Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-51

204 A Nemzetgyűlés 51. ülése 1920. évi június hó 2-án, szerdán. állam érdekét az, ha a közgyűlésből kiválasztott, a közgyűlés képére teremtett kis korporáció fogja a nagy jogokat gyakorolni ? Az ilyen megoldás nemhogy biztositék, de csak fokozottabbá teszi azokat a veszedelmeket, amelyek ellen a törvényjavaslat védeni akarja az államot, a közt, a társadalmat, a nemzetet. Fokozottá teszi pedig azért, mert míg a közgyűlésen a tárgyak nyilvánosan vitattatnak meg, a határozatok nyilvánosan hozatnak, az a tanács, amely a közgyűlés jogait átveszi, egyszerűen egy kis szobában, egy sötét kis teremben fogja a törvényhatóság ügyeit meghányni-vetni, a nyilvánosság ellenőrzése alól az ügyek elvonatnak és akkor a tanács annál inkább lesz abban a helyzetben, hogy csakugyan államérdekei lenes és a közjólétet veszélyeztető magatartást tanúsítson. Ez a tanács természetesen megint a maga képére fogja választani a tisztviselőket. Már pedig, igen t. Nemzetgyűlés, nem azon múlik Budapest mentalitása s annak átalakítása, hogy a közgyűlés mit határoz egy ideig. A közgyűlés utóvégre is átmeneti és elvégre ezer és ezerféle korrektivumban birja a maga ellenszerét, hogy ne említsek többet, a sajtóban, a nyilvánosságban, a belügyminister felügyeleti jogában, az lesz a baj, hogy a belügymimsteri jognak nem lesz az az eredménye, hogy a főváros mentalitását megváltoztassa, azt a mentalitást, amely egyedül a főváros tisztviselőinek lelkületében él. Mondom, ez a tanács fogja megválasztani a tisztviselőket és — amint láttuk — a baj, a veszedelem eddig is abban volt, hogy a főváros tisztviselői nem képviselték a keresztény és nemzeti hangulatot, természetesen azokra vonatkoztatom ezt, akikre illik, ezek a tisztviselők voltak zászlóvivői és hordozói a szabadkőművességnek, tehát ha a belügyminister ur védelmet akar keresni, akkor itt kellett volna keresni a védelmet és biztosítani magának azt, hogy a tisztviselők választásába valamiképen beleszóljon, arra ingeren ciát gyakoroljon. Erről ebben a törvényben nincs szó, ellenben sokkal kisebb dolgokról van itt szó. Azt mondja ugyanis ennek a szakasznak utolsó bekezdése, hogy a közgyűléstől fel kell terjeszteni a belügyminister úrhoz minden határozatot, amely a főváros javadalmait, vagyonát és gazdászatát érinti. Ez amellett, hogy megint egy oknélküli és károsító bürokratizmust vezet be és anélkül, hogy kizárná azt, hogy a főváros anyagi dolgai késedelmesen intéztessenek, semmiféle hasznosat nem foglal magában, hanem ez inkább károsító határozat, mert hiszen méltóztassék elképzelni, hogy milyen apró kis dolgok fordulhatnak elő nagy számban, melyekre nézve határozatot kell hozni és amelyek esetleg a főváros gazdászatát érintik. Hiszen megtörténhetik az, — mert hiszen, az 1872 : XXXVI. te. 58. §-ánakO. pontja szerint indítványok tárgyalása is a közgyűlés elé tartozik — hogy egy törvényhatósági bizottsági tagnak eszébe jut, hogy a főváros gazdászatában rendelje el a közgyűlés, hogy a sárgarépa, vagy cukorborsó 20 fillérrel olcsóbb árban árusittassék. Ez azon a címen kerülhet oda, hogy a közgyűlés indítványokat tárgyal, s ezeket fel kell terjesztem a belügyministerhez jóváhag}^ végett. Nem tudom, hogy mi lesz abból a répából, borsóból és sok minden egyébből, amig a belügyminister jóváhagyása megérkezik. De sok apró kis dologról is van szó, amelyeket már nem is kell igy interpretálni ebbe a szakaszba, hanem szó lehet elidegenítésről, vételről, kölcsönvételről. Hát e tekintetben úgyis eléggé meg van a biztositék, hogy a főváros károsító gazdálkodást nem mhst, abban, hogy az 1872 : XXXVI. te. elrendeli, hogy az 50.000 koronát meghaladó elidegenítések, kölcsönvételek, isugy mindenképen felterjesztessenek a belügyministerhez. Ha azelőtt elég volt az 50.000 koronás határ, mikor az az 50.000 korona nagy érték volt, akkor ma, amikor az az 50.000 korona olyan keveset ér, azt hiszem, teljesen megnyugodhatunk abban, hogy az 50.000 koronán aluli ügyleteket nem kell a belügyministerhez felterjeszteni, épen azért, hogy a belügy minist érnek ne legyen annyi dolga, a főváros pedig ne legyen kénytelen az ő rengeteg sok ügyében a határozatok végrehajtásával várni. A belügyminister még szándékán kivül is károkat okozhat emellett a rendszer mellett a fővárosnak. Ezért fentartandónak vélem a régi törvény rendelkezését. Minthogy ez a szakasz egyrészt egy alkotmánybiztositékot akar hatályon kivül helyezni, más részt felesleges is, mert a régi törvény azokat a kérdéseket már úgyis megfelelően szabályozza és teljes garanciát nyújt minden visszaélés ellen, ezért indítva nyozom, hogy ez a szakasz egészében töröltessék. (Helyeslések.) Frühwirth Mátyás jegyző : Pető Sándor ! Petö Sándor : Az idő rövidségére való tekintettel, minthogy egy órakor térünk át az interpellációkra, kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el (Elénk ellenmondások a baloldalon.) Elnök : Még 15 perc van hátra a tanácskozási időből. Tizemiégy napja tárgyaljuk már ezt a törvényjavaslatot. Nem akarom a képviselő urnák szólásszabadságát a legkevésbé sem érinteni, de bátor vagyok figyelmeztetni arra, hogy számos sürgős törvényjavaslatot kell még letárgyalnunk. (Igaz ! ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Azért nagyon kérném a képviselő urakat, hogy ezeknél az utolsó szakaszoknál, amelyeknél valószínűleg már úgysem igen lesz jelentős módosítás, lehetőleg szűkebbre szabják mondanivalójukat. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Petö Sándor: Tisztelt Nemzetgyűlés! Alkalmazkodva az elnök ur figyelmeztetéséhez és az időhöz, röviden, de mégis kötelességszelüleg nyilatkozni kívánok ezen paragrafusnál, mint a főváros egyik kerületének képviselője, hogy a kgerélyesebben tiltakozzam azon intenció ellen.