Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-42

A Nemzetgyűlés 42. ülése 1920. A magam részéről már másodízben foglalkozom ezzel a kérdéssel itt a Nemzetgyűlés szine előtt. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Elég is lesz már !) Nagyon könnyen lebet segíteni a dolgon, ha elég lesz, méltóztassék a törvényt megszavazni. (Derültség. Zaj és felkiáltások a jobboldalon ; Kapituláljunk teljesen !) Nem az a fontos, t. képviselőtársam, hogy itt kapitulálnak-e vagy ott kapitulálnak ; nem az a kérdés, hogy az a kompromisszum olyan-e, hogy ez vagy az a párt félti-e presztízsét, (Zaj.) hanem az a kérdés, hogy a megoldás olyan legyen, amely az igazságnak megfelel. (Zaj a jobboldalon.) Legelső interpellációmban, amelyet ezzel a kérdéssel kapcsolatosan előterjesztettem s amelyben felhívtam a belügyminister urat, hogy törvényjavaslatot nyújtson be ennek a rendezetlen kérdésnek tisztázására, részletesen foglalkoztam ezzel a kérdéssel és megjelöltem a különböző módokat, amelyek a megoldásra alkalmasaknak látszanak. Teljesen tárgyilagosan, objektive, anélkül hogy azzal még csak foglalkoztam volna is, sőt kijelenthetem, anélkül hogy megnéztem volna, hogy ezeket a kerületeket (Zaj a jobboldalon.) vagy a további felszabaduló kerületeket kik képviselik, már akkor azt az álláspontot foglaltam el, hogy ezt a kérdést becsületesen máskép megoldani nem lehet, mint hogyha ezekre a csonka kerületekre nézve a Nemzetgyűlés törvényjavaslat elfogadásával akként intézkedik, hogy az uj választás megtartható legyen. ] Nem akarok most újra a dolognak ßbbe a részletébe belemenni. A vita tárgyát most kizárólag a csonka kerületeknek kérdése képezi, . . . Forgács Miklós : Ennél pedig fontosabb a csonka ország kérdése ! Rassay Károly:... amely csonka kerületek kérdésében két irányban merült fel vita. Az* egyik irány az, hogjr az újonnan keletkezett csonka kerületekben törvény vagy rendelet utján lehet-e kiirni a választást. A másik kérdés pedig az volt, mi történjék azokkal a kerületekkel, amelyek már kiegészültek, amelyekben a választás már meg volt tartva, s amelyek — reméljük — a jövőben fognak kiegészülni. Az első kérdéssel nem kívánok foglalkozni annál az egyszerű oknál fogva, mert akár törvény, akár rendelet szükséges ezekben az uj csonka kerületekben a választások kiírásához, kétségtelen, hogy ha mi rendezett állapotot akarunk teremteni, akkor — amint arra Hencz Károly t. barátom is rámutatott — mindaddig nem Írhatjuk ki a választásokat, amig a jövő tekintetében nem provideálunk, előre nem rendelkezünk. Én elfogadom ugy az egyik, mint a másik álláspontot ; a magam részéről belenyugszom abba is, hogy ha a Junktim fentartása mellett házhatáiozattal lesz kiirva a választás, mert belátom, hogy ez vitás jogi kérdés, amelyre nézve lehet pro és lehet kontra beszélni, de a junktimot, az összekapcsolást a köz érdekében, az ország nyugalma érdekében, a kérdés renew május hó lé-én, pénteken. 475 dezése érdekében igenis szükségesnek tartom. (Általános helyeslés.) Minthogy ez a javaslat, amely előttünk fekszik, épen ennek a célnak a megvalósítását célozza, azt a magam részéről épen azért fogadom el, helyesebben, tekintve az adott viszonyokat, ép azért csatlakozom a kisebbségi vélemény előadójának az előadásához. Az érveknek azzal a tömegével szemben, amelyet a t. túloldalról ugy az előadói székből az előadó ur, mint az igazságügyminister ur, különösen pedig Gaal Gaszton t. képviselőtársam a mi álláspontunk ellen felhozni igyekeztek, röviden kivánok foglalkozni és azokat a magam részéről is lehetőleg objektíve és jogászilag akarom megvilágitani. Mielőtt azonban ezt tenném, rá kell mutatnom arra, bogy egy teljesen szokatlan teóriát hallottunk az előadói székből, amidőn a t. előadó ur azt mondotta, hogy ezt a kérdést alkotmányjogilag nemcsak veszélyes volna rendezni, hanem ez egyenesen lehetetlenség volna, mert törvényt sincs módunkban és jogunkban hozni már ebben a kérdésben. Én nem tudom, hogy t. képviselőtársam, a t. előadó ur hogyan fogja nekem ezt az állítását beigazolni, hogyan fogja nekem beigazolni azt, hogy mi, amennyiben j ónak látjuk, ezt az u. n. törvényesített rendeletet — nem akarok kitérni ennek a kifejezésnek jogilag szabálytalan voltára — mondom, ezt a törvényesített rendeletet meg ne változtathatnék. A Nemzetgyűlés szuverenitása azt jelenti, hogy igenis törvényt hozhat és ha jól esik neki és szükségesnek látja, törvényt meg is változtathat. T. képviselőtársamat valószínűleg a házszabályok 238. §-a tévesztette meg, amely azt mondja, bogy a ház által elvetett indítvány vagy javaslat, lett légyen annak tárgya törvény alkotása vagy sem, ha a tárgyalásnak bármely fokozatán vettetett is el, ugyanazon ülésszak alatt többé tanácskozás alá nem kerülhet. Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni. Azt hiszem, teljesen világos, bogy e rendelkezés erre az esetre nem applikálható. A második kérdés az, vájjon a Nemzetgyűlés politikai, alkotmányjogi szempontból megteheti-e azokat a rendelkezéseket, amelyeket a belügyminister ur a törvényben kontemplál. Ebben a tekintetben a t. túloldalról kéthárom irányban hoztak fel érveket és igyekeztek azokat csoportosítani. A legfőbb érv, amelyre Hencz Károly t. barátom azt mondta, hogy mint nagy ágyú lett beállítva, a mandátumfosztás gondolata volt és én kénytelen vagyok megállajritani, hogy az a nagy ágyú oly ügyesen volt beállítva, hogy még az ellenkező állásponton lévő egyének is kezdtek megzavarodni és kezdték magyarázni, hogy itt nincs mandátumfosztás. Hát nem olyan rémes szó ez a mandátumfosztás. Van mandátumfosztás.. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Igenis megszűnik a képviselőnek a mandátuma. Ha a képviselőnek mandátuma megszűnik, akkor meg van fosztva tőle, és ha mi 60*