Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-48

118 A Nemzetgyűlés 48. ülése 1920. évi május hó 27-én, csütörtökön. vagy a népek önrendelkezési joga. Én nem tudok bizni abban, t. Nemzetgyűlés, bogy népszövetség valami őszinte, becsületes akaratú intézmény. Es végzetesnek vélem a nemzetet abba az irányba, abba a gondolatvilágba belevinni, hogy: légy csak türelmes, nyugodj csak meg, majd a népszövetség fog rajtad segiteni. (Egy hang ' Senki se hiszi !) Semmi esetre sem fog a népszövetség rajtunk segiteni. A népszövetség szerény nézetem szerint semmi más, mint egy nagy védőburkolat, amit rá akar tenni az entente az ő győzelmi eredményeire. Befejezem felszólalásomat, t. Nemzetgyűlés, csak azt akarom még mondani, hogy a magyar nemzet, ha aláirt egy szerződést, azt. mindig meg is tartotta. Nagyon fájós momentum az, amelyhez most elérkeztünk. Én meg tudom azt érteni, ha sokan azt mondják, hogy a békét alá kell irni, mert azok meg vannak arról győződve, hogy az alá nem irás háborút jelent. Én nem vagyok erről meggyőződve, de mondom, ezt a felfogást meg tudom érteni. De azt a fájós momentumot senki sem tudja nekem megnyugtatóan megmagyarázni, hogy mi a mi erkölcsi álláspontunk a tekintetben, hogy aláirunk valamit, amiről valamennyien azt mondják, — bocsánatot kérek — még a minister urak is, hogy nem lehet, nem akarjuk betartani. (Felkiáltások : Erőszak békéje !) Egészen objektiven beszélek. Igenis, a minister urak közül is többen beszédeikben — megvannak a beszédek — azt mondották, hogy ezt a békét nem szabad aláirni, mert nem tudjuk és nem akarjuk betartani. Tisztelt képviselőtársaim, önökkel én sokat voltam együtt a választások idején korteskedni és önök közül sokan fogadalmat, esküt tettek arra, hogy nem irják, alá a békeszerződést. Hencz Károly: Mondjon neveket! Friedrich István: Toltak ilyenek. Hencz Károly: Halljuk a neveket! Friedrich István : Mégis némelyik azt mondja, hogy igy volt, a másik azt mondja, hogy nem ugy volt. Hencz Károly: Neveket szeretnénk hallani! (Zaj a baloldalon.) Friedrich István: Itt van Vass József t. képviselőtársam, ő is azt mondja, hogy igy volt. Fangler Béla: Mennyien mondtuk, hogy nem irjuk alá a békeszerződést! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Még a ratifikálás hátra van. Friedrich István: Igen, a ratifikálás még hátra van s a nemzetnek még meglesz az az alkalma, hogy nyilatkozik. Hiszen ez helyes, csakhogy akkor is ne kerüljünk abba a helyzetbe, mint most, amikor méltóztatnak hangsúlyozni, hogy jól van, aláírjuk, de majd a ratifikálásnál segiteni fogunk a dolgon. Hiszen nekem is ez a reményem, hogy nem fog akadni Nemzetgyűlés, amely ezt a magyar békét ratifikálni fogja, hiszen ez az utolsó reményünk voltaképen, En azonban nem tudom, hogy az igen t. kormány honnan veszi a felhatalmazást arra, hogy ezt a békét aláirja? A magyar kormánynak erre felhatalmazása a nemzettől nincs, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ez a kormány nem képviseli még a csonka Magyarországot sem. (Ellenmondások.) Bocsánatot kérek, ez igy van. A választásoknál egy szóval sem Emiltette senki sem, hogy egy kormányt fogunk megválasztani, egy kormányt fogunk alakítani, amely ezt a békeszerződést aláirja., (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Én határozottan látom, hogy a választásoknál homlokegyenest az ellenkezőről beszélt mindenki, hogy ott arról volt szó, hogy ilyen békét nem szabad aláirni ; ma meg ugy áll a helyzet, hogy a legnagyobb rész azt mondja, — és csak kevesen vagyunk, akik az ellenkezőt mondjuk — hogy a békét alá kell irni. Ez is egy atmoszféra-változás, amely itt a magyar Nemzetgyűlésben bekövetkezett. Rupert Rezső: Át kell adni Friedrichnek a kormányt, majd meglátjuk, mit csinál. Friedrich István : Friedrich nem lesz kormányon, nem akar lenni kormányon, elég volt már neki a kormányból és tudom, hogy nem nagy élvezet ministernek lenni. Hencz Károly: Kiapadt a jogforrás! Friedrich István: Hencz Károly t. barátom is máskép tréf álódzott, mikor a románok itt voltak. Hencz Károly Ez igaz, de én a ministerelnöknek a hazám érdekében tettem szolgálatot. Rassay Károly: (Közbeszól. Zaj a baloldalon). Friedrich István : Nem tudom, hogy Rassay t. képviselőtársam ezt honnan tudja. Rassay Károly: A lakásáról! (Derültség.) Friedrich István: Azt akarom a végén leszögezni, hogy ennek a kormánynak nincs felhatalmazása arra, hogy . . . (Mozgás az újságírói karzaton.) Elnök (csenget) : Kérem, az újságírói karzatról tilos bebeszélni a tanácskozóterembe. Ha ez még egyszer előfordul, intézkedni fogok, hogy az illető eltávolíttassák. Minden karzat egyenlő fegyelem alatt áll. (Helyeslés.) Friedrich István : A végén csak azt akarom leszögezni, hogy a kormánynak nincs felhatalmazása a nemzettől arra, hogy ezt a bókét aláirja, mert ez a kormány nemcsak hogy nem képviseli az ezeréves Magyarországot, hanem nem képviseli még a csonka Magyarországot sem. Tehát legalább is addig kellett volna várni, amig a Tiszán túl fekvő csonka kerületekben is lefolynak a választások. Feltétlenül megkaptuk volna ezt az időhalasztást. , Az egész ország ellene van az aláírásnak. A közhangulat az aláírás ellen van. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Szó sincs róla! Friedrich István : A kormánynak tehát lehetőleg azt kellett volna csinálnia, hogy megvárja