Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-47
104 A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május "hó 26-án, szerdán. Dömötör Mihály belügyminister; Tele volt ellenben a városi közgyűlési terme azokkal, akiket illetőleg Pető képviselő ur, már helyesen emlékszem, azt mondotta, hogy egy jövevényvárosnak voltak polgárai. T. Nemzetgyűlés î En személyesén sohasem vettem részt a főváros közéletében, de évek hossza során át szemlélője voltam annak és többször végighallgattam egy-egy fővárosi közgyűlést. Mondhatom, mély szomorúsággal azt kellett konstatálnom, hogy ott olyan hang uralkodott, amely valóban elszomorító volt. Altalános diskurzus folyt, és ha a többséggel szemben álló felszólaló a maga álláspontját erőteljesebben próbálta kifejteni, akkor bizony olyan lelrarrogatásban volt része, amely igen gyakran elvette a kedvét bárkinek is, hogy a főváros közügyeivel foglalkozzék. Valóban azt lehet mondani, hogy ezek a homo novusok ott, a főváros közgyűlési termében nem ugy viselkedtek, hogy ismét a klasszikus korból vett hasonlattal éljek, mint előkelő római polgárokhoz illik, hanem ugy viselkedtek, mintha syracusai görögök vagy korinthusi rabszolgák lettek volna, T. Nemzetgyűlés ! Ez a törvényjavaslat azzal a becsületes szándékkal készült, hogy ezt a beteges gondolkodást, ezt a nyerészkedő, pénzsóvár szellemet (Ugy van! Ugy van!) egyszer smindenkorra és radikálisan eltávolitsa. (Élénk helyeslés.) S miután nekem meggyőződésem, hogy a javaslat alkalmas ennek a célnak a szolgálatára, tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék azt elfogadni. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés.) Elnök : Következik a szavazás. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról a belügyminiszter törvényjavaslatát a közigazgatási bizottság szövegezése szerint általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni : igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Miután a tárgyalásra szánt idő letelt, mielőtt az interpellációkra áttérnénk, javaslatot teszek a következő ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom, hogy a Nemzetgyűlés legközelebbi ülését folyó hó 27-én, csütörtökön délelőtt tíz órakor tartsa és annap napirendjére tűzessék : 1. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. 2. A székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. 3. A bányailletékről a pénzügyminister ur törvényjavaslata. 4. A kiviteli illetékről a pénzügyminister ur törvényjavaslata, végül 5. A közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó egyes intézkedésekről a pénzügyminister ur törvényjavaslata. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen.) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló képviselő ur ? Bródy Ernő jegyző: Budaváry László! Budaváry László: T. Nemzetgyűlés! A keresztény kurzus, a nemzeti hadsereg megteremtette Magyarországon a legteljesebb jogbiztonságot, azonban mindnyájan tudjuk azt, hogy százával, sőt ezrével járnak az emberek között olyanok, akik a dolgok változásába nem igen tudnak belenyugodni, akik a nemzeti életnek ujjáteremtését félő aggodalommal látják, mert egész életüket abban töltötték el, hogy Magyarország minden fiának szivéből a nemzeti gondolatot és a nemzeti érzést kiöljék és Magyarországon a korrupciónak, a visszavonásnak melegágyait teremtsék meg.Hallgatagon ugyan, mert az idők nem kedveznek nekik, elviselik a keresztény kurzust, azonban alattomos munkát végeznek, szítják a hangulatot titokban, titkos gyűléseket is tartanak, amiről már itt is esett szó. Azonkívül az áruuzsora, lánckereskedelem s más egyéb bűnözések soha nem látott méreteket öltöttek. Ma százszoros szükségünk van olyan derék, becsületes hazafiakra, akik akár lelki szükségletből, akár hivatásszerűen az ilyen bűnök feltárására fordítsák minden idejüket, olyan becsületes honpolgárokra, akik mindent elkövetnek, hogy az ilyen alattomos szándékot már csirájában elfojtsák és ezeket az ádáz ellenségeinket, ezeket a bűnösöket a törvény karjaiba juttassák. Elsősorban gondolok a detektivtestületre, amely hivatásszerűen üzi ezeknek a lelketlen bűnösöknek a nyomozását és törvény elé állítását. Eminens érdekünk tehát, hogy detektivjeinket, az egész detektivtestületet olyan helyzetbe juttassuk, hogy ennek a kötelességnek és hivatásnak, amely szent kötelességnek és hivatásnak is mondható, teljes mértékben megfeleljenek. Detektivjeink évtizedes hosszú, lelkiismeretes munkájukkal általános tiszteletet és szeretetet vívtak ki a maguk számára. Azonban most belügyministeri rendelet, amely január 26-án jelent meg a hivatalos lapban 5047. szám alatt, a detektivtestületet úgyszólván létalapjaiban támadja meg. A rendőrség államositására Magyarországon igenis szükség van és szükség is volt már régebben is. Azonban ez a rendelet a detektiveket egészen különleges helyzetbe juttatja. A régi rendelet és a fennálló törvények értelmében, így az 1881 : XXIII. te. értelmében detektivjeink a rendőrségi tisztviselői karnak voltak a tagjai.