Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-50
À Nemzetgyűlés 50. ülése 1920. évi június hó 1-én, kedden. 173 és a rekvirálás, mint a nagyobb gazdát, mert a kisgazda könnyebben tud védekezni ezek ellen az eljárások ellen, — hála Istennek, volt is neki annyi esze mindig, hogy védekezett — azonban ami a rekvirál ásóknak viszont azt a másik oldalát, a hatósági beavatkozásokat, a hatósági kunirozásokat illeti, ezeknek súlyát igenis a kisgazdaosztály érezte sokkal jobban, mint akár a középbirtokos, akár a nagybirtokos. A középbirtokosnak és a nagybirtokosnak nem feszegették fel a szobája padlóját, nem dobálták ki az ágyneműit, nem hasogatták fel a vánkosait és a dunyháit, amit a kisgazdák közül akárhánnyal megcsináltak. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) És a rekvirálásnak ezek az utálatos — megengegem, túlkapásból keletkező — mellékhajtásai azok, amelyek az egész rendszert odakünn gyűlöletessé tették s ezek azok, amelyekre felhívom a kormány figyelmét, miután, ha igy akarnak velünk szemben eljárni, ahogy állítólag ez a tervezet szándékozik, simán nem fog a dolog menni és csakis hatósági nyomással lesz keresztülvihető, ami olyan elégedetlenséget fog odakünn előidézni s olyan következményekkel és bonyodalmakkal fog járni, hogy nagyon kár volna ezt a veszélyes lépést a kormánynak meggondolatlanul megtenni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Huszár Károly: Gondoljanak az urak arra is, hogy a városi lakossággal mi lesz ! Kétszázezer embert kell segélyezni ; Budapesten olyan állapot van! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Huszár Károly: Hány kérvényt kapok faluról ! Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni, mert különben kénytelen leszek névleg is megnevezni. Gaal Gaszton : Mélyen t. Nemzetgyűlés! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy azokkal a ferditésekkel szemben, amelyekkel a mi akciónkat az a bizonyos sajtó beállította, amelyek mögött valószínűleg azok a plutokratikus körök állanak, amelyek a teherviselésből a mi rovásunkra akarnak kibújni s e szándékuk sikerét látják veszélyeztetve, s amelyek szeretnék a valutajavitás költségeit kizárólag a gazdákra hárítani és szeretnék ennek az akciónak csak az előnyeit élvezni, hogy ezekkel a sajtónyilatkozatokkal és tendenciózus sajtóferditésekkel szemben itt a Ház szine előtt leszegezzem egyenesen és határozottan azt az álláspontot, amelyet ebben a kérdésben a gazdaosztálynak — merem állítani — 90%-a vall, és amelynek én voltam bátor a kormánnyal szemben privát felszólalás alakjában hangot adni. (Halljuk!) Leszegezni kívánom, hogy a gazdaközönség, mint ilyen, minden további nélkül hajlandó elfogadni a Sedelmayer-féle megoldási rendszert, ami jelenti azt, hogy hajlandó limitált áron odaadni azt a gabonamennyiséget, amely a közalkalmazottaknak szükséges; (Ugy van! jobbfelöl) hajlandó odaadni azt a gabonamennyiséget, amely a hadsereg ellátására szükséges; (Ugy van! jobbfelöl.) hajlandó odaadni azt a gabonamennyiséget is, amely a rokkantak, a hadiárvák és hadiözvegyek és munkaképtelenek részére szükséges« (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt hajlandó odaadni még veszteség árán is, amely áron odaadja önként; ehhez nem kell semmiféle rekviráló apparátus. Egyszerűen csak azt mondja meg a kormány, hogy holdanként hány kilogrammot kivan és garantálom, hogy egyszer 24 óra alatt minden községben a kívánt mennyiség együtt lesz. (Igaz! Ugy van!) Konstatálni kívánom, hogy az a gabonamennyiség, amely az Emiltett három kategóriának kell, legfeljebb 1,200.000 métermázsát tesz ki. Konstatálni kívánom, hogy sem én nem mondtam, sem senki azok közül, akik ezen az állásponton állanak, nem mondotta valaha is, hogy mi a kivitel irányítását magunknak vindikáltuk volna. A kivitel irányítása nézetem szerint is a mai viszonyok között feltétlenül állami feladat, mert az állam kötelessége arról gondoskodni, hogy az a gabonamennyiség, mely az ország lakosságának megélhetésére szükséges, az ország határain belül maradjon és csak a feleslegre adjon az állam kiviteli engedélyt. (Helyeslés.) Hogy ezt a kiviteli engedélyt az állam hogyan adja meg, abba beleszólni nem kívánok, ez a kormány sajátmaga dolga. Majd ha előáll vele és azt helyesnek és jónak találom, támogatni fogom, ha pedig olyannal áll elő, amit helyesnek és jónak nem találok, meg fogom tenni rá a magam tiszteletteljes megjegyzéseit. Konstatálni kívánom még, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy sem én soha nem mondtam, sem azok közül, akiknek nézeteit most tolmácsolom, soha senki nem mondta, hogy az ipari munkások stb — és itt értem a magántisztviselőket és mindenkit —, ne részesüljenek olcsóbb lisztellátásban. (Helyeslés balfelöl.) Ennek kontóját azonban ne mi, a gazdák fizessük meg, hanem fizessék az illetőket alkalmazó és az ő munkájuknak hasznát látó iparvállalatok. (Taps a jobboldalon.) Hegyeshalmy Lajos : Meg is teszik a bányák. Huszár Károly: 150.000 munkanélküliért ki fogja fizetni? Lehetetlenség! (Zaj.) Gaal Gaszton : Hát hogy bebizonyítsam, hogy ez mennyire nem lehetetlen... (Zaj a baloldalon.) Hencz Károly: Ez véres forradalmat fog előidézni! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Gaal Gaszton : Azt hiszik, hogy a másik odakinn valami nagyon simán fog menni? (Nagy zaj.) Huszár Károly: Mind a kettő egyformán baj ! Két malomkő közé kerül az ország ! (Folytonos zaj és közbeszólások.) Elnök (csenget): Kérem Huszár Károly képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni.
