Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-57

A Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. is bent maradnak a központban, bent maradnak a régi politika által megszerzett hatalomban és a kormány nem tesz semmit. Pedig ehhez nem volna szükséges az én indítványom, a kormány ezt magától is megtehetné. Friedrich István: Ha akarná! De nem akarja ! Ereky Károly: Azért vagyok én ellenzéki képviselő és azért reprezentálom büszkén a keresztény nemzeti irányzatot, mert én már 15 esztendő óta hangoztatom ezt. Majd egy más alkalommal fogok szemelvényeket felolvasni azokból a munkáimból, amelyet már 15 esztendővel ezelőtt a zsidókérdésről irtam. Már 15 esztendővel ezelőtt hangsúlyoztam azt, hogy ha mi nem fogunk össze és nem kapunk észbe, akkor Magyarországon be fog következni az, hogy lassanként nem lesz itt más arisztokrácia mint a zsidóság. (Egy hang a középen : Ezt akarják !) Meg vagyok róla győződve, hogy a zsidók ezt akarják, de mi nem akarhatjuk ezt és a kormány, amely a keresztény nemzeti lelkesedésből és a magyar népnek abból a bizalmából kapta a hatalmát, hogy itt keresztény, magyar nemzeti államot építsen ki, szintén nem akarhatja. Bemutatom most egy példán azt, hogy hogyan történik ma itt Magyarországon az egyes cikkek elosztása. Csak egy példát hozok fel, a lisztelosztást. Keresztény és nemzeti szempontból tekintetbe véve, a helyzet a következő : 117 zsidó pék kapott 1920 március havában az Erzsébet-kenyérgyárral együtt 7230 zsák lisztet. Ebből az Erzsébet-kenyérgyárra esett 3700, a 117 zsidó pékre pedig 3500 zsák liszt, tehát ez a 117 zsidó pék kapott 7230 zsák lisztet. Ezzel szemben 127 keresztény pék kapott 2200 zsák lisztet, (Zaj a baloldalon.) tehát 5750 zsákkal kevesebbet. Hogyan lehet ezt megokolni és Clemenceau, vagy Lloyd George, vagy nem tudom én, melyik entente miniszterelnök fog-e azért magának gondokat csinálni, ha mi megváltoztatjuk a sorrendet és a 117 zsidó péknek nem adunk ezentúl egy gramm lisztet sem, hanem kiosztjuk a között a 240 keresztény pék között, akik ma nem dolgoznak. Méltóztassanak nekem megmondani, hogy nem direkt a politikai hatalom kórdése-e, hogy ez igy van. (Ugy van! balfelöl) Friedrich István : E mögött is valami nagy külpolitika lehet! Ereky Károly: E mögött semmiféle külpolitika nem rejtőzik és nem hiszem, hogy Lloyd Greorge, Clemenceau vagy a többi entente-miniszterek ezért nekünk valami galibát csinálnának... Huber János: Ultimátumot küldenek! Ereky Károly : . .. vagy ultimátumot küldenének. De ha küldenének is, biztos vagyok benne, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖTET évi június hó 10-én, csütörtökön. 297 hogy ezt már igazán csak a budapesti zsidóság eszközölné ki, mert az ententenek ilyen dolgokba beavatkozási joga nincs. Megemlítem még a sóelosztást is. Minthogy a só most olyan cikk, amelyet Magyarországba importálni kell, rendszerint városok ós nagy intézmények kérnek jogot arra, hogy sót hozhassanak be, de sohasem kapják meg. Ellenben megkapja a sóbehozatalt Kohn Áron, Krausz Náthán és egyéb ilyen nevezetű zsidók. En kaposvári képviselő vagyok és Kaposvárott hozzám jönnek be a falvakról emberek panasszal, hogy ők 15 koronáért kapják a só kilóját, mig más falvakban 5—8 koronáért és amikor elszámolást kérnek, akkor nincsen elszámolás. Az egyik községben megtörtént, hogy kiüzentem, hogy én, Ereky Károly, Kaposvár képviselője, azt üzenem annak a zsidónak, aki elosztotta a sót, hogy adjon vissza minden kiló után azonnal 10 koronát, mig a végleges leszámolás megtörténik, mert különben kimegyek és elszámoltatom. Erre az volt a válasz, hogy bejött a küldöttség azzal, hogy megköszönte, hogy 100.000 koronát kaptak vissza egy vagon só után. Bejött azután hozzám Böhönye község s azt mondta, hogy hallotta rólam, hogy én a népnek milyen jó barátja vagyok és megkért, hogy szóljak az ő képviselőjüknek Madarász Zsigmondnak, akit meg is kértem rá, hogy menjünk el együtt és járjunk el abban az irányban, hogy ők is visszakaphassák a pénzüket. írtam főszolgabírónak Marcaliba, megkértem az alispánt s az ottani jegyzőt, irtunk az ottani zsidónak, aki a sőt szótosztotta, de senki sem mozdult meg, senki sem billegette még csak a fülét sem. Itt ^valami el van ásva, itt van a kutya elásva! Én meg vagyok róla győződve, hogy a politikai hatalom itt valamiképen visszaélt. ( ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Huber János : így van ez nálunk is ! Ereky Károly : Fájdalom, még nincsenek kezeimben az adatok, ha itt volnának, megmutatnám, de ón ugy látom, hogy itt a sóbehozatalnál és a sóelosztásnál óriási visszeélések vannak. Hát hogyan legyen nekem, és hogyan legyen önöknek, t. képviselőtársaim bizalmuk ahhoz a kormányhoz, amely ilyeneket büntetlenül eltűr és befogja a fülét akkor, amikor egyes ilyen kisközségeket száz- és százezer koronáig megkárosítanak. Méltóztassék nekem becsületes őszinteséggel arra válaszolni, de a saját lelkiismeretükben otthon elszámolni önmagukkal : lehetnek-e bizalommal olyan kormány iránt, amely ilyeneket eltűr? (Egy hang balról: Nem tud róla!) Hogy erről ne tudna a kormány? Hisz száz és száz levél jön ón hozzám, tehát hány levél jöhet a kormányhoz ilyen panasszal és hány főszolgabíró tehet neki ilyesmikről jelentést. Friedrich István: A kormány nem ér rá, mert minden nap megbukik! (Derültség.) Ma sincs itt. 38