Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-50
A Nemzetgyűlés 50. ülése 1920. évi június hó 1-én, kedden. 169 viteli engedély megadásának akadálya, amint utóbb a legkompetensebb forrásból értesültem róla, az volt, hogy azt mondták a Ministerium bölcs bürokratái, hogy nem engedhetjük meg, hogy 650 K-ért kivigye az iparos-szövetség a burgonyát, mert keveset kért Ausztriától, métermázsánként 800 K-át kellett volna kérnie. Ok elhibázták a dolgot; ezért nyolcat is lehetett volna kapni, tehát nem adunk kiviteli engedélyt, hogy 650 korona mellett kivihessék. Megakasztották a kivitelt s a burgonya állítólag romlani kezdett. Ennek hire ment, és egyszer csak jön egy intézkedés, amely szerint ezt a Szolnokon fekvő 100 vagon burgonyát, melyet 650 koronáért nem volt szabad eladni külföldre, métermázsánként 300 koronáért eladták egy zsidó bérlőnek (Zaj és derültség.) szeszgyártási célokra. A bérlő Tolna megyében három vagy négy szeszgyárat bérelt ki, csak azért, hogy ezt a burgonyát szesszé feldolgozhassa. Azt is hallottam, hogy a zsidó bérlő a feldolgozandó szeszből csak 10°/o~ot tartozik az államnak beadni, a limitált 10 koronás ár mellett, az így elért szesz 90 %-a pedig szabad forgalomba mehet, amin százezreket kereshet az illető. Meskó Zoltán : Napi 2000 korona bért fizet a bérlő. (Zaj.) Mahunka Imre : Izzadjatok magyarok ! (Mozgás.) Gaal Gaszton : Utólag még azt is hallottam szemtanuktól, akik látták ezt a burgonyát, hogy annak a burgonyának a legkisebb baja sincs. Ez* egy második bokréta, amelyet idetettem a t. Ház asztalára. Meskó Zoltán: Nagyon szagos volt! (Zaj és derültség.) Gaal Gaszton: Szólhatnék még, t. Nemzetgyűlés, bővebben és hosszasabban, de igazán nem akarok annyira visszaélni a türelmükkel, szólhatnék azokról a visszaélésekről is, amelyek az erdőtulajdonosok rovására sok százmilliós nagy szénbányák kedvéért történtek, melyeknek bányafa szükségletét az állam biztositja, még pedig nem ugy, hogy azt mondja: vedd meg amennyiért tudod, hanem rászabadítja a szomszéd tulajdonosok erdeire. Éretlen, fiatal fákat derüre-borura, az erdőtörvény ellenére, engednek kiirtani, a gazdát meg sem kérdezik, bemennek az erdejébe, ott vágnak és visznek fát és amikor már letaroltak és el is hordtak mindent, hetek múlva egy komisszió van hivatva megállapítani utólag, hogy mit fog kapni az a gazda a letarolt erdőért. Szólhatnék ezekről a részletekről is nagyon bőven, de nem akarok mindenre kiterjeszkedni. Szólhatnék arról is, hogy a gazda nem kap meszet, cementet... (Felkiáltások : Az iparos sem !) Lingauer Ablin : De a zsidó nagykereskedő kap. (Zaj.) Gaal Gaszton : Nem kap azon az irányáron, amely meg van szabva, gondolom, 100 NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET. koronában, ellenben az én kisközségemben, ahol sok iparos lakik s ahol gazdák is laknak, ha permetezni akarunk, el kell menni mészért egy odavaló gabonakereskedőhöz, egy a háború alatt borkereskedővé átvedlett céghez, amely az idén állítólag már 6—7 vagon meszet kapott. (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl : Zsidó ?) Szólhatnék még arról is, hogy miképen képzeli el a mélyen tisztelt kormány a jövő évi termelést és a jövő évi földmívelést akkor, ha nekünk egy kilogramm benzinért 70 koronát kell fizetni s minthogy tudvalevőleg egy katasztrális holdnak háromszori szántásához minimum 40 kilogramm benzin szükséges, tehát csak maga a benzin egy katasztrális hold buzavetés előkészítéséhez cirka 3000 koronába kerül. Mi kép képzeli el a jövő esztendei termelést, ha így gondoskodik a mi szükségleteinkről, ha bennünket vogelfreinek nyilvánít s az általunk termelt gabonanemüeket le akarja limitálni a legvégsőbb határig? (Zaj.) Szólhatnék a hatóságilag literenként 40— 50 koronában megállapított petróleumról is, amellyel ilyen bénéket juttatnak a gazdáknak; szólhatnék a harmincezer koronás porosz szénről is, (Mozgás.) úgyhogy az idén az én kis gazdaságomban az a három vagon szén, mely a csépléshez szükséges, 90.000 koronába fog kerülni, szemben azzal, hogy a múlt esztendőben a cséplést 6000 korona értékű szénnel végeztem be. Szólhatnék még sok száz más dologról is, de nem akarom önöket ezekkel untatni. Befejezésül még csak a bürokratikus kezelés ingoványából kinőtt kaktuszok és orchideák pompázó bokrétája közé egy szerény kis ibolya virágot akarok a ház asztalára letenni, egy esetet, amely a legutóbbi napokban történt meg Budapest főváros közönségével. Kicsiny dolog, de azért terjesztem ide, mert végtelenül jellemző. Méltóztassanak megmondani, hogy mi ez. (Felmutat egy csomagot.) Önök azt hinnék ugy-e bár, hogy ez papiros. Szó sincs róla. Ez nem papiros, ez cukor. (Derültség.) Méltóztatnak tudni arról, hogy most egy ujabb akció van a cukorkiosztás terén, ugy tudom, hogy keresztény kezekben van, amely akció segíteni akarván a cukorinségen és azt akarván, hogy egy hónapra egy család 15 dekánál több cukrot kaphasson, — ezt a 15 dekát kilogrammonkint 48 koronáért vesztegetik — kimondotta, hogy aki igénybe akar venni egy kiló 25 dekát havonta egy személyre, az megkapja ezt, ha hajlandó érte kilogrammonkint H2V2 koronát fizetni és összes cukor jegyeit beszolgáltatni, az így megtakarított 15 deka olcsóbb cukor azután a szegények részére fog visszatartatni. Egy ilyen cukorakciónak, egy ötkilós cukorrésznek csomagolása ez a kis papiros tömeg, amelynek a súlya — megmértem — pontosan netto 26 deka. (Derültség.) Mit jelent ez, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ? Ez azt jelenti, hogy métermázsánként 5 kiló 22
