Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-49

A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920. évi május hó 28-án, pénteken. 139 A 11. §-hoz három módosítás adatott be és pedig a belügyminister ur, Rassay képviselő ur és Bárczy képviselő ur részéről. Bárczy képviselő ur két alternativ módositó javaslatot tett. Mielőtt a kérdés föltevéséről határoznánk, felkérem a jegyző urat, szíveskedjék az inditványokat felolvasni. Kontra Aladár jegyző (olvassa az indítványokat). Elnök: Amint a felolvasott módositó inditványokból látni méltóztatik, a javaslatok az 1., 2., illetve 8. pontnak a módosítására vonatkoznak, a többi bekezdést pedig változatlanul hagyják. Nem szükséges tehát, hogy a szavazásnál bekezdésekre bontsuk szét a szakaszt, hanem a szavazás történhetik az egész szakaszra. A kérdést a következőleg óhajtanám feltenni. Először feltenném a kérdést, el méltóztatnak-e fogadni a 11. §-t változatlanul. Amennyiben a Nemzetgyűlés a 11. §-t változatlanul elfogadja, akkor a belügyminister urnák, Rassay képviselő urnák és Bárczy István képviselő urnák módosító javaslatai elesnek. Amennyiben nem méltóztatik a szakaszt változatlanul elfogadni, akkor felteszem a kérdést, méltóztatik-e a szakaszt a belügyminister ur módosításával elfogadni. Amenynyiben a Nemzetgyűlés a szakaszt a belügyminister ur módosításával fogadja el, Rassay képviselő ur módositó javaslata és Bárczy képviselő urnák mindkét módositó javaslata elesik. Amenynyiben a Nemzetgyűlés nem fogadná el a szakaszt a belügyminister ur módositó javaslatával, akkor Rassay képviselő ur módositó javaslatára teszem fel a kérdést és ha a Nemzetgyűlés a szakaszt Rassay képviselő ur módositó javaslatával fogadja el, akkor elesik Bárczy képviselő ur mindkét alternatív módositó javaslata. Amenniben pedig a Nemzetgyűlés nem fogadná el a szakaszt Rassay képviselő ur módositásásával, akkor Bárczy képviselő ur két alternativ módositó javaslatát fogom egymással szembeállítani. Méltóztatnak a kérdés ily módon való feltevéséhez hozzájárulni ? (Igen !) A kérdést tehát ily módon teszem fel. Felteszem a kérdést, elméltóztatnak-e fogadni a törvényjavaslat 11. §-át, ugy amint azt a közigazgatási bizottság előterjesztette, igen vagy nem? (Nem!) A Nemzetgyűlés tehát a 11. §-t, a közigazgatási bizottság előterjesztésében nem fogadta el. Most felteszem a kérdést, elméltóztatnak-e fogadni all. §-t a belügyminister ur módositó javaslatával, igen vagy nem? (Igen!) Határozatilag kimondom tehát, hogy a Nemzetgyűlés a 11. §-t a belügyminister ur módosításával fogadta el, minek folytán Rassay,képviselő ur módositó javaslata és Bárczy képviselő ur alternatív javaslatai elesnek. (Helyeslés.) Következik a 12. §. Kontra Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslat 12. §-át). Elnök: Szólásra jelentkezett? Kontra Aladár jegyző: Rupert Rezső! Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés ! A 12. §. 4. bekezdése ellen van kifogásom. Meglepetve látom ebben a 4. bekezdésben, hogy a büntetőjogi fejlődésnek százados eredményét akarja ez a javaslat tönkretenni. Igen hosszú utat tett meg a büntetőjogi fejlődés, mig végre megállapította, hogy a bíróságra tartozik annak megbirálása, vájjon forognak-e fenn enyhítő körülmények vagy sem és mely körülmények alkalmasak arra, hogy azokat a bíróság enyhítő körülményekként vegye figyelembe, mondom, igen hosszú utat tett meg a büntetőjogi felfogás addig, mig az erre vonatkozó tiszta, helyes felfogás kialakult. Nem is lehet kísérletet látni egyetlenegy tövrényhozásban sem a tekintetben, hogy ezt a dogmává vált kérdést másként igyekezzék a törvényhozás megoldani, mint ahogy azt a tudomány és a fejlődés rég megoldotta. A törvényhozásnak igen nagy hatalma van, konstituáló hatalma van, rendelkezhetik, elhatározhat valamit és a sok lehetséges mód közül egyiket vagy másikat választja, de még a törvényhozás sem elég hatalmas arra, hogy a természet törvényeit megváltoztathassa, hogy pl. a matematikának az igazságait megváltoztathassa, hogy a tudományban leszürődött, megállapított, vívmányként elért dogmákat megváltoztathassa ; nem is kísérelte meg ezt egyetlen törvényhozás sem. A törvényhozás naiv korszakában volt valamiféle kísérlet arra, — egy példát hozok fel — hogy a dogmától eltérjenek, nevezetesen voltak törvényes rendelkezések, amelyek szerint a szintén dogmának elfogadott elvet, hogy az öntudatlan állapotban elkövetett büntetendő cselekmények senkinek sem számithatók be, át akarták törni azzal, hogy kimondották, hogy aki ezt az öntudatlan állapotot tervszerűen szerzi meg, aki abba tervszerűen hozza bele magát, nevezetesen, aki azért részegszik le, hogy egy büntetendő cselekményt büntetlenül elkövethessen, az felelősségre vonandó, vagyis vele szemben a beszámítási ok kizárandó. Ez természetesen circulus vitiosus, mert abban a pillanatban, mihelyt valaki a részegségnek oly fokáig jutott, hogy az öntudatát elvesztette, nagyon természetes, hogy az ő előzetes elhatározását illetőleg is vége volt minden az ő lelkében végbemenő lelki folyamatnak, mert hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy öntudatát elvesztette, már az előzetes elhatározásának sem volt ura, hanem tényleg öntudatlan eszközként szerepelt. Nagyon furcsa volna, s azt hiszem, mindenki visszariadna attól, hogy ha a tudomány által szintén kétségtelennek elfogadott dogmát, hogy t. i. az öntudatlan állapotban elkövetett büntetendő cselekmény, hogy a jogos védelemben elkövetett cselekmény, a végszükségben elkövetett és az ellenállhatatlan kényszer hatása alatt elkövetett cselekmény nem számitható be, a törvényhozás változtatni akarna. Mondom, a törvényhozásnak van konstituáló hatalma, hogy uj dogmákat is alkothasson, de 18*