Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-29

A Nemzetgyűlés 29. ülése 19, legyen kötve, hogy 3—6 év múlva a birtok az illetőnek tulajdonába mehessen át. Ezt a kérdést igy megoldhatjuk, mert akkor az a nincsetlen, akinek van most valamelyes tőkéje, pénze, azt instruálásra fordithatja és akkor megművelheti földjét, a 3—6 év alatt pedig tud olyan eredményeket felmutatni, hogy akkor már kezében van, a megváltásra szükséges összeg. (Helyeslés.) Én tehát ebből a szempontból nem látom akadályozva a földbirtokreform végrehajtását, nem láiom pedig azért, mert mindenek felett kívánnám ezt minél előbb megválósitani, hogy az álLamnak minél előbb tényleg olyan uj bevételi forrásai legyenek, amelyeket eddig nem reméltünk, amelyek ujabb terhek kirovása nélkül mégis bevételi többletet jelentenek. Fontos azonban, hogy ennél a kérdésnél a nagybirtok és az a tömeg, amelyik földet kivan, ne álljon egymással szemben, mint ellenség, hanem mint jó barát, mint testvér. (Helyeslés.) Legyenek áthatva attól a gondolattól, hogy itt egyik sem akarja a másiknak kárát, hogy itt egyik sem utazik arra, hogy a másiktól elvegyen valamit, hanem mind a kettőnek egyet kell értenie abban a nagy összefogó érzésben, hogy mind f a ketten a hazának a javát akarják szolgálni. És én azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek épugy nem használna a nagybirtok részéről a merev ellenállás, mint ahogy nem használna a másik részéről az esetleges agresszivitás. Ennek a kérdésnek megoldásánál igen bölcsen és okosan, higgadtan kell eljárni. Nagyon alkalmazható épen erre a kérdésre az, hogy hideg fővel és forró szivvel kell gondolkozni ; forró szivvel, megértő szivvel a szükölködőkkel, a nélkülözőkkel szemben; a százezrek jogos kívánságait teljesíteni kell, de ebben a munkában a forró sziv akaratát regulálja, szabályozza a hidegen gondolkozó agy, a hidegen gondolkozó ész, amely csak egytől fogja vezettetni magát, attól : hogy mindent a nemzet javára ! (Helyeslés és taps.) Azok a kifogások, amelyek innen is, onnan is felhangzanak mint gáncsoskodások, ócsárlások a reíormmal szemben, azt hiszem, csak átmenetiek. Hiszen egy újításnál sem lehetséges az, hogy kisebb-nagyobb hibák elő ne jöjjenek. De ezzel ép ugy vagyunk, mint azzal a kével, amelyet szögletesen kezd görgetni a viz a hegyek között, de mire az leér a síkságra, szép simává, gömbölyűvé változik; ép igy a földbirtokreform is magának a keresztülvitelnek közepette ezeket a hibákat már le fogja vetkőzni magáról és akkor egy tökéletes állammentő, nemzetmentő szervezet áll majd előttünk és akkor igazán elvégeztük azt a munkát, azt a nehéz feladatot, amelyhez fogható feladat elé ezer év óta aligha volt állítva a magyar társadalom. A földbirtok-reformmal kapcsolatban jön előtérbe állami pénzügyeink rendezésének másik kérdése : a termelés, sokak szerint a többtermelés kérdése. Ma, ha valamelyes panaszokat halNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — II. KÖTI ». évi április hó 19-én, hétfőn. 49 lünk, ha valaki elénk áll kívánságokkal, mint egy csodálatos bűvöserejű kijelentést szoktuk mondani : türelem, majd ha meglesz az aratás, majd ha felvesszük a külföldéi a kereskedelmi összeköttetést, akkor helyre áll pénzünk értéke, akkor megjavul a mi leromlott valutánk és akkor meglesz mindaz a lehetőségünk, mely biztosítja állami berendezkedésünket és szükségleteink kielégítését. Én ezt a biztatást teljes készpénznek elfogadni nem tudom. Hiszen igaz, hogy ha a termelés megindulna és ha olyan mértékben állana rendelkezésünkre minden eszköz, mint béke idején, akkor ezeknek a biztatásoknak reális alapja is volna. Ha azonban összehasonlítjuk azt, amit békeidőben kivittünk, azzal, ami ma rendelkezésünkre áll, olyan óriási különbség van a kettő között, hogy ebből a megmaradt minimumból nem számithatunk valami óriási nagy valutajavitó hatásra és igy nem remélhetjük azt, hogy ez fog bennünket kirántani a bajból. Még béke idején is deficittel záródott a mi kereskedelmi mérlegünk, még a legutóbbi időben is, pedig akkor még volt aranyunk, ezüstünk, vasunk, rezünk, ólmunk, nikkelünk, (petróleumunk, földgázunk és ma mindebből úgyszólván semmink sincs. Maradna mezőgazdaságunk és állattenyésztésünk, de itt is a tervezett békeszerződés szerint elveszítjük földünk 57°/o-át, állatállományunknak pedig 62°/o-át. Hogyan képzelhető el tehát az a nagytömegű kivitel, amely valutánk javulására olyan nagy hatással lenne? Én tisztán magától a termelés megindulásától ezt nem várom. Sokan azt mondják, hogy majd a többtermelés fogja ezt meghozni. A többtermelést azonban quantitativ, mennyiségi tekintetben az adott viszonyok között elképzelhetetlennek tartom. Az a föld, amely csak rosszul van megművelve, amely a háború alatt iga- és embererő hiánya, műtrágya és istállótrágya hiánya miatt ki volt zsarolva, nem fog háromszor meg négyszer annyit teremni, ha még olyan szép beszédekben hangoztatjuk is a többtermelés szükségességét. Azok a gazdaságok, amelyek most a gazdasági gépekhez szükséges szenet és benzint nem tudják megkapni, amelyek sokszor a gazdasági gépekhez szükséges eszközrészekhez nem nem tudnak hozzájutni, amelyek állatállomány hiányában szenvednek, amelyekben az emberi erő kedvetlenül, immel-ámmal dolgozik, ezek a gazdaságok nem fognak többszörös termést tudni produkálni, ugy hogy a többtermelésnek az a módja, amelyet a köztudatba átvittünk és amelyre mindenkit biztatunk, hogy sokszorozzuk meg a termelésünket, ez csak utópia a mi részünkre és ebben mi nem bizhatunk. Nézzük azonban a többtermelésnek másik oldalát; azt mondják, hogy térjünk át a mezőgazdasági gabonatermelésről az ipari növények termelésére, a kertészkedésre és ezekből állítsunk elő többletet. Ezek is csak ötletszerűségek, mert hiszen ha mi most rátérünk 7