Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-28

A Nemzetgyűlés 28. ülése 1920. évi április hó 17-én, szombaton. 15 is a szállító féltől, elvonván ezt az összeget az államvasutak rendeltetésétől és tisztán magának szerezvén meg azt. Heisler Ignác 30 évvel ezelőtt a Teleki térről egy rossz lóval kezdte meg működését ; ma több fővárosi sorház tulajdonosa, több száz milliós ingó vagyon hatalmas ura, a Máv. raktár bérlője, több nagy állomáson raktárbérlettel bir kevés összegért, amelyért horribilis fekbéreket szed : beszedi a darabáru után járó díjtételt, az összes mellékül etékekkel együtt, beszedi a biztosítási dijat is, de ha az áru elvész, az üzletszabályzat értelmében a vasutat teszi felelőssé és térítéskötelessé. A díjtételt a következőképen szedi be. ö a féltől az I—

II. T. alapján szedi a díjtételt és igy a középtávolságra, métermázsánként 8448- fillért és mint kocsirakományt a III. B. alapján számolja el a vasútnak és fizet érte 5270 fillért. Tapasztalat szerint 60—80 ilyeníétel megy bele egy ilyen kocsiba, szóval a végső jövedelem nála a tarifa lis különbözetnél 3170 korona, mellékilleték címén 188 korona, árubiztosítás cimén 250 korona, fuvarozási illeték cimén, a mit ő tulaj donképen végez, 2600 korona. Ha még leszámítok belőle is 30%-os rezsit, marad neki tisztán 4446 korona. Ha most Heisler — mint ahogy ki tudom mutatni a statisztikából — nem ad fel többet, csak 1500 wagont egy esztendőben, akkor 7,600.000 koronát keresett. Ha még hozzászámítom a különféle szállítmányozásból befolyt összeget, az ő évi jövedelmét körülbelül 10 millió koronára teszem. Ez maga Heisler Ignác. Most mennyit keres a kartellben bentlevő 51 szállító cég, Ha kíváncsi a Nemzetgyűlés, felolvasom ezeknek névsorát. (Olvassa) : Alexander és Liebermann, Blum és Popper, Bőm Sándor, Buchbaum Jakab, Büchler és Társa, Caro és Jelűnek, Denhoff Mór, Farkas Eichard és Hechenberg, Grosz Albert, Gross és Stern, Grünberger Zsigmond, Hatscher Gyula, Hecht Gusztáv, Heisler Ignác, Hoffmann és Schönberg, Hofímann S. és V., Horovitz Simon, Kálmán Gyula és Társa, Keleti Vilmos, Kleines Kranz, Klein I. D., Lantos Arthur, László és Blau, Löbl M. és fia. Lustig és Glück, Macher és Reszner r.-t., Madarasi Vilmos, Mellinger Lipót, Nemzetközi Száll. Társaság, Orsz. Szállítmányozási és Automobilforgalmi Rt., Pollák R., Pollák Károly és társa, Preismann és Jansen, Rózsa Vilmos, Rózsavölgyi Lajos és társa, Renkenstein testvérek, Sachs F. Gábor utódai, Schenker és társai, ifj. Schlesinger testvérek, Schwarz és Salgó, Singer Leó és Sándor, Steiner Ferenc, Stessel Nándor, Szabó Rezső, Taub Ármin, Ullmann és Séligmann, Vank és Weisz, Well C.

2 Weisz Imre és társa, Wetzler testvérek. (Nagy zaj.) • Ez egy konzorcium, amelynek tagjai karcellben vannak egymással és bizonyos, hogy a fuvarozásnál a karcellt nem arra csinálták, hogy olcsóbban szállítsanak. Az államvasutnál a feladásnál közreműködnek, a 4446 koronát kocsirakományonként zsebrevágják a rendes költségen felül és az államvasutaknak természetesen horribilis kárt okoznak. En meg tudom érteni azt, hogy eddig az államvasutak olyan gavallérok voltak, hogy nem törődtek az ilyen dolgokkal és engedték ezeknek az érvényesülését egyik vagy másik bank révén — mert hjtßzen mindegyiknek bank áll a háta mögött, amint leszek bátor erről is beszélni, — meg tudom érteni, hogy eddig egyikkel vagy másikkal szemben nem igen volt rigorózus az államvasút, mert volt neki más tere és dolgozhatott. Ma azonban, amikor arról van szó, hogy el kell küldenünk az embereket nyugdíjba, (ügy van ! ügy van ! jobbjélől.) amikor arról van szó, hogy nyomorognak az államvasuti alkalmazottak ; amikor arról van szó, hogy sirva látjuk járni a nyugdíj as özvegyeket és a szegény nyugdijasokat úgyszólván mezítláb látjuk az utcán járni, akkor tűrhetetlen állapot az, hogy tovább is ez az irányzat maradjon meg Magyarországon. (Elénk helyeslés.) Nem szabad megengedni, hogy az államvasuti vagyon kezelésénél tovább is ilyen pocsékolás történjék. Az államvasutnak a szállítmányozás a hivatása. Tessék tehát feltétlenül kitiltani az államvasút területéről mindezeket a máskülönben kétes nevű embereket és tessék átvenni a dolgukat, mert van rá ember, amint épen Weiss Konrád igen tisztelt barátom helyesen mondta. Van emberünk elég, jtt vannak a menekültek, tessék mindenüvé annyi embert állítani, amennyit kell és olyan fizetéssel, hogy megélhessen. (Elénk helyeslés és taps.) A kartellen kivül azonban van még egész seregilyen vállalkozó és szállító és azonkívül van még vagy ezer gazda, aki ezzel foglalkozik. Csak egyet akarok megemlíteni ezek közül. Van egy Taub Zsigmond nevű, akinek ma már 50 pár fogata van, magyarul nem tud egy szót sem, de összeköttetése van az államvasuttal, szállít, a szállító felektől beszedi az összegeket és ő vágja zsebre. (Mozgás a baloldalon.) Weiss Konrád : Ki hozta a vasúthoz 1 Kerekes Mihály : Nem a kormanyt támadom én ezzé). Weiss Konrád: Csak kérdezem! Kerekes Mihály : A múlt rendszer hozta ide. Persze, hogy nem most jött, hiszen 50 pár lovat nem tudott volna Taub Zsigmond ma szerezni. A múltban jött ide; azok hozták ide, akikkel egyik vagy másik bank révén összeköttetésben állottak. Megemlítettem, hogy Windischgraetz kijárta az egyik automobil részvénytársaságnak, a Hitelbanknak ezt az összeköttetést s igy kerültek ezek àz államvasuthoz. Hogy ezek bekerültek, arról, ugyebár, nem lehet tenni, de hogy kikerüljenek, erről nekünk kell tennünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Magyarországon mindenki nagyon jól tudja, hogy az áru- és podgyászbiztositás egy konzorcium kezében van. Azt ig tudjuk, hogy a biztosító felek kapnak bizonyos százalékot ettől a konzorciumtól, de azt is tudjuk, hogy ennek a százaléknak nagyobb részét nem azok kapják, akik a munkát végzik, hanem azok, akik a pénzügyi műveleteket