Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-49

152 A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920, igenis van kanapé-processzus, vannak "bizonyos irigykedések a hivatalok között egymásra, amelyek folytán azt mondják, hogy inkább ne legyen siker, minthogy az a siker a tied legyen és ne az enyém. (Felkiáltások : Hallatlan ! Zaj.) A napokban értesültem arról, hogy a lengyel kormány a genfi Vöröskereszt utján jelzi, hogy Ukrániában 7—8000 hadifogoly gyűlt össze, ezeknek nagyobb része európai Oroszországból, kisebb része azonban Nyugat-Szibériából, Tobolszkból és Tomszkból való. A lengyel kormány kéri, hogy ezért a 7—8000 magyarért küldjenek nyolc vonatot á 50 vagonnal, de azonnal, mert különben más okoknál fogva ők az ukrán határt lezárják. A cseh-szlovákokkal már megegyezésünk van, hogy ők a mi hadifogolyszállítmányainkat zárt vonatokban átengedik, tehát az én nézetem szerint semmi akadálya nem volna annak, hogy ezt a nyolc vonatot lehető legsürgősebben kiküldjük a határra. Yan itt még egy érdekes kérdés. Értesültem arról, hog;y szibériai hadifoglyaink egy része — amint méltóztatnak tudni, szegények, próbálnak valamerre menekülni — a tibeti sivatagon való rettenetes gyalogutazást választotta, amely utón 80—90 napi gyaloglás után érkeznek be Kínába. ! Ezek közül nagyon sokan eljutottak Shanghai kinai kikötővárosba. Megérkeztek ide a rettenetes ut után teljesen lerongyolódva, minden krajcár pénznélkül, kiéhezve — szemtanúval beszéltem — mint az élő-halottak. Shanghaiban senkisem volt, akihez ezek a szerencsétlenek fordulhattak volna, csak egy Komor-nevü magyar kereskedő, akinek 26 év óta tekintélyes üzlete van Shanghaiban. Hozzáfordultak tehát és ez a derék magyar ember százezreknek a kölcsönzésével tette lehetővé, hogy ezeknek az embereknek nagyrésze — főleg tisztek voltak — hazakerülhessenek. Nagyrészük már itthon is van. Ezt a becsületes magyar kereskedőt azonban, minthogy magyar alattvaló volt és magyarságáról lemondani nem akart, dacára annak, hogy idehaza semmi vagyona nincs, hanem mindene Shanghaiban volt, kiutasították Shanghaiból. Áprilisban hazajött, a fia azonban, aki már odakint nevelkedett, de azért beszél magyarul — ha nem csalódom, angol alattvaló, — kinnmaradt és az apja érintkezésben van vele. Egy hónappal ezelőtt a fm Shanghaiból táviratot küldött az apjának, amelyben többek között azt mondja: »Informe government, réfugiées daily arrive; require funds.« Ez annyit tesz, hogy : »Közöld a kormányoddal, hogy menekültek naponként érkeznek, pénzre szükség van.« Természetesen nem lehet kívánni, hogy kereskedő vagyonán felül áldozzon azért, hogy honfitársait, akikért már annyit megtett, hazaszállittathassa. Tudomásom szerint a trieszti Lloydnak kéthetes hajójáratai vannak Shanghaiba, A trieszti Lloyddal meglehetne egyezni, hogy ezeket a szerencsétleneket hazaszállítsa. Én személyesen beszéltem Komor Li évi május hó 28-án, pénteken. kereskedő úrral, aki most itt lakik Budán és bármely pillanatban kész a külügyministériumban hívásra megjelenni és információját leadni. Személyesen beszéltem vele és tőle értesültem arról, hogy most kezdődik meg Shanghaiban a dizentériának ez évi idénye és hogy ezek a szerencsétlen, legyengült szervezetű emberek feltétlenül mind el fognak pusztulni, ha őket haza nem hozatjuk, mert európai szervezet az ottani klímát csakis akkor birja ki, ha egészen különös, nagyon sok költséget igénylő életmódot, folytat, amelyet ezek folytatni képtelenek. De, t. Nemzetgyűlés, bármennyire is azon vagyunk, hogy hadifoglyainkat hazahozzuk, bármennyire kötelességünk is mindent megtenni, hogy egyetlenegy sem maradjon odakinn, bármennyire akarjuk is a legnagyobb melegséggel keblünkre ölelni a hazatérőket, mégis a legnagyobb elővigyázatossággal kell eljárnunk a fogadtatásnál, a hazajövetelnél és a megérkezésnél. A hazatérők ugyanis nemcsak pusztító testi járványokat, de ami még ennél is rosszabb, a bolsevizmus mételyét is hozhatják magukkal, sőt biztos értesüléseim vannak arról, hogy Oroszországban külön nagyar agitátori tanfolyamokat rendeznek, hogy a hazatérőknek erre hajlandó részét ott kiképezzék s ezektől várják, hogy Magyarországon Kun Béláék uralmát ismét helyre fogják állítani. Nagy elővigyázatossággal kell tehát eljárnunk, ele másrészről ennek az elővigyázatnak nem szabad átcsapni a másik szélsőségbe, amely a fogadtatás melegségét és szeretetteljességét csorbítaná, vagy pláne ártatlanokat zaklatna. E részben, azt hiszem, minden magyar egyetért abban, hogy a szibériai mártírokat személyi válogatás nélkül a legnagyobb szeretettel, elnézéssel és keresztény irgalommal kell fogadnunk és az ő túlterhelt és elgyengült idegzetüket nem szabad már a határon esetleg nagyon jóakaró, de tapintatlan, izgató beszédekkel megzavarni, nehogy amugyis felbillent lelki egyensúlyukat ebben a felbillent állapotban tovább is megtartsuk. Szükségük van ezeknek a hadifoglyoknak nyugalomra. Lehetővé kell tenni, hogy családjukban, munkakörükben elhelyezkedhessenek, szóval, hogy mielőbb visszatérhessenek békés foglalkozásukhoz és csak a legvégső esetben kell, hogy őket szigorú megfigyelés alatt tartsuk. Ki kell küszöbölni a hazajövetelnél a denunciálást, a besugást, az osztályok, pártok és felekezetek ellen való izgatást. Arra mutatnak a jelek, hogy bizonyos előzékeny fogadtatás mellett még a vörös fontról is nem csekély magyar rétegek fognának leválni és hazájukba visszakívánkozni. A politikai kérdésen felül itt még különös gondot okoz a járvány kérdése is. Nyugat-Szibéria, de különösen az európai Oroszország és Lengyelország a legkülönösebb járványos betegségekkel vannak megterhelve. Mindenesetre örvendetes, hogy a szárazföldi hazaszállítás ügyét