Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-49

A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920. a genfi nemzetközi Vöröskereszt olyan megbizottja intézi dr. Frick személyében, aki a keleteurópai járványvédelem egyik legnagyobb szaktekintélye, sőt Ukrajnában majdnem maga is áldozatául esett a küteges tífusznak. De tekintetbe kell venni azt is, hogy Szovjet-Oroszországban működik egy osztrák-magyar munkás- és katonatanács, amely a vörös hadseregben irányitó és kényszerítő szerepet visz. Ez tehát mindent megtesz, hogy a hazatérő hadifoglyok ne hozzanak haza hazafias érzelmeket, hanem bolseviki érzelmeket. Ezek ellen tehát mindenesetre meg kell tenni az intézkedéseket a legszélsőségesebb védekezésre. A foglyokat három kategóriába oszthatjuk. Az első kategóriába oszthatjuk azokat, akik vagy betegségük folytán nem hagyhatták el a tábort, vagy pedig nem akartak semmikép sem, még kényszer alatt sem beállani a vörös hadseregbe tábori élet nyomorúságát elébe helyezték a vörös hadseregben való jólétnek, amely azonban úgyszólván a magyarsággal való lemondással jár. Ezek a legnyomorultabbak, ezeket kell elsősorban is hazahozni. A második kategóriába sorozhatjuk azokat, akik gazdasági munkára vannak kiadva, Ezeknek többnyire elég jó dolguk van és ezeknek nagy része a maga emberségéből is a keresett pénzen haza tudott valahogy szökni vagy vergődni. A harmadik kategóriába tartoznak azok, akik beállottak a vörös hadseregbe, de ezeket sem szabad nekünk valamennyit egy edénybe dobnunk és azt mondani, hogy ezek mind bolsevikiek, mert ezeknek is nagy része kényszer alatt állott. T. i. a bolsevizmusnak behódolt csehek azon ürügy alatt, hogy összegyűjtik a hadifoglyokat hazaszállításra, a táborban napokig éheztették őket, ugy hogy napokig tartó éhezés után kijelentették valamennyien, hogy inkább a vörös hadseregbe lépnek, mint hogy éhen haljanak. Azonban, hogy ezeknek is jó része csak külsőleg lett hive a bolsevizmusnak és bensőleg megmaradt a magyar nemzeti eszmének hive, ennek, t. Nemzetgyűlés, egy megkapó, egy lélekbemarkoló incidense van. Tavaly, augusztus 2-ikán, Krasznojarszkban történt, hogy az ottani magyar hadifoglyok szövetsége megalapította a »Magyar integritás Liga«-ját. (Éljenzés.) És ezért ennek a »Magyar integritás Ligá«-jának 16 vezetőjét a csehek főbelőtték. (Nagy félindulás a Ház minden oldalán. Felkiáltások : Hallatlan !). Könnyű nekünk idehaza az integritás ligáját megalapítani ós tüntetni vele; (Ugy van! Ugy van!) hanem ott, a halálos veszedelmek között megalapítani a magyar integritás ligáját és azért a magyar hazafiságot vérrel pecsételni meg : ez megérdemli, t. Nemzetgyűlés, hogy itt a Nemzetgyűlés termében meghajtsuk ezek előtt a honfitársaink előtt a zászlót I (Zajos taps). De, t. Nemzetgyűlés, a ki nem irtható magyar érzésnek még más jelét is adják a haza NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — III. KÖTET, évi május hó 28-án, pénteken. 153 érkező levelek és levelezőlapok. Most, amióta Magyarország leigázva, eldarabolva van, nagyon könnyen lehetett volna odakünn a magyar embernek magát csehnek vagy oláhnak feltüntetnie, egész egyszerűen bemondván, hogy ő a megszállott területről való. De akárhány levelezőlap és levél érkezik haza a Vöröskereszt utján, amelyekből azt olvashatjuk : ezt nem teszi, inkább elpusztul, mint magyar, semhogy mint cseh jöjjön haza. Nagyon fontos momentum a tárgyalásokból, t. Nemzetgyűlés, hogy vájjon a hazatérők megválasztják-e azt az országrészt, amelyben megakarnak telepedni s nem fogja-e őket az entente arra kényszeríteni, hogy talán akaratuk ellenére is, megszállott országrészen telepedjenek le. A tárgyalásnokál nagy súly helyezendő, t. Nemzetgyűlés, a foglyok szellemi és művészibb termékeinek hazaszállítására is. Méltóztassanak tudomásul venni azt, hogy ott a négy-öt évi semmittevés, unalom és a nyomorúság, részint a szórakozás vágya, részint a megőrüléstől való félelem, részint pedig talán a pénzkereset is arra késztették hadifoglyaink nagy részét, hogy önmagukat műveljék, hogy a bennük szunnyadó művészi képességeket kifejlesszék, — és azt beszélik, hogy csodálatraméltó, hogy ott mennyi szobrászművész, mennyi festőművész, mennyi iró és irodalmilag működő egyén váltott ki olyanok közül, akik maguk sem tudták, hogy ezek a tehetségek bennük szunnyadnak, (ugy van! Ugy van !) Ezek az emberek kötetekre való munkákat irtak meg, festményeket festettek, szobrokat teremtettek, ezek értéket képviselnek és ezekhez ragaszkodnak azok a szerencsétlen emberek, akik évek hosszú során megszerették műveiket, hozzátapadtak azokhoz. Tehát ezeknek a műveknek hazahozatalát is feltétlenül követelnünk kell, mert ha erre különös súlyt nem helyezünk, az oroszok mindent el fognak tőlük venni. (Ugy van ! Ugy van J) Utoljára pedig, t. Nemzetgyűlés, megoldandónak tartom, — és ez egyike a legnehezebb problémáknak, — a hazatérőknek az uj rendbe való beilleszkedését ; ami szintén a hadifogoly-irodának, amelyet a foglyok hazatérése után is fentartandónak vélek, képezné egyik fontos feladatát. Nyugodnunk tehát nem szabad, gondolja meg a kormány, hogy sok ezer bizonytalanságban élő családon segit, ha nem is tudja a hadifoglyokat mindjárt hazahozni, de ha legalább időnként hiteles, talán itt a Nemzetgyűlésen előadandó jelentésekkel tájékoztatja a közvéleményt ; mert ha ez nem történik, akkor ki vagyunk téve annak, hogy ilyen téves hírlapi közlemények informálják a közvéleményt, melyek mint Emiltettem, csakis be nem váltható reményeket ébresztenek. En tehát szükségesnek tartanám, hogy a kormány időnként hitelesen tájékoztassa a Nemzetgyűlést és ennek utján a közvéleményt és azt a sok ezer és ezer családtagot, akik szeretettel várják haza hozzátartozóikat. 20