Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

82 A Nemzetgyűlés 30. ülése 1920. évi április hó 20-án, kedden. Meskó Zoltán : Keresztényüldözés ! Huber János ; . . . keresztényüldözés a XX. században. Zsidók vitték benne a főszerepet, csak elvétve akadt a vezetők között félrevezetett keresztény. Zsidók voltak a meginditói az egész lavinának, zsidók állottak az élén, ők felelősek azért. De talán azt mondhatná valaki erre, bogy hiszen csak e miatt a pár miatt, mondjuk húsz, mondjuk harminc, mondjuk száz miatt, csak nem lehet felelősségre vonni az egész zsidóságot. Ellenvethetnék talán azt, hogy hiszen még katholikus pap is akadt, aki résztvett a Károlyi-forradadalomban, még pedig előkelő részt. Nos, hogy ezt az érvet, ezt az argumentumot előre kicsavarjam a kezükből, azt felelem, hogy egy Hock János, a katholikus papság szégyene, (ügy van!) igenis ott volt, de ez a Hock János, ne felejtsük el, évtizedek óta teljesen zsidó vizeken evezett. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ez a Hock János nem a mi köreinkbe járt, ez a Hock János nem keresztény politikát csinált, ez a Hock János idegen volt tőlünk, ez a Hock János a városházán Vázsonyival ment együtt, de sohasem a keresztényekkel, ez a Hock János a Lipótvárosban szerepelt, de seholsem ott, ahol keresztény ügyről volt szó. Ennélfogva, ha ez lett árulóvá, ez csak természetes ; ugy cselekedett, mint a környezete. A zsidóság felelős tehát, ezt állitom én, még pedig tudatosan, de nemcsak egy, tiz vagy száz, mert ha zsidó részről azt tudnák nekem bizonyítani, hogy az ő részükről is csak egy, vagy tiz, vagy száz volt bűnös, jól van, akkor nem általánosítok, akkor deferálok és azt mondom, hogy nem a faj az oka, de ők itt ezrével szerepeltek! Azért mondom el ezeket igy, — adatszerüleg összegyűjtve még nincs, de meglesz — hogy ezek a tények meg legyenek örökítve. Igenis a zsidóság az oka annak, hogy ez a rettenetes uralom reánk jöhetett, de nem egyesek, hanem ezrivel és ezrivel. A népbiztosságok tele voltak zsidó vezetőkkel. Kinn a vidéken is a zsidó intellektuelek csinálták a bolsevizmust, mert ne felejtsük el, hogy ahol zsidó orvos, zsidó állatorvos, zsidó ügyvéd volt, ott volt bolsevizmus kinn a falun is mindenütt. Mi ismerjük a falut, hiszen onnan jöttünk, a szellemi vezetők odakünn szintén a zsidók voltak. Ennélfogva jogom van általánosítani, jogom van a vádat képviselni az egész fajjal szemben és azt mondani a magyarságnak: vigyázz, ez egy faj, amely önmagát bélyegezte meg a múltban ; vigyázz, ez téged egyszer már a sir szélére vitt; vigyázz, itt szabadságharcról van szó, itt a saját exisztenciádról van szó, ezzel a fajjal szemben óvakodjál, mert különben elveszel teljesen, (ügy van! balfelől.) Ereky Károly : Ugy van ! Eltipor a zsidó faj bennünket! Emancipálnunk kell magunkat a zsidó faj alól, nem megfordítva! Huber János: Sajátságos valami az a proletárdiktatúra! Midőn a Károlyi-uralom alatt elkezdődött a zsidó uralom, ez szöges ellentétben állott ugy irodalmi megnyilvánulásaiban, mint politikai cselekedeteiben a magyar szellemmel és a kereszténységgel. Mert ezt is bizonyítani tudjuk adatszerüleg. Eolytonosan azt hallom itt, azt harsogják a zsidó sajtó képviselői, hogy itt felekezeti üldözés van, hogy itt mi intoleránsok vagyunk, hogy itt mi őket bántjuk és körülbelül " ezeket a vádakat lehet máshonnan is hallani. Hát kérem, egyetlenegy esetet kérek, amikor a magyarság, akár protestáns, akár katholikus részről, belegázolt volna a zsidóknak a lelkiismereti kérdéseibe. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) . Soha, de soha nekünk eszünkbe nem jut őket bántani az ő vallásukban, az ő szertartásaikban, abban, ami nekik szent és amit mi soha, de soha érinteni nem akarunk, ezt nem tettük és nem fogjuk tenni. (Ugy van !) De viszont most megfordítom a tételtKérdem a zsidóságot, ugyanezt tette-e ő is a múltban ; kérdem a zsidóságot, a zsidó sajtót, a zsidó irodalom képviselőit, mit csináltak ők? Grúnyt űztek legszentebb dolgainkból. (Felkiáltások : Gyalázat !) A leghitványabb firkoncok feljogosítva érezték magukat arra, hogy sáros csizmával belegázoljanak abba, ami nekünk szent, aminek az imádására anyánk megtanított, amitől mi el nem térünk soha. Kérdem, hogy ha ezt látjuk és láttuk gyakran, akkor nem joggal tölti-e el a mi lelkünket, a mi szivünket az elkeseredés ezzel a fajjal szemben?! És itt különösen a magyarságot illetően akarok egy példát felhozni, (Halljuk!) hogy miképen vélekedik ez a zsidó irodalom a magyar népről, a magyar kisgazdáról, mondjuk csak ki büszkén, a magyar parasztról. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl!) Hát kérem, Szomori egyik előkelősége az uj magyar irodalomnak. Meskó Zoltán: Irodajlomnak! Huber János : SzomoriWeiss Dezső a Nyugatba irt egy elbeszélést. Piszkos história ez, nem mondhatom el a tartalmát, tiltja az Ízlésem. Ott egy templomi jelenetről van szó és ebben ezeket az epithetonokat, ezeket a jelzőket írja a magyar népről, a keresztény népről, a magyar parasztról (olvassa) •. »A templomot megtöltő nép bárgyú, tökfejek, girhesek, marón büzlők...« Meskó Zoltán : Pofozni való csirkefogó : Huber János :. . . ostobák, szemetek, átkozott csuhások, fatuskólábúak, ökrök, rondák, harsánybőgők, borjuk, betyártársaság . . . Meskó Zoltán: Hisz ez hülye! Be kell csukni. Huber János : . . . bus ökrök, birkák, szarvasbőgésüek, undorterjesztők, bégetők, parasztböffenők, disznók, buti buták, röhögök, bepálinkázottak, mocskosak, gyapjas kosok, kolbászokat zabálok, leprásak. (Derültség. Zaj.) Meskó Zoltán: Ez a magyar irodajlom! Huber János : Ilyen eseteket és ilyen példa-