Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-49

140 A Nemzetgyűlés 49. ülése 1920, létező, dogmaként elfogadott igazságokat a törvényhozás nem konstituálhat másként, mint ahogy azt a százados fejlődés hála Istennek végre dogmaként, konstituálta, hanem egyszerűen recipiálhatja, elfogadhatja azt a dogmát, amelyet a tudomány, a százados fejlődés régen tisztázott. Ilyen tisztázott kérdésnek, ilyen dogmának tekintendő az is, hogy mindenkor valakinek a szempontjából, egy egyénnek szempontjából annak eibirálását, hogy az illetőnek bűnössége súlyosabb, vagy kisebbfoku-e a bíróságra kell bizni, mert hiszen ezeket a kérdéseket előre megoldani olyk pen, hogy az mindenkire ráüljék, úgyis lehetetlen, hanem a büntető jogszolgáltatásnak általánosként elfogadott elve szerint a biró mindig az illetőnek egyénisége szerint itéli meg azt, hogy a bűnösségnek milyen foka terheli és ennélfogva milyen büntetést kell rá kiszabni. így vagyunk, t. nemzetgyűlés, azzal is, hogy rábízzuk a biróságra, hogy egy cselekmény.elbírálásánál enyhítő körülményeket vegyen-e figyelembe és milyen enyhitő körülményeket vegyen figyelembe. Enyhitő körülmény száz és ezerféle lehet ; emberi agy azokat összegyűjteni, taxáim, mind felsorolni teljes képtelen is volna. Ennélfogva az a kisérlet, hogy itt negativ taxatiot akarunk az általánosan elfogadott elvekkel szemben behozni, hogy t. i. mi nem enyhitő körű]meny, ez a bíróságnak olyon jogába, az egész büntetőtörvénykezésnek olyan alapelvébe ütköznék bele, melybe büntetlenül bele nem ütközhetünk. Az, hogy valamely cselekmény a választás izgalmában, vagy más okból felizgatott lelkű embar által követtetik-e el, hogy az az izgalom mikép jött létre, mi volt az a motivum, amely a bűnözőnek lelkét izgalomba hozta, azt a biróság nem kutatja. A biróság előtt ezek az okok és körülmények csak arra valók, hogy a biróság megállapíthassa, hogy annak az embernek a lelke, aki a büntetendő cselekményt elkövette, nem volt nyugodt, izgalomban volt, arra ingerek hatottak és ennélfogva a lelkülete a bűnre hajtó motívumokkal szemben meggyengült. És ha meggyengült, ha szabad, nyugodt elhatározási képességétől meg volt fosztva, akkor az ő egyénisége szerint és a büntetendő cselekmény létre jövetelének körülményei szerint enyhébb büntethetőség alá esik, mint aminő alá esnék akkor, ha nyugodt lelkülettel követte volna el. Nekünk tapasztalatok állnak rendelkezésünkre ; ma is mindennap tapasztaljuk, hogy nem is egyszerű, kismüveltségü emberekről, hanem magas állású férfiakról olyanokat állítanak a választások izgalmában, a választási küzdelem hevében, amiket igazán csak szégyenpirral az arcunkon hallhatunk reprodukálni. Igenis vannak a társadalomban — a választási küzdelmekben és az állam kormányzatában is — bizonyos bálványos varázzsal biró egyének, akik nagy tömegeket tudnak megmozdítani, akik igen könnyen hevülő, lángra gyúló lelkeket tudnak vinni, vezetni és magukkal ragadni. Ezek ezentúl sem fognak hiányzani. S vannak tömegek, vannak . évi május hó 28-án, pénteken. emberek, vannak a legtiszteletreméltóbb lélekkel megáldott emberek, mondjuk pl. a jóért, a szépért, a hazáért, a nemzeti eszméért, a kereszténységért hevülő egyetemi ifjúság is. Hátha egy vezér azután aki után indulnak, a jelszót kiadja, a varázsos szót a fülükbe súgja, akkor ezek a fiatalemberek — de bárki más sem fog törődni azzal, hogy cselekedetük enyhébben lesz-e beszámítva, hogy büntetőjogi felelősség alá esnek-e vagy nem, hanem hiszi, ragadja őket az ő hevük és ha viszi, ragadja őket, ha lelkük megtelik ezzel az ingerrel, akkor úgyszólván nem is tehetnek arról, hogy akkor harcba kevertetvén, amire az főbálványaik őket instigálják, elkövetik azokat a cselekményeket, amelyekért azután büntetendő cselekmények címén vonatnak felelősségre. Igen tisztelt Nemzetgyűlés, én a szakasz negyedik bekezdését abból a szempontból perhorreszkálom, hogy a biró elől elvonja annak a kérdésnek a mérlegelését és megoldását, amelyre igzán egyesegyedül csak a biró lehet hivatott. S ha a birót e tekintetben itt korlátozzuk, akkor megfosztottuk azt a birót az ő fontosságának, lényegének igazán legtermészetesebb attribútumától. Hiszen tulaj donképen az a szövegezés, amely ebben a negyedik bekezdésben foglaltatik, a büntetőjogi törvényhozás szempontjából teljesen lehetetlen, választási küzdelemmel kapcsolatban elkövetett cselekményről szólván mondja, hogy az be nem számit ható. Valamely cselekménynek a választási küzdelemmel való kapcsolata lehet konstituáló tényező, konstituáló elem, tényálladéki elem, aminthogy a 12. §. maga nyújt erre példát, mert hiszen abban egyes cselekmények, hogy pl. nem kívánatos vagy tiltott tartalmú hirdetmények jelennek meg, nem azért büntetendők, mert azokban a 12. §. szerinti tilos tartalom van, hanem azért büntetendő cselekmények, mert a választási küzdelemmel kapcsolatban követettek el. Ez a szakasz konstituál különben ártatlan tartalmú hirdetményeket is, t. i,. hogy ha a hirdetmény a jelölt nevén pártállásán és egyéb tárgyilagos tudnivalókon kivül egyebet is tartalmaz. Ez tehát konstituáló eleme a szakasznak, a választási küzdelemmel kapcsolatban, aminthogy konstituális elem a választási küzdelemmel való kapcsolata annak, hogy a szavazás körül visszaélések követtettek el, lajstromhamisitás és egyéb okirathamisitások is követettek el. Ezek azonban nem jöhetnek számításba a büntetőtörvénykönyv általános részében elhelyezett és minden büntetendő cselekményre érvényes elemek gyanánt. A magyar bíróságot nem kell félteni attól, hogy neki megmondjuk-e vagy nem, hogy mit számítson be enyhén vagy súlyosan, ö az ő kötelességét, hatalmas, szép, gyönyörű és mondhatom, hogy Magyarországon egyedül megnyugtató ténykedését legalább is olyannak kell tekintenünk, hogy annak a kérdésnek az elbírálását, hogy egy bűnösre miféle büntetést szabjon, egész nyugodtan rábízhassuk, sőt rá is kell, hogy bízzuk. Ha az a biró,