Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-40

A Nemzetgyűlés 40. ülése 1920, évi május hó 11-én, kedden. 423 ról, az egyesülési és gyülekezési jogról, valamint az általános, egyenlő és titkos választói jogról szóló törvényt, a kormány fel fogja hivni az országgyűlést, bogy ezek tekintetében legkésőbb 24 órán belül határozzon. Ha a Ház elfogadja ezeket, jó, ka azonban nem fogadná el, akkor a nemzeti tanács oktrojálni fogja; 3. hogy négyhat-nyolc hét alatt választat és az országgyűlés mint alkotmányozó gyűlés fog dönteni az ország államformájáról, nevezetesen, hogy királyság maradjon-e, vagy köztársaság legyen. Károlyi hozzátette, hogy ők készek lemondani, de más ut nincs. Minthogy pedig a nemzeti tanácsnak tudomására jutott, hogy a király a horvát kérdésben hajlandó volt esküjét megszegni, kimondotta, hogy nem tűr meg olyan kormányt, mely ilyen uralkodónak esküdött hűséget, hanem követeli, hogy vagy rögtön mondjon le a kormány, vagy eszközölje ki esküje alól való felmentését. Károlyi tehát arra kérte a főherceget, hivja fel telefonon a királyt és állítsa őt a következő alternativa elé : Vagy azonnal felmenti a király a kormányt esküje alól, vagy pedig kikiáltatik a köztársaság; a király és a dinasztia detronizáltatik, egyúttal pedig a kormány s a főherceg és családja, kiknek életéért nem vállalhatnak felelősséget, elfogatik. A főherceg vállalkozott arra, hogy a királyt felhivja és evégből Károlyival és Batthyány val a telefonszobába ment, ahol Károlyi közvetlenül beszélt a királlyal. Beszéd közben hirtelen berohant Jászi Oszkár a szobába, közölve, hogy most már késő, minden már túl van haladva, (Zaj.) a nemzeti tanácstól épen most telefonáltak fel, hogy most már ezt sem fogadják el, a helyzetet csak a király lemondása mentheti meg. (Zaj.) A királlyal való beszélgetés megszakadt, aki akkor nem döntött az eskü alóli felmentés kérdésében, Károlyi és társai pedig ezen jelenet után, melynek drámai részletei is voltak, — azokra most nem akarok kitérni — eltávoztak, de Károlyi ugyanaznap este a következő eskümintát küldötte a főhercegnek (olvassa) : »Én, Habsburg József, esküszöm, hogy a magyar köztársasághoz hű leszek, törvényeit megtartom és javát, szabadságát és haladását minden erőmmel szolgálni fogom.« A főherceg természetesen visszautasította ezt. Itt leszögezni kívánom, hogy ezek az urak akkor még esküjük, a magyar alkotmány és a magyar koronás király iránti hüsógesküjük alatt állottak és ezen esküjük dacára, melyet előző nap tettek le, most már a köztársaságra kívánták feleskettetni a főherceget. (Zaj.) A főherceg és családja így súlyos helyzetbe került, miért is a főherceg elhatározta, hogy elhagyja Budapestet, visszavonul kistapolcsányi kastélyába és igy minden további eseménytől távol áll. Evégből bejelentette ezt a királynak, aki azonban követelte a főhercegnek minden körülmények között való ittmaradását, arra számítva, hogy a helyzet talán jobbra fordul, amely esetben a főherceg ittléte a gyors kibontakozást elősegítené. Különben a kormány is megakadályozta a főherceg eltávozását, mig másrészt sürgette a nemzeti tanács előtt fogadalmának letételét. A főherceg ezt is bejelentette a királynak, aki hozzájárult ahhoz, hogy a főherceg és fia, valamint katonai környezete bármilyen fogadalmat letehessenek, feloldván őket egyben esküjük alól is. így tette le a főherceg november 2-ikán ebben a kényszerhelyzetben a fogadalmat. Ugyancsak november 2-ikán kelt a királynak az a rendelete, amellyel a katonaságnak, a volt közös hadseregbeli magyar tiszteknek, valamint a honvédségnek megadja a felhatalmazást arra, hogy a független magyar államra, a független magyar állam alkotmányára tehessenek most már egyedül esküt, feloldván őket a korábban letett esküjük alól. (HalljuJel Halljak!) Beszédem elején egy közbeszólás volt, hogy hol tartózkodik a király. Legyen szabad egy egészen rövid kis adattal szolgálnom annak okául, hogy miért nem tartózkodik Magyarországon a király. (Halljuk! Halljuk!) November 1-én még egy nagyon jellemző esemény történt, melynek nem szabad titokban maradnia. (Halljuk ! Halljuk !) Amikor ugyanis Károlyi Mihály az eskü alóli felmentést követelte, közölte a főherceggel, hogy értesülésük szerint a király állítólag az osztrák események elől Pozsonyba akar menekülni, ettől azonban vissza kellene tartani, mert ott agyonverik. Szmrecsányi György : Ez már nem igaz, arra én vagyok tanú. Ez közönséges hazugság volt! Elnök." Kérem, ne tessék közbeszólni ! B. Szterényi József : Kérem a képviselő urat, méltóztassék tisztázni... Szmrecsányi György: Félrevezették a királyt ! Elnök (csenget) : Kérem Szmrecsányi képviselő urat, a szólás jogával ép ugy bir, mint minden más képviselő ur. Ha mondanivalója van, tessék feljegyeztetni magát. B. Szterényi József: Tehát azt méltóztatik mondani, hogy a király ellen nem ilyen volt a hangulat Pozsonyban? Szmrecsányi György: Igen! B. Szterényi József: Akkor rendben van. Barla-Szabó József: Ez még nem aktuális. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ez nem tartozik a tárgyhoz!) B. Szterényi József : Kijelentem a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy eszem ágában sincs még csak érinteni sem azt a kérdést, amelyre az urak céloznak. (Zaj a jobboldalon.) Ez illojális volna részemről, aki azt a pártközi megállapodást akkor kezdeményeztem. Itt a történelmi hűséget adtam elő a Károlyi-kormány felelőssége szempontjából, azt, hogy mi történt október 26-átől november 1-éig. (Nagy zaj a jobboldalon.) Engedelmet kérek, semmi néven nevezendő kapcso-