Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-47
A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. jelzett. Egy városban az egyes kerületek mint közigazgatási egységek állanak egymás mellett, ahol az egyes kerületeknek igen lényeges és egymástól igen eltérő vagyoni kérdéseik vannak. Roppant veszedelmes volna a város egyes kerületeire nézve, hogyha a nagyobb kerületek ilyen módon majorizálhatnák a kisebbeket ; mert hiszen a városoknál, ahol a belső kerületek nem fejlődnek, ellenben a külső kerületek fejlődnek, nagyon könnyen előfordulhat £LZ £LZ eshetőség, hogy az idővel megnövekvő és a perifériákon lévő kerületek olyan óriási módon szárnyalják túl a város belső területén lévő kerületeket, hogy azokat többszörösen meghaladják. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Már most mi ennek a következménye ? Ennek, t. Nemzetgyűlés, az lehet a következménye, hogy az egyes, a perifériákon lévő, nagy kerületeknek lényegesen más és ellentétes érdekei a belső kerületek rovására érvényesülnek. P. o. a külső kerületeknek ÊIZ £IZ érdekük, hogy nálunk minél messzebb vezettessék ki a vizvezeték, minél messzebb vezettessék ki a villamos, a gáz, a világítás stb. ; ellenben ez a belső kerületeknek az érdekét sérti, mert nekik kell megfizetni a kiadások lényeges részét. Pető Sándor : Minden ember fizeti, a várost fejleszteni kell! Dömötör Mihály belügyminister : A városfejlesztéssel is vissza lehet élni. A fővárosnál történt, hogy olyan kerületekben, ahol kilométerszámra alig lehetett látni házat, mégis vízvezetéket és villanyt vezettek be ; hogy mi okból, nem tudom. Sándor Pál : Ez az igazi verseiryfejlődés. (Zaj balfelől.) Hencz Károly: Nagymezőki ötemeletes ház. Ki tudják járni az építési engedélyt. Elnök: (eseng et) : Csendet kérek! Dömötör Mihály belügyminister: Nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy az a vád, hogy ez a javaslat párturalmi célokat szolgál, már azért is alaptalan, mert a VIII., IX. és X. kerület szintén rosszul jár ilyen módon, már pedig senki sem mondhatja, hogy ezekben a kerületekben nem a keresztény kurzus nyerne többséget. Ha pedig ez igy van, ennek az a folyománya, hogy nem párturalmi tendencia vezette azokat, akik ezt a különbözőséget a kerületek szavazatai között megállapították. Nagyon hevesen támadta, ha jól emlékszem, Pető képviselő ur a javaslatnak- azt a rendelkezését, amely a belügyministernek a javaslatban meghatározott feltételek fenforgása esetén megadja a jogot, hogy a főváros törvényhatóságát feloszlassa. Ha jól emlékszem, ő volt az, aki azt hangoztatta, hogy egy ilyen óriási hatalomnak az adása rendkívül veszélyes és hogy arra nincs példa, a magyar törvénjdiozásban. Legalább is olyan volt a beállítás, ha talán nem a képviselő ur, de mások részéről mindenesetre, mintha ez az intézkedés példa nélkül állana a magyar törvényhozásban. Ez teljesen téves, mert évi május hó 26-án, szerdán. 103 hiszen itt van a községi törvény. A községi törvény 61. §-a a következőket mondja: »Ha valamely község képviselőtestülete olyan eljárást követ, amely az állam érdekeit vagy a község jólétét veszélyezteti, a belügyminister a törvényhatóság előterjesztésére vagy meghallgatásával a képviselőtestületet feloszlathatja és a megye utján az ügyek időközi vezetése iránt intézkedhetik«. A jelen törvényjavaslat még sokkal jobban megköti a belügyminister kezét, azonkívül még arra is kötelezi, hogy ilyen feloszlatás esetén a Nemzetgyűlésnek jelentést tegyen. Ha ez a törvényes intézkedés helyes volt a múltban a hazafias és nemzeti szempontból minden tekintetben kifogástalan faluval szemben, legalább is indokolt kell hogy legyen a fővárossal szemben, amelyre vonatkozólag tapasztalataink a közelmultat illetőleg nagyon szomorúak. Pető Sándor: A közgyűlés tekintetében soha ! Dömötör Mihály belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! A közgyűlési teremben is hangozhatnak el hazafiatlan, nemzetellenes beszédek, és ha a mindenkori kormánynak nem áll módjában, hogy a közgyűlést feloszlassa, akkor ezek a beszédek ott akadálytalanul elhangozhatnak és akadálytalanul előidézhetnek olyan hatásokat, amelyeket, azt hiszem, jóhiszeműen az urak sem kivannak. Ennek a törvényjavaslatnak helyes mérlegelése érdekében rövid visszapillantást kell vetni a múltra. Kétségtelen tény, amint Bródy képviselő ur nagyon helyesen megjegyezte, hogy ez a város már a múltban is jövevényváros volt, Hiszen kétségtelen, hogy már a török hódoltság idején azok az elemek, amelyek a pesti oldalon a város környékét ellepték, nem tartoztak a kívánatos elemek közé. Sajnos, ennek a fővárosnak az volt a fátuma, hogy a későbbi bevándorlás sem emelte a nívóját. Mégis, t. Nemzetgyűlés, a múlt század derekán ebben a fővárosban kialakult^ egy kétségtelenül szolid, jóérzésű polgári elem. Es ez a polgári elem a múlt század derekán nagyon érdemes, tiszteletreméltó tevékenységet fejtett ki a főváros felvirágoztatásában és hatását körülbelül a Grerlóczy-éra végéig éreztette. Csak később, a Gerlóczy-éra vége felé, amikor a főváros lakossága rohamosan nőtt és mindig több és több idegen elem került a fővárosba, kezdett ez a régi polgári elem a fővárosban visszaszorulni, letűnni, de akkor kezdett is gyökerében megváltozni Í1Z £b szellem, amely a főváros régi korszakát oly előnyösen jellemezte és akkor valóban azt láttuk, —hogy a római költő szavaival éljek — hogy »Adveniunt növi veteres migrate coloni.« A régi patrícius családokat már a múlt század 90-es éveiben a főváros közgyűlési termeiben még mutatóba is alig lehetett látni. Sándor Pál: Nem érdeklődtek! (Mozgás,)
