Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-49

A Nemzetgyűlés 4.9. ülése 1920. és valóban helyes törvényt akarunk hozni, olyan törvényt, amely senkit sem keserit el, s amely mellett senki sem érezheti, hogy meg van gyalázva fohogy másokkal szemben jogtalan hátrányban s n, ez helyes megoldás lehetne. De mintán itt valyton számítani kell, mert a 2. §-ban már meg van állapítva 240-ben a bizottsági tagok száma, ehhez kell idomítani a számokat, ha tehát 18 volna az alsó határ és 35 a felső határ, s a felső- és alsó határ alapján nem jönne ki a 240-es szám, én a magam részéről hajlandó vagyok a felső határnál még lejebb menni, s ezt — mondjuk — 34-ben megállapítani. Szóval, csak azt akarom mindezzel bizonyítani, hogy keresni kellett volna és keresni kellene közöttünk a megértést és keresni kellene azt, hogy ezek a választások az igazság és az általános egyenlő választói jog elve alapján történjenek. Lehet ilyen álláspont is — hiszen az általános választói jog reformjáról is szó van, hallottunk is már olyan hangokat ezen a Nemzetgyűlésen, — de addig, amíg az általános, egyenlő választói jog alapján állunk, ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy e törvényjavaslat után ezt továbbra is fentartottuk. Ha ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, letértünk az egyenlő választói jog alapjáról. Nagyon sajnálom, hogy épen akkor tértünk le, amikor eltöröltük a virilizmust, amikor ezt a rákfenét eltávolitottuk. Már több ízben kifejtettem és ismételten hangsúlyozom : kérdés, hogy a virilizmus ügye hogyan lesz megoldva a törvényhatóságokban. Nekünk nem szabad dogmák szerint menni. Ami pl. a fővárosban helyes, lehet, hogy a vidéken nem helyes. Nem tudom, hogy mi az álláspont ebben a kérdésben, de Budapesten mindenesetre helytelen volt. Budapesten legfőbb ideje volt annak és szükség volt rá, hogy a virilizmus eltöröltessék s legfőbb szüksége volt annak, hogy itt a nép akarata kellő módon és kellő alakban megnyilatkozhassak. Sajnálom, hogy más szempontok háttérbe szorították ezt az egyenlősitési tervet és sajnálom, hogy nem igyekeztünk egymást meggyőzni és megérteni abban a tekintetben, hogy itt az egyenlőségnek határok között való megtartását a magunk részéről is előmozdítsuk. Én csak felvetettem ezt az eszmét, s meg akartam mutatni, hogy nem vagyok a merev számoknak és dogmáknak embere. Elismerem, abban van igazság, hogy egy pár kerület ne majorizáljon, de kikerülhetjük ezt ugy, hogy a felső határon leszállítjuk a számot, viszont az alsó határon is biztosítjuk, hogy egy bizonyos szám feltétlenül legyen. Ily módon lehetett volna áthidalni ezt a kérdést. A magam részéről felvetem ezt, bár nem igen bizom abban, hogy a tárgyalásnak ebben a késői stádiumában szó lehetne erről, de mint az igazságnak barátja és bajnoka, kötelességemnek tartottam ezt a kérdést a magam részéről itt felemlíteni. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — III. KÖTET. évi május hó 28-án, pénteken. 137 \ Egyébként pedig hozzájárulok Bárczy István indítványához. Kassay Károly igen t. képviselőtársam indítványát nem fogadhatom el azért, mert ez az indítvány rést üt a Font-féle rendszeren. Itt a kisebbségi aránylagos képviseletet hozzuk be. Helyes és szükséges és igazságosnak is tartom, mert minden erőtényező a maga ereje szerint jutna kifejezésre és ez az igazság megközelítése. Ha tehát ezt a rendes tagokra nézve megállapítjuk, helyes, hogy a póttagokra nézve is ugyanez az arány álljon fenn. Miután pedig Rassay t. képviselőtársam a póttagok tekintetében változást eszközölt, nem fogadhatom el az indítványát, mert azon a nézeten vagyok, hogy amennyiben a Font-féle rendszer, melyet a magam részéről helyesnek tartok, behozatik, teljesen végigvezettessék épugy a rendes tagoknál, mint a póttagoknál, de ez elvnek megszakítása és áttörése volna, ha a Font-féle rendszer alkalmaztatnék a rendes tagoknál, viszont a póttagoknál nem ez a szabály állana fenn. Én tehát a magam részéről Rassay t. képviselőtársam 'indítványát nem fogadhatom el. Hencz Károly: Helyes, ez a helyes! Elnök : A belügyminister ur kíván szólni. Dömötör Mihály belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Nem járulhatok hozzá Bárczy István nemzetgyűlési képviselő ur indítványához, mert nem tehetem magamévá azokat az indokokat, amelyeket indítványa támogatására előadott. Már az általános vita során volt szerencsém előterjeszteni, hogy a fővárosi bizottsági tagok számának megállapításánál azok az elvek, amelyek a nemzetgyűlési képviselőválasztásoknál érvényesültek és kell hogy érvényesüljenek, itt nem vehetők figyelembe. Bárczy nemzetgyűlési képviselő ur pártérdekeket, párturalmat emlegetett, noha elfelejtette, hogy épen a YIII., IX. és X. kerületek járnak a legrosszabbul, pedig ezeknél kétségtelen tény, hogy a választók többsége a keresztény kurzushoz tartozik. Bendkivül fontos ennek a kérdésnek helyes és igazságos megoldásánál az, hogy egy-két kerület ne majorizálhassa a főváros összes többi kerületét. Már pedig, ha itt az egyes választókerületeknek teljesen a választók számának megfelelő képviselőküldési jogot adnánk, akkor az én kiszámításom szerint — ha 180 bizottsági tagot veszünk alapul — VI. kerület 32, a VII. kerület 35 és a YIII. kerület 29 képviselőt küldene, öszszesen 96-ot, vagyis ez a három kerület már maga is majorizálná az összes többi kerületet . . . Bárczy István : így a kisebbség fogja majorizálni a többséget ! Ernst Sándor : Ez is előfordult már a világon ! Dömötör Mihály belügyminister : ... és az ő egyoldalú érdekeit rákényszerítené a többi kerületre is. (Ugy van! balfelől.) Már az általános vitánál voltam bátor rámutatni arra, milyen óriási ellentétek merülhetnek fel az egyes kerületek között, (TJqy van ! balfelől.) mert itt reflektálok arra a közbesző18