Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

90 A Nemzetgyűlés 47. ülése 19k sorsa. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől) Elsősorban mindig ez volt a vezetőgondolat. Most is elég példát találunk az ilyen jelenségekre, mert hiszen látjuk, hogy a részvények, a tőkék a gyakorlatban aszerint igazitják a saját mentalitásukat és saját behelyezkedésüket, ahogyan a tőkének sorsát jobban tudják biztosítani, tekintet nélkül azután arra, hogy Milánó, ahová a Fabank részvényeinek nagy része tendál, Magyarországon van-e, vagy másutt, tekintet nélkül arra, hogy vájjon Milánó abban az országban olyan politikai viszonyok között él-e, amelyek kedvezők és barátságosak Magyarországra, igen vagy nem, tekintet nélkül arra, hogy vájjon a külpolitikai helyzet milyen lesz, hogy barátságos területet választ-e, vagy pedig ellenséges területet, — ez mindegy a tőkének ; azt a területet választja, amely neki jó. Ebből következik tehát és ez mutatja legjobban, mennyire megváltozott a vagyon mentalitása és hogy rövid idő múlva mennyire más lett Budapest székesfővárosnak a sorsa épen e vagyonnak a révén s hogy mennyire igazuk lett azoknak, akik 1872 november 27-én az országgyűlésen az ellenzék padjairól ezt a gondolatot domborították ki, amikor az akkori belügyministernek a virilizmusra vonatkozó javaslatát a legerősebben támadták. Ha a virilis gondolatot elejtjük, ez a legjobb bizonyítéka annak, mennyire igazunk van akkor, amikor azt állítjuk, hogy a vagyon mentalitása teljesen megváltozott. Azok a fejtegetések, amelyek akkor a virilizmus ellen vivott küzdelemben elhangzottak, érdekesek és értékesek, mert azt mutatják, hogy az ellenzék padjain valóságos claicvoyance-szal látták előre, hogy mi fog történni azon a réven, hogy ez a más mentalitású vagyon hatalomra kerül Budapest vezetésében. Molnár György igy beszélt (olvassa) ; »Nem értem, miért kell a virilisek intézménye által egy uj nemét az arisztokráciának, és pedig épen azt, amely valamennyi között a legönzőbb, a legkapzsibb és legdölyfösebb : a pénz arisztokráciáját megteremteni. A pénz emberei majdnem kivétel nélkül csupán addig és csupán azon a téren vesznek majd részt a hatósági ügyek tárgyalásaiban, ahol és ameddig azokat a saját közvetlen érdekeikkel kapcsolatba tudják hozni. A kiváltságolt nagy vagyoni osztály igen könnyen talál érintkezési pontokat és gyorsan tud közös előnyökre olyan koalíciót teremteni, amely ellen nem lesz konkurrencia.« Kérdezem, t. Nemzetgyűlés, nem történt-e meg ez a budapesti városházán ? Nem teremtette-e meg az ingó vagyonérdekeltség azt az érdekeltségi koalíciót, a mely teljesen kizárt minden néven nevezendő konkurrenciát ? Horn igy beszélt (olvassa) ; »A virilizmus nem fogja képviselni sem a vagyonossá got, sem a konzervatív elemet, mert ha Budapesten 1200 virilistát kell összeszedni, lesz ezek között sok olyan, akik tegnapelőtt választó sem volt és a ki talán >. évi május hó 26-án, szerdán. holnapután megszűnik nemcsak magyar virilista, hanem magyar választó is lenni.« Steiger régi városi polgár pedig azt mondja, hogy »a telekspekuláció és a házspekuláció révén, az átruházások révén folyton nagyobb adózások éretnek el. Ez okozza az adólajstromban a folytonos változást. A fővárosi vagyon minden pillanatban fluktuál és épen a vagyon természeténél fogva a fővárosban sem nemzeti irányra, sem intelligenciára számítani nem lehet.« 1872-ben hangzottak el ezek a szomorú jóslatok és nekünk tört lélekkel meg kell állapítanunk, hogy ezek a szomorú jóslatok valósággá változtak. De nemcsak a vagyon mentalitásának megváltozása az a tényező, amely Budapest székesfőváros szellemét és egész vezetését téves irányokba terelte, hanem az a másik, az a szellemi tényező is, amelyet pedig annyiszor ruháztak fel a modernség, a nyugatiság csillogó köntösével, értem a gondolatot, amely egybeforrott ezzel az egészen más mentalitású vagyonnal, mert hiszen a vagyon mentalitását épen ez az uj gondolat adta meg. Nem kell nag)^on megerőltetnünk az emlékezetünket, hogy visszagondoljunk csak néhány évvel is visszafelé azokra az állapotokra, hogy minő szörnyű nyomás alatt állottunk mi, a közhangulat, minő nehezen tudtuk magunkat emancipálni az alól a nyomás alól, amely folyton azt hirdette, hogy csak az modern, ami nyugatról való, csak az modern, ami demokratikus, az ő demokráciájuk értelmében vett szociális dolog, hogy csak az jelent haladást, ami fokozottabb mértékben szakítja el az összekötő kapcsokat a helyes értelemben vett múlttal. Azt a közhangulatot, azt az uj mentalitást értem, amelyet valósággal reáoktrojáltak épen Budapesten, a magyar nemzet szellemi középpontjában a magyar lélekre és amellyel megpróbáltak behelyettesíteni egy egészen uj lelkiséget a magyar és keresztény lélek helyébe. T. Nemzetgyűlés ! Ez volt a legnagyobb veszedelem és legnagyobb baj, mert hiszen megcsillogtatták minduntalan ezer és ezer sajtócikkben, a betűk milliárdjai ennek a munkának voltak a harcosai, megcsillogtatták folyton a modernség, a haladás, a legmagasabb értelemben vett szociális fejlődésnek vezető gondolatait a szegény polgárság előtt azok, akik a vagyon erejében, az egyszer megszerzett hatalom erejében kisemmizték azt a polgárságot a hatalomból, hogy azqtán kisemmizzék a saját történelmi lelkiségéből is. (Ugy van! Ugy van! baljelől.) Ez volt az az eredmény, ez a mentalitás, amelyet az uj vagyon, a fluktuáló vagyon a saját maga etikus jellegének is megváltoztatásával reáerőszakolt Budapest polgárságára is. Azt mondották itt a Nemzetgyűlésen, hogy ez a budapesti polgárság maga is viseli a felelősséget azokért, amik történtek a városházán és amik történtek itt egyáltalán Budapesten. En azt elhiszem, hogy nem lehet teljesen a keresztény polgárságot védeni és felmenteni a felelősség vádjai