Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-48
A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. azt, amig a tiszántúli kerületek képviselői is ide bekerülnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. ) Miután a kormány ezt a békét aláírja, holott erre nincs felhatalmazása, holott nem is képviseli a lecsonkitott Magyarországot sem : tiltakozom az aláirás ellen, tiltakozom újból és tiltakozom harmadszor is s leszögezem azt itt, hogy ez a kormány ezért a cselekedetéért még ebben a Házban egyszer súlyos felelősséggel fog tartozni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Zákány G-yula képviselő urat illeti a szó. Zákány Gyula : Tisztelt Nemzetgyűlés j Hogy ne a megfordított ját csináljuk a bordeauxi 7 l-es nemzetgyűlésnek, amikor a porosz-francia béke ratifikálásánál az elszászi követek s a minoritás szelleme megnyilatkozott, mondom, hogy ne a megforditottját csináljuk, hogy most Magyarország szétdarabolásánál, halálos Ítéletének aláírásánál ne a majoiitás, hanem a minoritás döntsön, megkívánom szólaltatni, t. Nemzetgyűlés, a majoritás szellemét is. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Először leszögezek valamit, amire csak annyit mondhatok, amit a nagy francia Proudhon egy beszéde elején mondott, hogy meg vagyok döbbenve, látva nemzetem katasztrófájának ezt a mérhetetlen perspektíváját, látva, hogy lezuhantunk, le a fenekére mostoha sorsunknak. Es ekkor tapasztalhatja a magyar nemzet, hogy az ő képviselete, ez a Nemzetgyűlés a nemzet katasztrófájának tárgyalásakor ilyen enyelgő hangulatban van. (Igaz ! ugy van ! jóbbjelol.) De más szempontból is fel akarok szólalni, mélyen t. Nemzetgyűlés, és egy nagyon rövid, nagyon loyalis kontranyilatkozatot akarok tenni a békeszerződés aláírásával szemben. Ez ugyan inkább privát igazolásomul szolgál. Szinte a köztudatba ment át és itt a parlamentben is többször elhangzott a disztingválás, egyes politikusoknak figyelmeztetése, hogy tessék meggondolni, hogy nem népgyűlésen, hanem a parlamentben szerepelnek. Én, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, aki az én társadalmi szereplésemet tartalmilag teljesen harmóniában kívánom és akarom tartani politikai szereplésemmel és privát életemmel is, vagyis a politikám, a társadalmi életem és a privát szereplésem is tökéletes harmóniát kell hogy mutasson, ebből a szempontból is nyilatkozom, mert engagement-ben vagyok társadalmi szereplésemben. Nyilatkoztam — és az előbb aposztrofáltak is — esküt tettem — bevallom — a békeszerződés aláírása ellen. A tömeg, az utca előtt, a leglelkiismeretesebb megfontoltsággal megesküdtem arra, hogy igenis, ennek a békeszerződésnek aláírását nem fogom jóváhagyni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Friedrich István : Sokan tették ezt, Karafiáth is ott volt ! (Zaj.) Karafiáth Jenő: Hol ? Zákány Gyula : Ki kell jelentenem, hogy én a legnagyobb tisztelettel viseltetem a nemzet inkarivi május hó 27-én, csütörtökön. 119 nált nagysága, gróf Apponyi Albert ő excellenciája, nemzetgyűlési képviselő ur iránt, de engedtessék meg, hogy az a nagy distancia, ami a korban, a mi szellemünk között, lelki fajsúlyúnk és koponyafajsulyunk között megvan . . . Rupert Rezső: Az megvan ! Zákány Gyula : Kérem, igen t. képviselő ur, ép az előbb állapítottam meg, hogy ez az enyelgő hangulat a legtriviálisabb ellentétben van hazánk mostani komoly helyzetével. (Igaz ! Ugy van !) Fan gler Béla : Ugy van ! Mikor a nemzet halálos ítéletéről van szó, akkor itt enyelegnek. (Zaj. Elnök csenget.) Zákány Gyula : Mondom, méltóztassanak megengedni, hogy gróf Apponyi Albert ő excellenciája iránt való legtiszteletteljesebb hódolatom mellett is és anélkül, hogy az ő, a nemzetet örök hálára kötelező munkásságnak babérját csak egy csöppet is megtépném, — hiszen én is leglelkesebb tisztelői közé tartozom — kijelentem, hogy e tekintetben ellentétben vagyok vele. Gróf Apponyi Albert nemzetgyűlési képviselő ur, mint a békedelegáczió elnöke, ugy állította be az egész békeszerződés aláírásának szükségességét, hogy a szerződés egyrészről az entente-nek olyan mentalitásában rögződött meg, amely akkori mentalitása az entente-nek merész és nagyon távoli ellentétben van a jelenlegi entente mentalitással, másrészről pedig egy kényszerhelyzetre hivatkozott, amely kényszerhelyzetet nem méltóztatott részletezni és amely kényszerhelyzet adatait én nem ismerhetem, tehát nem is tudom azokat tárgyalni. Ami a mentalitást illeti, nem tudom, hogy ezt a megfordulását az entente-i belátásnak mire alapítsam ? Nyilvános dokumentumnak nem tarthatom a Voix National és az Homme Libre egy-két gazsulirozó hangú cikkét ; legalább is mint felelős törvényhozó ugyebár ilyet nem állithatok. Lehet, hogy az igen t. békedelegáció felelős tényezői annakidején bizonyos diplomáciai, előttünk még titokban lévő pourparlék keretében győződtek meg bizonyos garanciákról. Mondom, ezeket nem ismerem, de a nyilvánosságra került dokumentumokat nem tartom elfogadhatónak arra nézve, hogy az entente megváltozott mentalitását bizonyítva lássam. T. Nemzetgyűlés I A nemzet lezuhant a legvégsőkig. En nagyon jól tudom, hogy falnak menő politikát nem lehet folytatni. Nagyon jól tudom, hogy minden lehetőségjelző szempontot és álláspontot a leglelkiismeretesebben kell mérlegelni. De azt is tudom, hogy a magyar nemzet e földretepertetésében, e szégyenletes katasztrófájában kell hogy mutasson minden lehetőségjelző szempont megfontolása mellett is eneigiát, sorsába bele nem nyugvást, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) kell hogy szóljunk arról, hogy sem a történelmi, sem a geográfiai, sem semmiféle natúrt örvények meghamisítását semmiféle papirrongyos szerződésekkel elérni nem lehet, hogy semmiféle vae victis elv