Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-57

298 A Nemzetgyűlés 57. ülése 1920. Griger Miklós: Ez a kormány nem sóból él, mint az előző kormányok, azért nem érdeklődik iránta oly nagyon ! Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! A sóügyet csak azért Emiltettem meg, bogy ezzel rámutassak arra, mi fog történni Magyarországon, ha megcsinálja a kormány a gabonakivitelben azt a nagy tranzakciót, amit terveznek, hogy kivisznek innen egynéhány millió métermázsa gabonát és azon a pénzügyminister fog majd az állam számára kilenc milliárdot keresni, hogy micsoda óriási nagy üzletek fognak e mögött lappangani és micsoda óriási politikai és közgazdasági hatalmat adunk mi majd ellenségeinknek, a zsidóságnak kezébe akkor, ha mi jezt ellenőrzés nélkül megcsináljuk. Fájdalom, nem voltam Budapesten, amikor a kiviteli illetékről szó volt és a törvényjavaslatot itt tárgyalták, mert felálltam volna és figyelmeztettem volna a Nemzetgyűlést arra, hogy azt igy, amint a Nemzetgyűlés a kiviteli illetékre vonatkozó törvényjavaslatot megszavazta és elfogadta, törvényerőre emelni nem lehet. Fájdalom nem voltam itt. De, t. Nemzetgyűlés, ha a kiviteli illetéket a pénzügyminister ur ugy szedi be, amint akarja, diszkrecionális alapon, minden ellenőrzés nélkül, akkor megtörténhetik, hogy ha egy keresztény cég valamit ki akar vinni, attól több t kiviteli illetéket szed, mint egy zsidó cégtől. Én nem mondom, hogy a pénzügyminister ur ezt megteszi, de a lehetőség fenforgását is ki kell zárni eleve, mert az a reális és igazságos törvényhozás, ha minden emberi félreértést és tévedést eleve kizárunk. Ezek oly általános princípiumok, hogy igyekezni kell ezt megakadályozni, — hisz azért az emberek mindig vissza fognak élni, mert az emberek nem angyalok — és legalább nagy nyilvánosság révén kell minden ilyen bűnre, visszaélésre rámutatni. Ha mi az export- és importüzletet odaadjuk azoknak a cégeknek, amelyek Magyarországot azelőtt is ily boldoggá tették, hogy Magyarország földbirtokának kétharmadrészét, az összes bankokat, az összes nagykereskedő cégeket és újságokat mind megszerezték maguknak harminc esztendő alatt, mi lesz akkor a továbbiakban ? Hisz akkor minket valamennyiünket bérbe fognak majd venni és egyszerűen kisajátítani. Akkor azután arra kényszerülünk, hogy azt a jubiláris évet, amit az előbb Emiltettem, nálunk Magyarországon is tényleg megtartsuk. Igen t. Nemzetgyűlés ! Az exportnál és importnál a Graal G-aszton-féle felszólalás, — sajnálom, hogy nincs itt t. képviselőtársam — nem volt oly rossz dolog, amint azt a sajtó beállította. Fájdalom, azon az ülésen nem voltam jelen. Ebben a kérdésben nem az a fontos, hogy a gazda háromezer, vagy ötezer, vagy tízezer koronát kapjon a gabonáért, hanem az a fontos, hogy Magyarországnak 15 millió hold földje van jelenleg, ebből a 15 millió hold földből — évi június hó 10-én, csütörtöhön. nagy számokban beszélek csak a kis számokat elhagyom — két millión terem búza és egy millión rozs. Ha mi most e három millió hold föld termését ugy vesszük, hogy mindegyikén csak két métermázsa lesz exportálható, a többi pedig szükséges arra, hogy a gazda a saját szükségletét, a cselédség szükségletét és vetőmag szükségletét fedezze, az arató részét kiadja és általában az ország belszükségletéhez szükséges gabonamennyiséget visszatartsa, ha csak két métermázsát számítunk kivitelre, akkor kijön hatmillió métermázsa. Természetes dolog, ez csak egy általános szám, de én csak valamilyen számítási alapon be akarom mutatni a gondolatmenetemet. Ha hatmillió métermázsa gabonát kiviszünk és odaadjuk azoknak, akik eddig csinálták a nagy üzleteket, hova fogunk akkor jutni, t. Nemzetgyűlés? Akkor ők a mi terményeinkkel, a miáltalunk produkált gabonamennyiséggel oly közgazdasági hatalomra tesznek szert, hogy ezt a keresztény Nemzetgyűlést egyszerűen el fogják söpörni és el fognak bennünket ugy söpörni, hogy mi többet ide be se tehetjük a lábunkat, sőt Magyarországról valószínűleg ki kell vándorolnunk. Hiszen láttuk, hogy a zsidóság, mikor a hatalmat a kezébe veszi, hogyan tud elbánni az emberekkel. T. Nemzetgyűlés! Az a fontos a dologban, hogy mi, ha egyszer a keresztény magyar nép minket megbízott azzal, hogy itt keresztény Magyarországot kreáljunk, akkor legalább mutassuk meg az akaratot és ne legyünk tehetetlen bábok, akik nem csinálnak semmit és nem is akarnak. Ez a kormány már március óta egyetlen egy olyan törvényjavaslatot sem mutatott be ennek a Háznak, — amely azt célozná, hogy a keresztény magyarságot itt megerősítsük és a zsidó hegemóniát megtörjük. Igen t. Nemzetgyűlés! Még megemlítem a korlátolt forgalmi cikkeknél a szénelosztás problémáját is. A szénelosztás Magyarországon ma hatalmi kérdés. Természetesen látatlanban, mert igazán nem tudom, kik a szénelosztó-bizottság tagjai, ele ugy látatlanból bemondom, hogy 75 százalék itt a zsidó. Kíváncsi vagyok rá, — a lapokban lehet majd rá válaszolni, de én blindre bemondom, hogy 75 százalék. (Felkiáltások balfelöl: Több!) Bocsánatot kérek, tehát minimálisan 75 százalék. Griger Miklós: A vezetők keresztények a szénbizottságnál. (Zaj. Elnök csenget.) Ereky Károly : Magam ismerek öt zsidót ott. (Egy hang bal felöl : Nem vezetők!) A szénelosztásnál a hatalmi kérdés mégis csak az, hogy a szenet a nagybankok expoziturái osztják szét. Hegyeshalmy Lajos: Nem áll! Ereky Károly : Nagyon sajnálom, hogy nincs itt a kezeim közt a jelentés, mert föl akartam volna olvasni a Baross-Szövetség jelentését; de nem számítottam arra, hogy fejtegetéseim e része Hegyeshalmy képviselő urnái ellenállásra talál, —