Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-51

 Nemzetgyűlés 51. ülése 1920. évi június hó 2-án, szerdán, 205 mellyel a főváros politikai és gazdasági autonómiáját ezzel a 23. §-al teljesen agyonütni akarják. Végtelenül sajnálom, bogy ilyen kevés figyelmet tamisit a t. Nemzetgyűlés ez iránt a törvényjavaslat iránt, különösen ennek ezen elvi része iránt, amely bizonyára mintául fog szolgálni a városi, községi és vármegyei törvénynél is. (Élénk ellenmondás.) Itt igazán életbevágó elvi kérdésekről van szó és nem hiszem, hogy helyesen cselekszik a t. Nemzetgyűlés, ha a főváros politikai és gazdasági autonómiájának elkobzását ilyen könynyüszerrel megengedi. A 23. §-nak nemcsak az a veszedelme, amiről az előttem szóló t. szónokok már beszéltek, hogy t. i. a belügyminister kezébe túlságos és indokolatlan jogot adnak akkor, amikor biztosítják számára, hogy a törvényhatóság feloszlatásának jogát ilyen csekély korlátok között gyakorolhassa, hanem főleg az, amire az előttem szóló t. képviselő ur már rámutatott és aminek a mai viszonyok között nem kisebb a fontossága, hogy t. i. gazdaságilag is megfosztja a fővárost az autonómiától. A fővárosnak, mely az ország jelentékeny területét és lakosainak jelentékeny számát képviseli, gazdaságilag nem lesz annyi önállósága, mint akármelyik községnek, vagy kis városnak, vagy törvényhatóságnak, mert azok gazdasági autonómiája érintetlenül marad a jövőben is. Elsősorban is erre hivom fel a tisztelt Nemzetgyűlés figyelmét, nem mondom, hogy ennél a kormánynál ez az eset, de a főváros iránt rosszindulatú vagy jóindulatú kormánynál teljesen ki lesz szolgáltatva a főváros. Madarász Zsigmond: Rászolgált! Petö Sándor; Egy várost nem lehet büntetni. Elvégre ez a város mégis az országnak a fővárosa, egy millió lakos van itt állami és mindenféle kulTurintézményekkel, erre nem lehet az árvizet rábocsátani. Javítani lehet azt, ami rossz, de büntetni és a fejlődésében megakasztani, ... Usetty Ferenc : Nem akasztja meg senki ! Petö Sándor :... szinte észrevétlenül belevinni a törvény szellemébe azt, ami itt a 23. § utolsó bekezdésében van, nem lehet. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Nagyon is észrevették !, Petö Sándor; Észrevették, de sajnos, nem helyez rá semmi súlyt a t. Nemzetgyűlés ! Pedig ez nemcsak a fővárosnak kérdése, ez általában az autonómiának és különösen a városoknak az érdeke. A városok önállóságát, fejlődését kell inkább megerősíteni, nem pedig lehetetlenné tenni egy milliós városnak gazdasági életét és közigazgatását azzal a rendelkezéssel, hogy a főváros javadalmait, vagyonát vagy gazdászatát érintő határozatok felebbezés hiányában is csak a belügyminister jóváhagyása után hajthatók végre. Talán nem is gondolta meg az, aki ezt a törvényt szövegezte, mit jelent ez. Hiszen a főváros gazdasági, javadalmi és vagyoni életében naponként száz és ezer kérdés van, nem kevesebb talán, mint az egész, sajnos, megcsonkított Magyarország életében. Hiszen ez a főváros egy egész kis ország. Méltóztassék ezt a közigazgatási rendet, ezt a gazdasági önállóságot, ezt az életet elképzelni, hogy van egy kis bérlet, egy kis telket bérbeadnak, házat vagy lakást bérbeadnak, hisz végeredményben túlzással idáig is lehet ezt vinni, szóval a gazdasági életnek ezer és ezer vonatkozása van ; méltóztatnak tudni, hogy Budapestnek mennyi kommunizált gazdasági műve van és mennyire beleavatkozik a maga tevékenységével a közélelmezés kérdésébe is, mindezek olyan kérdések, amelyek felebbezés hiányában is csak a belügyminister jóváhagyása után hajthatók végre. En nem akarom a belügyminister urat bántani, erre sem jogom, sem okom nincs, de ez, mondhatom, kissé felületesen van megcsinálva. Ez igy lehetetlen dolog, igy nem lehet egy milliós város gazdasági, közigazgatási, politikai életét igazgatni. Rupert Rezső: Technikailag lehetetlen! Petö Sándor: Lehetetlen! Ebből óriási visszaélések lehetnek. Tudom én jól, hogy aki ezt megcsinálta, nem ugy képzelte, hogy minden ilyen kérdés a belügyminister ur jóváhagyásáig végrehajthatatlan, azonban a törvény szövege ezt mondja és nekünk a belügyministeri umban — ez nem esik a t. jelenlevő belügyminister ur rovására — igen szomorú példáink voltak. Akárhány okos, üdvös és a város gazdasági vagy kulturális érdekét előmozdító javaslata volt a közgyűlésnek és a tanácsnak, és nem lehetett foganatosítani. Hogy ne mondjak egyebet, meg akartuk például adóztatni a fővárosnál a biztosítótársaságokat azon az igazságos alapon, hogy elsősorban az ő vagyoni érdekük és gazdasági hasznuk, ha a főváros tűzoltóintézményt tart fenn, tehát a tüzoltóintézmény költségeihez részben járuljanak hozzá a biztosítótársaságok. Ez a példa csak hamarosan jutott eszembe. De van ilyen nagyon sok. Eveken át sürgettük mi a belügyministeriumban a szabályrendeletnek akceptálását, mert mi megcsináltuk odalenn, de a biztosítótársaságoknak ezt a megterhelését nem tudtuk keresztülvinni a belügyministeriumban és ez a szabályrendelet még ma is ott hever. Ez csak egy példa, de méltóztassanak elképzelni, láttuk a múltban is, hogy sokszor mostoha feljebbvalói voltak a fővárosnak a belügyrninisteriumban, eltemették az irattárban és az iratszekrények fiókjaiban a felterjesztéseket, felebbezéseket, szabályrendeleteket és minden egyéb beadványt. Hogyan fogják teljesen megakasztani, ha rosszindulat volna ott, vagy hivatásukat nem pontosan teljesítő tisztviselők lennének. Mert hiszen nem kerül minden akta a belügyminister kezéhez, ez magától értetődik, a minister csak a hátát kénytelen tartani az