Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.
Ülésnapok - 1920-47
102 A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. mus és a keresztény gondolkozás inkarnáció]át. (Élénk derültség a baloldalon.) Bárczy István : A törvényhatóság az is volt mindig! (Ellenmondás balfelől.) Taszler Béla : Gyönyörű, kis törvényhatóság volt az! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. Nemzetgyűlés! Kénytelen leszek a képviselő urakat név szerint megnevezni. Dömötör Mihály belügyminister : Legyen szabad ezenkívül rámutatnom néhány egyszerű, világos tényre. Méltóztattak említeni, hogy a főváros nemzeti és keresztény volt. Hát, t. Nemzetgyűlés, elfelejtettük volna már teljesen azokat az irodalmi termékeket, amelyek ebben a városban nemcsak hogy megjelentek, hanem köztetszést is arattak? Tessék csak visszaemlékezni pl. a Tanitónő című színdarabra. (Zaj. Felkiáltások a közében: Mi köze van ennek hozzá?) Mindjárt megmondom, hogy mi köze van hozzá. Ez a színdarab a magyar parasztot odaállítja, mint a kapzsiság, a szivtelenség és a barbarizmus megtestesülését. Ezt a színdarabot akkor itt a fővárosban — ha jól tudom — százszor is előadták és általános tetszést aratott. Hát ez nem jellemző ennek a városnak a gondolkozására ? De nemcsak a publikumnál aratott tetszést ez a színdarab, hanem a sajtó is valósággal tobzódott és őrjöngve dicsérte ezt a darabot, mint a magyar irodalomnak és a magyar géniusznak valami különös, nagyszerű alkotását. (Zaj.) Ezek a falu és a város közötti ellentétre vonatkoznak. A falu és a város közötti ellentét tekintetében nem a falu a hibás. A főváros sohasem tudta megérteni a magyar földmivelőnek nagyszerű bronz alakját. A magyar főváros és annak irodalma legfeljebb a Göre Gábor és Durbints sógor alakját tudta megrajzolni és csak ezzel a fogalommal tudott arról a nemzetfentartó elemről megemlékezni, amelynek voltaképen a létezését köszönheti ez az ország. T. Nemzetgyűlés ! Utalnom kell arra, hogy itt a háború előtti időkben is a sajtóban, színművekben s a könyvekben és regényekben is olyan irodalmi termékek láttak napvilágot, amelyeknek kifejezett célja az egyéni és családi becsület sárbarántása mellett az egyes osztályoknak, felekezeteknek egymás ellen való uszítása volt. (Mozgás a középen.) Mikor aztán sikerült az embereket ily módon elvadítani és sikerült az emberek szivébe oltani azt a mentalitást, amely az egyéni cselekedetek mérlegelésénél nem ismert más fokmérőt, mint az egyéni sikert és amely az aranyborjúnak meg nem fenyegetett alakja előtt porba hullt, akkor megszületett a fővárosban az a korszak, amelyet a pénz korlátlan uralma jellemzett. Báró Szterényi József nemzetgyűlési képviselő ur arra utalt, hogy a törvényhatósági bizottságban tapasztalt bajok a főváros lakosságának indolenciájára vezethetők vissza. Hát ez nem igazságos megállapitás, mert egy törvényhatósági bizottságban egy olyan városban, ahol a vagyonszerzés, különösen az utolsó években, tisztán konjunkturális alapon történt, olyan választási rendszer mellett, ahol a törvényhatósági bizottság felét az ezer legvagyonosabb ember közül választják, a polgárság zöme részéről a közügyekben való komoly részvétel úgyis lehetetlen. Pető Sándor : Azért helyes a virilizmus eltörlése ! Dömötör Mihály belügyminister: Ez a törvényjavaslat azzal a becsületes szándékkal készült, hogy a főváros közéletét legalább abban a részben, amelyet szabályoz, megtisztítsa. Ezt a becsületes szándékot, ha nem is kifejezetten, de hallgatagon még azok is elismerték, akik a javaslatot ellenzik. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek azokra a részletes kifogásokra, amelyek a javaslat egyes rendelkezései ellen elhangzottak. Itt elsősorban Bródy képviselő urnák azzal a kifogásával kell foglalkoznom, amely szerint ő azt hibáztatja, hogy az a javaslat most csakis a főváros törvényhatósági bizottságával foglalkozik, azt szabályozza, és nem tartalmazza a fővárosi közigazgatás egész reformját. A fővárosi közigagatás reformjának az ország egész közigazgatási reformjával együtt szervesen és kapcsolatban kell megtörténnie, ez pedig olyan óriási törvényalkotási feladat, amelyet az idő rövidsége miatt teljesen lehetetlen volt megoldani. De mivel a főváros törvényhatósági bizottságának újjáalakítására sürgős szükség volt, ennélfogva ezt a törvényjavaslatot a Ház elé kellett hozni. A legnagyobb és legtöbb kifogás és ellenvetés a javaslat 11. §-a ellen hangzott el, amely a kerületi beosztásokról intézkedik. Itt különösen az tétetett kifogás tárgyává, hogy az egyes kerületek, tekintet nélkül az ő nagyságukra, egyforma számban választanak bizottsági tagokat. Hivatkoztak itt mesterséges pluralitásra, sőt Bródy képviselő ur inkonzekvenciával vádolt meg, hivatkozván a csonka képviselőválasztókerületekről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál elmondott beszédemre, ahol én a demokratikus parlamentarizmus alapelvének az egyforma nagyságú kerületeket mondottam. Inkonzekvenciáról akkor lehetne beszélni, hogyha én ugyanolyan jogi természetű, két egyforma dologról nyilatkoztam volna kétféleképen. Azonban a jelen esetben, t. Nemzetgyűlés, lényegesen más volt a helyzet. Egy országban a választókerületek és egy városi kommunitásnak a kerületei toto-coelo egészen másként és más elvek alapján része azaz választókerülete az országnak, mint miképen része az egyes városi kerület a városnak. Sándor Pál : Uj theoria ! Egészen uj ! Dömötör Mihály belügyminister : Mindjárt meg méltóztatik ismerni, hogy mind alapszik ez a teória, amit az igen t. képviselő ur most újnak
