Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-41

A Nemzetgyűlés 41. ülése 1920. évi május hó 12-én, szerdán. 457 Patacsi Dénes: Nekünk is le kell fölözni vagyonukat ! Usetty Ferenc ; Van itt az államügyészségnél 62099/1919. gzám alatt egy feljelentés is. Hiába voltak a két vállalat igazgatói és fiókosai többször büntetve, — ezt azért mondom, mert azt szokták mondani, hogy ezek a tejnagykereskedők, akiknek dolgában most interpellálok, ezek is büntetve voltak, — hiteles másolatban be tudom mutatni a székesfőváros Y

III. kerületi és más, megfelelő elöljáróságának irataiból, hogy sokkal többször voltak büntetve ennek a két magánvállalatnak exponensei, mint azok a keresztény tejnagykereskedők. A harmadik ilyen triumvir ellen, akirőL egy jóbarátom azt mondta, hogy igen kiváló és derék ember, — nem tudom, én nem is ismerem — 22 esetben történt feljelentés, sőt amint a 8. és 9. számú másolatból kitűnik, à kommunizmusban való viselkedése és általában magatartása miatt bűnvádi eljárás volt ellene folyamatban, amelyről épen most hallottam, a közélelmezésügyi minister ur mondotta, hogy az ő felmentésével végződött. Egy azonban bizonyos, az, hogy ennek a két magánvállalatnak bizonyos embereknek a jóvoltából ennyire exponált embere mérhetetlen nagy kárára van a csecsemőknek és betegeknek és mindazoknak, akiket emiitettem, akik emiatt károsodtak; és még mindig ugyanez az ember foglal helyet a közélelmezésügyi ministeriumban, mint a tejügyek biztosa. Ezeknek a keresztény tejnagykereskedőknek modernül berendezett felszereléseik vannak... Szabó István (nagyatádi) közéSeimezésügyi minister: Nincsenek! Usetty Ferenc : Méltóztassék meggyőződve lenni, én vettem magamnak annyi fáradságot, mindenhova ugyan nem mehettem el, de két helyen voltam és mindent megnéztem, mert alaptalanul nem szoktam semmit sem mondani. Akkor is megmondották a közélelmezésügyi ministeriumban, hogy bizonyos emberek félrevezetik azokat, „akiknek joguk van az utolsó szót kimondani. -Ok nem szabad kereskedelmet akarnak, hanem az 1919 március 21-ike előtti állapot visszahelyezését kivánják, tehát a jogfolytonosság alapján állanak. Ezt kérik ők és semmi mást. Alávetik magukat a jegyrendszernek, a hatósági ellenőrzésnek, a hatóság legerélyesebb és leghatározottabb utasításainak, őket semmi más nem érdekli, de legalább annyit kérnek, mint amennyit a magánvállalat élvez. Azt hiszem, ez igazáii olyan egyszerű dolog, hogy nem is kell róla sokat beszélni. 1920 március 4-ikén ankét volt, — ha méltóztatnak parancsolni, felolvashatom, de méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy igaz, amit mondok, — és akkor a közélelmezésügyi minister ur maga jelentette ki ós helyezte kilátásba, hogy a legrövidebb idő alatt intézkedni fog oly irányban, hogy a proletárdiktatúra előtti állapot, tehát az, amit ezek az emberek kértek, vissza fog állíttatni." NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — II. KÖTI De egyúttal — és itt végtelenül sajnálom, ki kell jelentenem, a neveket is felolvashatom, ha kivánják, — azt is-mondotta a közélelmezésügyi minister ur, hogy bizonyos oldalról oly nehézségek támasztatnak, hogy azt sem tudja, hol áll a feje. Ha tetszik, mondom, felemlíthetem a neveket is : (Halljuk! Halljuk f balfelől.) Simon Gréza, Biedl Eerenc és Éried Arthur. Felekezeti szempontból birálva ezt az ügyet, mégis csak különös és hihetetlenül hangzik, hogy Budapesten keresztény tejkereskedő nem folytathatja üzemét, ellenben van egy Budapesti Általános Tejcsarnok, amelynek összes tulajdonosai és igazgatói nem keresztények és amely az alaptőkéjét a legrövidebb idő alatt 1 millióról 4 millióra emelte fel. Nem tudom, mennyiben felel meg a valóságnak az, amit az Uj Nemzedék április 30-iki és május 5-iki számában olvastam (olvassa) : »A tejmonopólium óriási üzletére egyesült kiváltságos tejvállalatok tudvalevően állami mezben ós hatósági hatáskörrel szolgálják a mögöttük álló bankok és részvényesek érdekét. Most ennek a beteg, a közre káros és kétszínű állapotnak ujabb gyümölcse érik. Mint velünk közlik : a pénzügyministerium a közélelmezési ministerium javaslatára 5 milliót utalt ki, hogy ezzel a költséggel a tej-vállalatok javára tejgyüjtő állomásokat létesítsenek.« Ezek a tejnagykereskedők nem akarnak ilyen tejgyüjtő-állomásokat. Ok a maguk módja szerint garantálnak arról, hogy ők, amennyire lehet, amennyi a szerződésben lefektettetett, annyi tejet hoznak fel Pestre ; nekik semmiféle szubvenció nem kell, ők dolgozni akarnak és a maguk részéről is hozzá akarnak járulni Budapest tejellátásához. (Mozgás.) Ugyancsak — amint emiitettem — az Uj Nemzedék május 5-iki számában ezt mondja (olvassa): »A Budapesti Altalános Tejcsarnok«, amely a mostani viszonyok közt hatósági hatáskörrel biztosithatja bankjának és részvényeseinek érdekeit« ... — felolvashatnám azokat, akik cégvezetői jogosultsággal birnak, de nem teszem, nert igazán nem kenyerem a személyeskedés — (Halljuk ! Halljuk !) ... »alaptőkéjét egy millióról 4 millióra emeli fel. A tőkeemelésnek célja, hogy a vállalat nyereségét, valamint titkos és nyilt tartalékát az alaptőkével némi arányba hozzák. Ezzel a tranzakcióval kapcsolatban a Tejgazdasági Készvénytársaság beleolvadt a Budapesti Altalános Tejcsarnok Részvénytársaságba s a Tejgazdasági minden részvényese hat Altalános Tejcsarnok-részvényt fog kapni, minden készpénzbefizetés nélkül. Akkor, amidőn a budapesti tejinség nyomorúságait látjuk, mindenkinek gondolkozóba kell esni azon, vájjon illetékes helyén figyelemmel kisérik-e a kivételes helyzetet élvező« .. . Itt a cenzúra törölt ; hiszen épen azért kellett interpellálni, mert ezek a szegény emberek sokszor irtak erről, de a cenzúra mindig törölte. 58