Nemzetgyűlési napló, 1920. III. kötet • 1920. május 18. - 1920. június 26.

Ülésnapok - 1920-47

A Nemzetgyűlés 47. ülése 1920. évi május hó 26-án, szerdán. 97 alól ; én magam is egyike voltam azoknak, akik éveken keresztül folyton az alvó lelkiismeretet próbáltuk felébreszteni. Ellenben méltóztassék nekem megengedni, bogy én magam is koronatanuja lekéssek annak, bogy Budapestnek volt az egész világon ó legcsapnivalóbb választójoga, — bocsánatot kérek ezért a szóért, (Félkiáltások balfelől: Ugy van ! A legreakciósabh !) — a legrettenetesebb választójoga, amelyet azonkívül még a hatalmon lévők a hatalomnak temérdek fineszével, temérdek ravaszságával ugy használtak ki, hogy minden egyes budapesti polgárnak, különösen annak, aki más mentalitású volt, kálváriajárássá tették a saját, törvényben gyökeredző választójoga érvényesítését és annak ki verekedését. Turi Béla : A klikkek hatalma volt ! Vass József: 1911-ben, amikor egy vidéki törvényhatósági jogú városból ide átjöttem, megpróbáltam kiverekedni Budapest székesfőváros városházán a saját választójogomat és ez nem sikerült. Turi Béla : Nem tartoztál a klikkhez ! Vass József: Reverendát viseltem; magyar embert néztek bennem, a keresztény gondolat valamely szerény hordozóját sejtették bennem, tehát nem voltam képes 1911-ben kiverekedni a saját választójogomat. Bárczy István : Két évig itt kellett lakni annak, aki választójogot akart. Vass József : Székesfehérváron volt választójogom, 1911-ben jöttem Budapestre, akkor indítottam meg az eljárást Székesfehérvárott, onnan áttették a jogomat ide, azután itt indítottam meg az eljárást. Az én eljárásom nem egy napig tartott, mintha terézvárosi polgár lettem volna, hanem addig a két esztendeig tartott, amig itt kellett laknom. A főváros polgárságát tehát lehet felmenteni és nem lehet megterhelni a felelősség vádjával, mert a főváros polgárságát tudatosan zárták el a hatalom gyakorlásának utjai elől. Ennek a fejlődésnek az eredménye az volt, hogy a főváros sziv lett ugyan, de egy teljesen idegen sziv lett. A szívnek az organizmusban nem az a szerepe, hogy a saját külön vérét küldje szét az organizmusba ; a szívnek az a szerepe, hogy az organizmus vérét ossza szét egyenletesen az organizmusban. Budapest székesfőváros a saját vérét a saját gondolatait, a saját erejét, a saját felfogását és mentalitását kezdte szétlökni az egész országban. T. Nemzetgyűlés, épen ez az a pont, amelynél lehetetlenség Budapest székesfővárost a bűnös jelzőtől nagy általánosságban megfosztani, vagy felmentem. Mert igaza van annak a költőnek, aki azt mondotta nemzeti és állami legyalázottságunk legszomorúbb napjaiban, 1919 májusában, hogy ; »Jaj neked te város, mert hiszen itt minden idegen rongy zászlóvá válik és minden régi gondolat ronggyá tépetik ! Itt minden eszmének meg kell halnia, ami a régi magyar nemzeti talajból és a keresztény talajból nőtt ki, és úrrá lesz minden, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — Hí. KÖTET. ami idegen lelkekből és idegen szivekből fejlődött !« (Igaz ! Ugy van I a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Azoknak, akik féltik a várható uj kurzustól a székesfővárost, annak világjelentőségét . . . Sándor Pál : Nincs olyan ember ! (Felkiáltások balfelől : Dehogy nincs !) Vass József : Én végtelenül hálás vagyok, hogy > a demokraták pártjáról is, annak különböző árnyalatairól e kijelentések erejében a keresztény kulturgondolatnak ilyen előkelő harcosai támadtak. Mindenesetre ez a konverzió, ez a megtérés rendkívül értékes ; nemcsak azért, mert hirtelen, hanem azért is, mert — amint látszik — egész és teljes, és a léleknek legfenekére és legmélyére is leszálló. Nagy örömmel nyugtázom a keresztény gondolat és irányzat nevében ezeket a kijelentéseket, hogy tehát az az irányzat, amelyet méltóztatnak itt a Házban is, kint a fővárosban is képviselni, abszolúte nem lát semmiféle veszedelmet abban, hogy a keresztény gondolat úrrá lesz Budapest székesfővárosában. Nagyon hálásak vagyunk érte. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy olyan erők, amelyek itt, ebben a Házban is képviselni látszanak ezeket a gondolatokat, vagy pedig olyan erők, amelyek részesei voltak annak a régi rezsimnek, ugyanezt a mentalitást nem hozták napfényre akkor, amikor napfényre hozására rendkívül nagy szükségünk lett volna, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) amikor a keresztény és nemzeti gondolat gyökértelenné vált itt, a fővárosban, amikor a keresztény és nemzeti gondolat igazán nem lelte hónát, fészkét itt, a magyar nemzet fővárosában, amikor azt kellett tapasztalnunk, hogy teljesen elég volt, ha valami a keresztény mezbe öltözködve jelentkezett és próbált helyet kérni a saját zászlajának, hogy akkor rögtön felszabaduljanak azok az imponderabilis, vagy nagyon is 'ponderabilis erők, amelyek hatalmat jelentettek a fővárosban, hogy legázolják ezeket a törekvéseket. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Miért nem méltóztattak akkor megérteni, hogy a keresztény gondolatnak ez az óriási kulturjelentősége van ? Miért nem méltóztattak zászlót bontani mellette ? Miért nem méltóztattak kiállani a székesfőváros tanácstermében ezen gondolatok védelmére ? Miért kellett a székesfőváros tanácstermében mindig egynéhány embernek sziszifuszi munkát végezni és eleve már elvesztett harcot, nem egyenlő párbajt folytatni azokkal szemben, akik szemközt állították önmagukat és egész világnézetüket eme kevesek keresztény és magyar felfogásával ? (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ne féltse senki a keresztény és magyar gondolattól a főváros jövőjét. Ne féltse senki, aki esetleg ezt a javaslatot ellenzi, azoktól az emberektől sem, akik — most még nem tudjuk, kik lesznek — egy uj választási törvény alapján kerülnek majd a főváros élére, akiknek kezébe kerül a főváros vezetése. Mindenekelőtt a keresztény gondolat, mint kulturgondolat, a legmagasabb ivpályán óhajt járni. Semmi körülmények között arra nem 18