Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-50

168 A Nemzetgyűlés 50. ülése 1920. évi június hó 1-én, kedden. nát, mikor pedig 80 koronára emelték az összeget, 60 koronái Megtörtént tehát a következő eset. A szabolcsmegyei gazda kapott 45 koronát burgonyájáért, az alispán kapott ugyanezért 60 koronát költségeire. Hogy ezek a költségek mik lehettek, nem tudom felfogni. (Zaj.) Bizonyos részét megértem, mert hiszen megszállás alatt levő területről történő exportról volt szó . . . Hegyeshalmy Lajos: Oláh megszállás alatt lévő területről. (Zaj.) Gaal Gaszton: ... és igy az oláhokkal mindenesetre »beszélni« kellett. (Ugy van! Ugy van!) Bocsánatot kérek, én még a tarifát is tudom. Ez a beszélés vagononként 3000 koronába került, de a differencia vagononként 15.000 korona, tehát 12.000 korona valahol maradt. (Zaj.) Rassay Károly: Talán több ízben kellett velük beszélni ! Hegyeshalmy Lajos: A tarifát többször is bekövetelték ! Gaal Gaszton : Méltóztassék ezt figyelemmel meghallgatni, mert igen érdekes. Az OBKI ezt a burgonyát, amelyet a határon innen vett át, tehát már a beszélés költségeivel terhelten 60, illetve 80 koronás áron, átadta a budapesti élelmiszerüzem részére 115 koronáért. (Zaj. FelMáltások : Hallatlan !) A vasúti költség Szabolcs megyéből Budapestre abban az időben legfeljebb 3 korona volt mm-ként, tehát az OBKI kezén maradt a 115 és 60 korona közötti differencia. (Egy hang : Többet kapott, mint a termelő!) Àz OBKI aztán átadta ezt a burgonyát a városi élelmiszerüzemnek, az pedig 190 koronáért árusította. (Zaj.) B. Szterényi József: Hát ez nem lánckereskedelem ? Gaal Gaszton : Az a burgonya tehát, amelyért a termelő 45 K-át kapott, minden lánckereskedő kizárásával, hatósági kezekbsn, bürokratikus eljárás alatt 190 K-ára nőtt, mire a budapesti élelmiszerüzem megkapta. (Mozgás és zaj ) Lingauer Albin: Ezért nem szavazzák meg a botbüntetést ! Gaal Gaszton : De tessék türelemmel lenni, még nem vagyunk a fogyasztónál, még csak az élelmiszeriizemnél vagyunk ! A fogyasztó ugyanakkor — figyelemmel kisértem — 6—8 K-ért vette a burgonyát a budapesti boltokban, sőt még ezért az árért is sorfalat kellett állnia. (Igaz! Ugy van!) Hát, mélyen t. Nemzetgyűlés, amelyik rendszer ilyet produkál, az a íendszer régen megérett arra, hogy máglyára vessék. (Igaz! Ugy van!) Azt fentartani, tovább ápolni, uj név alatt uj központokat teremteni egy hivatása magaslatán álló kormányzatnak — öt esztendei keserű tapasztalatok után — nem lehet feladata. (Igaz! Ugy van!) Elmondok egy második szabolcsmegyei burgonya-akciót is, mélyen t. Nemzetgyűlés. Ez már azóta történt, amióta Szabolcs vármegye felszabadult (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk !) Egy Országos Kisiparos Szövetség nevű alakulat van nálunk, amely egye&iti az egész ország összes kisiparosait s amely egyesület, tudomásom szerint, igen élénken törekszik arra, — nem sajnálva munkát és fáradságot — hogy a tagjai sorában levő kisiparosokat nyersanyagokkal ellássa, hogy igy azok dolgozni tudjanak. Mikor Szabolcs megye felszabadult, azzal a kérelemmel fordult ez a szövetség a kormányhoz, engedje meg — most már a mennyiséget égés» biztosan nem tudom — 300 vagy 1000 vagon ... (Felkiáltások jobbfelöl: 200 vagon.) Elfogadom ezt az adatot, nem emlékeztem pontosan, azt kérte, hogy engedje meg a kormány, hogy 200 vagon burgonyát kivihessen Áusztiába és ezért rekompenzációs cikkekért behozhasson olyanokat, amikre a kisiparosoknak feltétlenül szükségük van, hogy dolgozni tudjanak. Tökéletesen helyes akció, józan ésszel mindenki csak örömmel üdvözölhet minden ilyen törekvést, és az ember azt hinné, hogy egy ilyen akciónak akadálya egyáltalában nem is lehet. A kisiparos-szövetség elnöke ki is ment Ausztriába, megegyezett az osztrákokkal a burgonya árára és a kompenzációként kapandó iparcikkek mennyiségére, minőségére és árára nézve és semmi más nem volt hátra, mint hogy lebonyolítsák ezt az üzletet. A burgonyát akkor Szabolcs megyében már 180 K-ért adták métermázsánként. Ez volt a hivatalosan megállapított ára, a gazdák annyit kaptak érte. Ausztriában az iparos-szövetség ezt a burgonyát eladta 650 K-ért, tehát igen szép legális haszon is lett volna rajta, és ugy tudom, ezt a differenciát, vagyis azt a nyereséget, amely az árkülönbözetbői elé áll, természetesen levonva ebből a közbeeső költségeket, az iparos-szövetség felajánlotta a tisztviselők javadalmazásának pótlására. Nem kellett volna tehát más, csak hogy a kormány engedélyt adjon arra, hogy ez a 200 vagon burgonya Ausztriába kimehessen. Egy része, egy kevés, ki is ment. Hogy miként, azt nem tudom, de tény, hogy ez bizonyos kis mennyiség kijutott Ausztriába. A többire nézve azonban, mikor a kiviteli engedélyek kiállításáról volt szó, az a büró, ahol ezt intézik — én azt sem tudom, hogy melyik hivatal intézi — akadályokat gördített az engedélyek kiállítása elé, huztahalasztotta a kérdést. Az engedély csak nem jött. A burgonya közben megindult. 100 vagon Szolnokig el is érkezett, ott megállt és akármit csinált az iparos-szövetség elnöksége : a továbbviteli engedélyt kieszközölni nem tudta. A burgonya ott pihent a szolnoki állomáson, vagonokban. (Felkiáltások jobb felöl: Biztosan nem volt szén !) Egyszer csak az a hir terjedt el, hogy a burgonya kezd romlani. (Zaj és mozgás.) A ki-