalán semmiféle szükség nincs. Ennek a központnak vezetője szegény újságíróból emelkedett nem tudom minő összeköttetés és protekció folytán állásába. »A budapesti nyomor vöröskönyve« címen a diktatúra alatt vérvörös bekötésü könyvet adott ki, amelyben kifejtette, hogy a szovjetköztársasági forma a legideálisabb állapot. Es ez a férfiú még mindig ott van a helyén. (Nagy zaj és mozgás a baloldalon.) Pető Sándor: Mert nincs közgyűlés és nincs autonómia! (Zaj.) Usetty Ferenc : Az igazoló-eljárást meg kellett volna indítani s az illetőket fel kellett volna függeszteni. (Zaj. Elnök csenget.) Hogy milyen gazdálkodás folyt a régi időben a fővárosnál, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy a »Fővárosi Közlöny«-nek 1914. évi 91. számából egypár szemelvényt felolvassak. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Méltóztatnak emlékezni, hogy 1907-ben, amikor a t. polgármester ur még fiatal polgármester volt, akkor azt mondta, hogy tulajdonképen itt a polgármesternek nincs is lényeges hatásköre. A közgyűlés a döntő forum. (Közbekiáltások : Pictus masculus!) Azt hiszem, befelé zárjelbe tette, hogy nem sokáig. A közgyűlés tényleg döntő forum volna a városi szervezet szempontjából, tulajdonképen a mi közgyűlésünk volna az, amelynek úgyszólván a város vagyoni és minden más ügyét intéznie kell, amint ez régen meg is volt, mert alig volt ügy, mely a tanács hatáskörében elintéztetett és a közgyűlés elé egyáltalában nem került. Ma a közgyűlés alkatrészeire szét van tagolva, itt még egy kisebbség sem képes szervezkedni, többségről szó sem lehet, az sem szervezkedhetik, azonban többség mindig rendelkezésre áll akkor, ha szükséges és akkor, ha egy javaslat keresztülvitele érdekében a polgármester magát exponálja.« Azt mondja továbbá, hogy (olvassa) : »És semilyen felelősség nem létezik ma. 0 tisztviselő, ő azt mondja, a tanács tagja vagyok, a tanács végrehajtja a közgyűlés határozatát, én a közgyűlés határozatát hajtottam végre legjobb lelkiismeretem szerint.« Aztán folytatófag ezt mondja (olvassa): »Ami a takarékosságot illeti, igen érdekes dolgokat fogok a t. közgyűlés elé tárni és pedig mind olyan érdekes dolgokat, amelyek egyúttal belekapcsolódnak abba, hogy a tanács tagjainak u. n. kifejezett külsősége mennyiben játszik bele és mennyiben kapcsolódik bele ebbe a kérdésbe és hol jelentkeznek ezek az anyagi érdekeltségek A takarékosságra nézve azt hinném, hogy akik a város ügyei iránt érdeklődnek, bátran mondhatják azt, hogy akárhol bele lehet nyúlni a város gazdaságába, mindenütt érdekes jelenségeket méltóztatnak találni. Természetes dolog, hogy én olyan térre nem léphetek, — nem vagyok vizsla — de egyes példákat fogok felhozni, lehetőleg a kisebb takarékosságról a nagyobb takarékosságra fogok menni. Itt van pl. egy elemi iskolai igazgató íróasztala 368 K. A város épített népjóléti intézményeket, bérházakat, amelyek 1910 novemberében készültek el, akkor váltak lakhatóvá. Itt van pl. ebben a házban a III. em. 55., a IV. em. 58. számú lakás. Ezekben 1912-ben vidáman tapétáznak, holott a legtöbb lakásban ugyanazon lakó volt. Körülbelül 1000 K-t meghaladó összeget fizetett a város a tapétázásért ugyanannak a vállalkozónak, aki eredetileg a tapétázási munkákat végezte.« Azt mondja továbbá (olvassa) : »A főváros tart fenn zenetanfolyamokat. Méltóztatik talán ismerni, azt hiszem, Sternbergnek azt a hirdetését, hogy »ön kidob pénzt, ha bérel és fizet«. A főváros zongorákat és pianinókat havi 20 K-val bérel az iskolák számára. A főváros zeneiskolái részére zongorákat vásároltak be, a többek között egy Bechstein zongorát 2800 K-ért, egy Bösendorfer zongorát 2700 K-ért és mind ilyen drága zongorákat. Méltóztatnak megengedni, hogy néhány adattal megvilágítsam a főváros gazdálkodását, megvilágitsam most, amikor valószínűleg a jövő évben községi pótadóemeléssel fogunk szemben állani. Azt hiszem, hogy helytelen gazdálkodás az, ha egy évben 100.000 K-kat kidobunk és a költségvetés tárgyalásánál ezekről beszélni kell. Méltóztatnak tudni, hogy a Vigadó bérháza a fővárosé, ott vannak igen kiváló, előkelően berendezett lakások. Meg fogom ismertetni az urakkal, akik részben háztulajdonosok, de inkább bérlők, a főváros ezen javadalmának mikénti értékesítését. Méltóztatnak tudni, hogy akárhányszor tárgyaljuk a közgyűlésen, hogy a Jánoshegyen lévő vendéglős 600 vagy 700 koronát fizessen-e vagy valamely bódé tulajdonosa 300 vagy 350 koronát, mert ezek igen fontos