Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-30

A Nemzetgyűlés 30. ülése 192Ö, '. évi április hó 20-án, kedden. &3 kat százával és százával tudnánk kitallózni, ez csak egyetlenegy elbeszélésből, egyetlenegy novellából való. Kérdem, lehetséges-e egy nemzet, lehetséges-e egy faj, amely megengedi, hogy vele egy másik, egy idegen faj igy merjen bánni ? Budaváry László; A saját házában! Huber János : Ha a magyar faj ilyen gyenge, akkor a magyar nem életképes többé, (Ugy van! Ugy van!) akkor a magyarnak vége. De én remélem, hogy nem lesz vége. En remélem, hogy ezek az ostorcsapások végre fellármázzák és felébresztik a magyarban azt az ősi büszkeséget, amely mindig benne volt. (Egy hang jobbfelol : Azért megeszi a paraszt a kenyerét !) T. Nemzetgyűlés! Beszéltem tehát a proletárdiktatúráról. Még mindig a vallás kérdésénél tartok és ismétlem azt, hogy mi a zsidók vallását, akár protestánsok, akár katholikusok vagyunk, nem bántottuk ós a jövőben sem fogjuk bántani. (Igaz ! Ugy van !) Felekezeti harc tehát nincs és nem lesz. De az ő részükről igy volt-e? Mikor ők a politikai hatalom birtokába kerültek — és ez megtörtént már Károlyiak alatt s még fokozottabban a proletárdiktatúra alatt — akkor ők mit csináltak a vallással szemben? Alá kell húznom: a keresztény vallással szemben, mert a zsidó vallással szemben nem tettek semmit. (Mozgás.) A proletárdiktatúra első hetében kezdődött a hűhó, a harc a sajtójukban, mert zsidók irták azt a sajtót, amelyben hangoztatták azt, hogy a keresztény templomokat be kell csukni, illetve ki kell vonni abból a rendeltetésből, amelynek eddig szolgáltak és zenecsarnokokat és mozikat kell belőlük csinálni. Mindenki, aki itt élt akkor, emlékezik rá és ha nem csalódom, a szociáldemokrata vasasok feleségei akadályozták meg a zsidókat ennek a tervnek a végrehajtásában. (Igaz! Ugy van!) De hát — és megyek egy lépéssel tovább — nemcsak a proletárdiktatúra alatt, hanem már előbb is a zsidósajtó volt az, még pedig nemcsak a nemzet elbetyárosodásának a lapja, a »Népszava«, hanem az előkelő liberális orgánumok is, amelyek évtizedeken keresztül szították a gyűlöletet a keresztény papsággal szemben. Ereky Károly : Eabbikat akartak belőlük nevelni ! Huber János: Mikor ők azután a politikai hatalmat kézbekapták, mit csináltak vájjon ezzel a papsággal ? Mártírokat csináltak belőlük, öltek, gyilkoltak. Majd lesz rá alkalom máskor, amikor előállhatunk azoknak az ártatlan keresztény papmártiroknak a névsorával, akiket legyilkoltak. Scholtz Ödön : Ezt nem fogja a Pester Lloyd leközölni, mint a Sándor Pál beszédjét ! Ereky Károly : Ez nem megy ki a külföldre ! Huber János: T. Nemzetgyűlés! Én csupa tényt állapitok meg szünet nélkül, csupa olyan tényt, amelyeket mindannyian ismerünk és amelyeknak ellenmondani nem lehet. Száraz, rideg tények ezek. Folytatom tovább. Elmúlt a lidércnyomás, elmúlt az az átok a magyar nemzetről, amelynél súlyosabb még alig volt rajtunk, az a négy és fél hónapos uralom, a zsidó uralom, a zsidó ^ diktatúra és jöttek a románok. Es mit láttunk mi, akik akkor itt éltünk? Azt láttuk, hogy rövid pár nap alatt esténként előkelő zsidó társaságokba mennek a román tisztek... Meskó Zoltán: Hebron rózsái! Huber János : .. . azt láttuk, hogy ők a lehető legjobb viszonyba kerültek a nemzet ellenségeivel és azt láttuk, hogy voltak vidékek, ahol meghívták a románokat, hogy jöjjenek el, szállják meg azt a vidéket is. Ereky Károly: Például Keszthely! Huber János : Az én választókerületemben, Boldogasszonyban történt az eset, — a név itt van, de most hirtelenében nem találom meg, azonban szolgálhatok vele — ott történt az eset Mosón megyében, a Fertőtóhoz közel, tehát egészen Nyugat-Magyarországon, hogy egy zsidó, még pedig előkelő zsidó elment a postára és telegrammot akart feladni, hogy jöjjenek a románok, szállják meg Mosón megyét is. Ok nem volt rá, senki sem bántotta őket, de még ha bántotta volna is, az nem lett volna ok erre a hazaárulásra. (Igaz! Ugy van!) Lefogták az illetőt és lecsukták. Hát ez volt a viselkedésük itten. Hogy Budapesten hogy viselkedtek a zsidók (Egy hang: Tudjuk!) és hogy mit köszönünk nekik kifelé is és mennyire marasztalták a románokat és hogy mennyire ők az okai annak, hogy több héttel tovább maradtak itten, ez majd később lesz összeállítva, azzal majd később fogunk a Nemzetgyűlés elé állni, hogy meg legyen örökítve ez a gyalázatos viselkedésük is a román megszállás alatt. Egy biztos, hogy a zsidó sajtónak akkor jó dolga volt. Nekik nem cenzúráztak ki, csak nagyon keveset. Vastag barátságban éltek ők. (Egy hang a középen : Méltók egymáshoz !) Akkor pzabadon engedhették szavukat megnyilatkozni a nemzeti hadsereggel szemben, Horthyval és »legényei«-vei szemben. Igenis, ezt tette ez a sajtó. Hát kérdem, nem érdemli meg azt, hogy a magyar nemzet leszámoljon vele? Ereky Károly : Le is fogunk vele számolni ! Huber János: És azóta mi történt? Az, hogy gazdasági téren ugyanazt csinálják tovább, amit csináltak a múltban. Milliárdokat és milliárdokat keresnek, eldugnak óriási mennyiségű mindenféle holmit, drágítanak az egész vonalon, ők fényesen laknak, 10—15 szobás lakásaik vannak, a magyar menekültek pedig az egész telet ott töltötték a vasúti kocsikban. ( Ugy van ! Ugy van !) Jusson eszükbe ezeknek a menekülteknek, hogy nekik azért nem volt lakásuk, mert amazoknak túlságosan sok volt! Jusson eszükbe azoknak a sok ezernyi és százezernyi éhezőknek, hogy ők azért éheznek, mert itt egynéhány tízezer ember duskálódik minden földi jóban, de nemcsak azok a nagytőkések, nemcsak a kapitalista urak 11*