Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-43

A Nemzetgyűlés 43. ülése 1920. évi május hó 17-én, hétfőn. 491 Mi azt akarjuk, t. Nemzetgyűlés, hogyha az általános választójog alapján jövünk össze, mint Nemzetgyűlés, akkor politikai jogát kivétel nélkül mindenki gyakorolja, aki abban a pillanatban gyakorolhatja és azért én értem a 2. §-nak azt a rendelkezését, hogy jogot adtunk a képviselőküldésre a csonka kerületeknek. De ez semmiképen sem foszthatja meg az egész kerületet a maga képviselőküldési jogától, ugy hogy én helyeslem az indokolásnak azt a megállapítását, hogy ez az intézkedés, t. i. a 2. §., az idegen megszállás folytán előállott rendkívüli helyzet által szükségessé tett kivételes jellegű szabályozás volt, melynek jogosultságát csupán a helyzet rendkívülisége tette indokolttá. Ezt látszik előttem bizonyitani az is, hogy az alaprendeletet kiegészítő, jobban mondva, az annak végrehajtásáról intézkedő többi rendeletek folytonosan csonka kerületekről beszélnek. Azt mondotta, gondolom, a t. előadó ur, vagy lehet, hogy Gaal Gaszton képviselő ur, hogy a rendelet nem tesz különbséget csonka és nem csonka kerületek között. Igaz, a rendeletben ez a szó nincs benne, de az ugyanazon rendeletet végrehajtó rendelkezésekben, ministeri rendeletekben egyre-másra találkozunk ezzel a kifejezéssel. A 95.890/1919. és a 94.848/1919. számú rendeletekben csonka kerületekről van szó és ezekben a rendeletekben tényleg ideiglenes székhelyekről van szó, ami, azt mondja az előadó ur, azt jelenti, hogy csak más székhelyt jelöl meg, de az azután két esztendeig végleges székhely. Ha olvasom ezeket a rendelkezéseket, nem tudom megérteni, hogyan lehet ezt állítani, amikor — méltóztassanak visszaemlékezni — a választások előtti pillanatban is folyton arra kellett gondolnunk, hogy ha a felszabadulás bekövetkezik, — adta volna Isten, hogy két héten belül, különösen a Mura mentén, ahol kerületem van — azonnal át kellett volna tenni a kerület székhelyét a valóságos székhelyre. Az én választási elnököm előtte való nap félt is — pedig, sajnos, igazán nem volt arról szó, hogy felszabadulhat Alsói end va és Lenti volt az ideiglenes székhely — és töprengett, hogy mit fog ő csinálni akkor, mert neki másnap az ideiglenes székhelyről azonnal át kellene vonulnia az összes iratokkal Alsói endvára. Azt tehát ne állítsuk, hogy ez nem voltideiglenes székhely-kitűzés. Itt épen azért, mert nem akarták megbolygatni az eredeti kerületi beosztást, igenis, a kerület székhelye jogilag mosb is a régi ; csak kivételesen, mig a vis major fennáll, addig jelöltetett ki az a másik hely ideiglenes székhelyül. (Ugy van ! bál felől.) Azt hiszem, azokban, amiket állítottam, bebizonyítottam azt, hogy a belügyminister ur által beadott törvényjavaslat nem megváltoztatása ennek az 5984. számú rendeletnek, tehát, hogy nem törvényellenes, hogy nem forgatja fel ennek a Nemzetgyűlésnek azt az alapját, amelyen összejött. ( Ugy van ! bálfelől.) Azt hiszem, az is világosan áll, hogy ha elfogadjuk a törvényjavaslatot, nem az fog bekövetkezni, hogy itt kétféle jogszabály szerint összejött képviselők lesznek, hanem ellenkezőleg, az fog bekövetkezni, hogy ahol megszűnt a vis major, amely ezt a kétféleséget okozta, ott helyreáll az egyöntetűség, ott helyreáll a szunnyadó és most már érvényesülő jog és mindenki az 1914-iki kerületi beosztás, az általános, egyenlő, titkos és kötelező választás alapján jött ide be a képviselőházba. Mert ez nem az arányosság kérdése, amit iegfőképen az igazságügyminister ur volt szives figyelmünkbe ajánlani. Nekünk igazán eszünkbe sem jutott az a szempont, hogy itt most arról van szó, hogy arányosítsunk kerületeket, hogy akit kevesebben választottak meg, az nem jogos képviselő, mert a másikat 20.000 választó választotta meg. Nagyon jól tudjuk, hogy a 34 csonka kerületből épen egyik vagy másik legkisebb kerületnek marad meg a képviselője, és kell is, hogy megmaradjon, mert sajnos, a felszabadulásról ott még nincs szó. Az arányosításról felhozott mindenféle külföldi vagy belföldi példák tehát egyáltalán nem érintik ezt a kérdést, amelyről szó van, mert tudjuk jól, hogy az aránytalanság fennáll. Mi csak azt akarjuk, hogy a Nemzetgyűlés, mert tudja ezt az aránytalanságot, mert tudja a maga csonkaságát — ahol ez lehetséges •— azonnal szüntesse meg annak következményeit, hogy igy a csonka kerületek az alkotmányos életbe igazán belekapcsoltassanak és viszont küszöböltessék ki onnan mindaz az aránytalanság, ami ma tényleg fennáll. így tekintve a kérdést jogi szempontból, én nem látom elintézve az ügyet akkor sem, ha megtörténik az a nyilatkozat, amit Kovács t. képviselőtársunk már a múlt ülésen felolvasott, hogy t. i. a csonka kerületek képviselői kijelentik, hogy bizonyos körülmények között, ha kerületükből nagyobb terület szabadul fel, a mandátumukat leteszik. Én, mondom, nem látom az ügyet ezzel a nyilatkozattal elintézve, bár beismerem, hogy ez némileg változtatott a helyzeten, de azoknak a javára, akik azt a felfogást vallották, mint mi, hogy t. i. a törvényesség szelleméből, a politikai morál kötelezettségéből kifolyólag érezzük, menynyire lehetetlen helyzet az, ho|y ha valakit egy kerületnek csak egy kis része küldött be a Nemzetgyűlésbe és most már módjában van a nagyobbik résznek is megnyilatkozni, ezeknek a választóknak joga ne érvényesülhessen. Ezek jogának érvényesülését nem akadályozhatom meg, hanem ellenkezőleg, módot kell adnom, utat kell engednem erre. Ez a morális, ez az alkotmányos, ez a törvény szelleméből folyó gondolkozás csak a mi álláspontunkat erősiti. Ezért hiába mondja nekem Gaal t. képviselőtársam, hogy ez etikai kérdés, hogy mindenkinek egyéni dolga az, hogy lemond- e vagy sem, és hogy etikai kérdéseket jogilag rendezni nem lehet. Ez a kijelentés igen szép és bizonyos értelemben igaz is, csak nem abban a vonatkozásban,