Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-29

48 A Nemzetgyűlés 29. ülése 19'Á kívánatos volna, hogy ne lépjünk térre, hogyha már redukálni nem tudjuk, milliárdokkal akarjuk emelni az állam pénzügyi kiadásait, mert hiszen az állam ezeket a milliárdokat ma előteremteni nem tudja. En magam is azok közé tartozom, akik mint tisztviselők nyomorban szenvednek és nyomorognak, és mégis nem tudom könnyelműen azokat az ígéreteket provokálni, hogy milliárdokat adjunk a tisztviselőknek akkor, amikor előre tudjuk, hogy ezek az Ígéretek teljesithetlenek. Jól tudom azt, hogy mi nemcsak egy társadalmi osztály, hanem az ország összes lakosságának érdekeit képviseljük itt, s nem tudnám megtenni, hogy épen azérfc, hogy némiképen segítsünk, — mert voltaképen alapos segítséget nem is adhatunk, — viszont a másik oldalon olyan uj terheket rakjunk az országra, amelyek teljesen teljesithetlenek. Ezekből a kérdésekből tisztán egyoldalú adóemelésekkel, az archimedesi csavar alkalmazásával kijutni nem lehet. Mert nem elég az adókat kivetni és azokat behajtani, de szerintem gondoskodni kell arról is, hogy az adózó polgár teljesítő és fizetésképes legyen és maradjon. Épen ezért akkor, amikor Magyarország jövendő nagyságát akarjuk megalapozni, szerintem egyes ágak panaszaival mindig az állam legfőbb érdekeivel helyezkedünk szembe. S valamint az orvos, amikor arról van szó, hogy a gyermeket vagy az anyát mentse-e meg, minden gondolkodás nélkül az anya megmentése mellé áll, épen ugy most, amikor arról van szó, hogy Magyarországot, amely a sir szélén áll, Magyarországot, amely kínban vergődik, mentsük-e meg, én őszintén kijelentem, hogy nem tudok ilyenkor a gyermekre gondolni, én csak mindnyájunk édes anyja, Magyarország megmentésére gondolok s eleve tiltakozom az ellen, hogy uj és uj milliárdokat legyünk kénytelenek elkölteni abból, ami nincs. Bismarcknak híres szállóigévé vált az a mondása : »Hat der Bauer Greid, hat die ganze Welt.« Nekünk Magyarországon ezt az igazságot kellene mindig szem előtt tartanunk és arra kellene törekednünk, hogy földmivelő osztályunk tényleg olyan gazdag és teherbíró legyen, hogy ennek a gazdagsága, teherbírása tegye erőssé, hatalmassá Magyarországot és akkor nyitva áll előttünk az egész világ és mindenütt becsületünk, tekintélyünk, hatalmunk lesz, mert a gazdag, erős állam épen olyan tekintélyes, mint a gazdag egyesek. Amikor ennek a kérdésnek a megoldását keresem, azt másban nem tudom megtalálni, mint egy őszinte, igazán keresztülvitt demokratikus agrárpolitikában nem tudom megtalálni. Hangsúlyozom azonban, hogy ezt a demokratikus politikát őszintének kívánom és semmiesetre sem óhajtom azt az agrárpolitikát, amely azelőtt volt nálunk szokásos, amely, sajnos, a maga tévedéseivel a mai nyomorúságnak is az okozója, mert a romániai és a szer biai vámszerződést épen L évi április hó 19-én, hétfőn. az az agrárpolitika csináltatta meg, amely agrárjelszavak alatt az egyes osztályok érdekeit támogatva, Magyarországot a romlásba döntötte. Ebből az agrárpolitikából mi nem kérünk. Mi igenis arra törekszünk, hogy sok százezer és millió számban uj teherbíró polgárai legyenek a hazának, s ennek a megvalósítása a földbirtokreformtól függ. T. Nemzetgyűlés! A földbirtokreform kérdése nem lehet egy pártnak kizárólagos programmpontja; a földbirtokreform kiadása nem lehet ma már Magyarországon korteseszköz, én ezt találom annak az egyetlen biztos útnak, amelyen át eljuthatunk Magyarország, gazdasági megerősödéséhez. (Helyeslés balfelől,) Én ugyanis a magyar földbirokreformot nemcsak annak az eszköznek tekintem, amely kielégíti a tömegeknek földéhségét, nemcsak annak, amely szociális irányban megoldásokat jelent, hanem ettől az eszköztől várom az állami pénzügyeknek bizonyos fokig való szanálását. Én előttem ugyanis a földbirtokreform egyrészről annyiban nemzetmentő munka, amennyiben az tényleg százezer vagy millió uj teherbíró adózót jelent, másrészről pedig épen a földbirtokreformtól várom annak a folyamatnak megindítását, amely az összeroppant magyar nagyipar helyébe mezőgazdasági iparunkat fogja lábra állítani. (Helyeslés half elől) Azt várom attól, hogy. azok a nagybirtokosok, akik a földbirtokreform kérdésének megoldására birtokaiknak egy részét átengedik, azt a tőkét, amelyhez igy jutnak, fektessék bele mezőgazdasági ipari vállalkozásokba. És igy voltaképen amikor uj adózó alanyokat teremtünk a földhözjuttatás révén, nagyon jól jövedelmező bevételi forrásokat teremtünk az iparágak megteremtése révén is az államnak, anélkül hogy a már meglevő adózó alanyainkat terhelnénk, uj forrásokat nyitunk az állam bevételei számára és igy ujabb és ujabb előmenetelt teszünk a pénzügyi egyensúly elérése felé. (Helyeslés. ) A másik fontos dolog az, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatban sokakban aggodalmak vannak. Ugy hallottam, attól félnek, hogy ez nem fogja elősegiteni a termelésnek megindulását, hogy ez hátráltatni fogja a külfölddel való kereskedelmi konnexusoknak felvételét. Még ha ezeknek az aggodalmaknak helyességét egy bizonyos fokig elismerem és pedig azokkal szemben, akik teljesen nincsetlenek, akkor is azt mondom, hogy ez nem olyan ijesztő, hogy minket ebben a nemzetmentő munkában gátolhatna, mert hiszen vannak módok és eszközök, amelyek igenis mint átvezető aranyhidak a kétféle gazdasági berendezés között kínálkoznak. És én erre vonatkozólag azt hiszem, hogy ott, ahol már nem lehet szó arról, hogy rögtön átadjunk egy birtokot, rendezhetjük a kérdést háromvagy hatéves bérletszerződésekkel és pedig ugy, hogy abban a bérletszerződésben már most ki