Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-40
A Nemzetgyűlés 40. ülése 1920. évi május hó 11-én, kedden. 419 gyűlés előtt a helyzetet feltárjam. (Halljuk ! Halljuk !) Kétséget nem szenvedhet, hogy ugy a t. minister urnák, mint az előttem szólott t. képviselőtársamnak a törvényjavaslat szükségességére vonatkozó indokai a legteljesebb mértékben helytállanak. Az alkotmány megdőlte, illetőleg megdöntésének kísérlete folytán, ama lázadás következtében, mely 1918. évi október hó 30-áról 31-ére virradó éjjel történt, megváltoztak az alkotmányos tényezők, hiány állott be az alkotmányos életben, a törvényhozó testületek egyik tagja kikapcsolódott és ennek következtében megszűnt a lehetősége annak, hogy a ministeri felelősség a gyakorlatban alkalmaztassék is. Ha az előttem szólott t. képviselő ur azt mondja, hogy közhatalmat felelősség nélkül gyakorolni nem lehet, engedje meg a t. képviselő ur, — épen a közelmúlt eseményei bizonyítják — hogy igenis lehetett, csak szabad nem lett volna, (Ugy van ! Ugy van ! johbfelől.) és épen az, hogy a lehetetlenség bekövetkezett, teszi kötelességévé a Nemzetgyűlésnek, hogy gondoskodjék arról, hogy az a felelősség, amely nélkül kormányoztak, az ország előtt, a világ előtt gyakorlattá váljék, hogy a felelősségre von ás megtörténhessék. Ez a törvényjavaslat tulaj donképen négy felelősségre vonható tényezőt állapit meg. Az egyik az, amelyről nyíltan nem rendelkezik, csak következtetni lehet reá. Ezt hiányául tudom be a törvényjavaslatnak, bár vitatható az az elv, hogy mindenki csak azon felelősség alá vonható, amely felelősséggel akkor tartozott, amikor felelős állásban volt, illetőleg felelős állásra vállalkozott. Én nem vitatom, mert mint egy volt kormány tagja helytállók minden vonatkozásban épen ugy magam, mint helytállanak azok a társaim, akikkel együtt kormányt alkotnunk, a felelősség tekintetében mindazért, amit tettünk, vagy amit — talán lehet vélemény, amely azt tartja — elmulasztottunk volna, de vitatható tétel ... Huszár Elemér: Búza Barna büntetlen maradjon ? B. Szterényi József: Nem, majd méltóztatik látni épen a konzekvenciát. Nagyon tévesen méltóztatik megítélni beszédem tendenciáját. Búza Barna ur egy más kategóriába tartozik, abba a kategóriába, amely mert ebben az országban felelősség nélkül kormányozni, (Ugy van !) amely mert alkotmányt letiporni, amely mert izgatni, amely mert feli ordítani mindent;, jogot, törvényt, igazságot.- (Ugy van ! Ugy van !) Én azokról a kormányokról, illetőleg azoknak a kormányoknak felelősségéről beszélek, amelyek alkotmányos utón kormányoztak 1918 október 31-éig. A kérdés vitatható, tehát, — ismétlem, nem vitatom, — ha a Nemzetgyűlés ugy találja, hogy ezen törvényjavaslat alá vonandók felelősségükben azok a ministerek is, akik mint alkotmányos ministerek kormányoztak, arra kérem a t. Nemzetgyűlést, juttassa ezt pregnánsabbul kifejezésre, mert ebből a törvényjavaslatból nem tűnik ki vilá- | gosan, hogy vonatkozik-e az alkotmányos kormányokra is, csak implicite foglaltatik benne a közjogi bizottság azon módosítása következtében, hogy »azokra is vonatkozik, akik nem alkotmányos ministerek voltak«. A második csoportba tartoznak azok a kormányok, illetve azon kormányok tagjai, akik 1919 augusztus 3-ától, tehát a hírhedt tanácsköztársaság megdőlte utáni időponttól egészen az 1920: 1. tcikk hatályba léptéig kormányon voltak. Mi sem természetesebb, mint hogy ezen kormányok, amelyek épen ellenkezőleg, a destruktív irányzat letörésére és az alkotmányos élet előkészítésére vállaltak nehéz szerepet, ezen kormányok, bár forradalmi jellegűek voltak és működésükben az alkotmányosságot formailag nélkülözték, a Nemzetgyűlés által abban a védelemben részesüljenek, amelyet politikai védelemnek nevezünk és ne a köztörvények, hanem egy politikai, egy közjogi, egy alkotmányjogi bíróság rendelkezése, ítélkezése alá bocsáttassanak abban az esetben, ha arról lenne szó, hogy cselekedeteikért felelősséggel tartoznak. Természetes, hogy az 1920: 1. te. meghozatala óta működő kormányok tekintetében, amelyek tehát ismét az alkotmányosság idejére esnek, — bár nem a teljes alkotmányosság idejére, mert hiszen a jogfolytonosságot nem állítottuk helyre az egész vonalon — azon kormányok, azon ministerek tekintetében, akik addig vannak hivatalban, amíg az 1884 : III. te. ismét egész vonatkozásában alkalmazható lenne, beállanak ismét azok a következmények, amelyekre a t. minister ur bevezető beszédében utalt. Ezen kormányok részére tehát felelősség állapítandó meg, amely felelősség nem lehet más, mint a felelősségre vonásnak a jelenlegi törvényjavaslatban nagyon helyesen választott módja. A törvényjavaslatot, minthogy feltétlen sürgős szükségletet elegit ki, minthogy konstrukciójában, egész struktúrájában véleményem szerint teljesen megfelelő, — egy rendelkezése kivételével, amelyre leszek bátor reá utalni — a magam részéről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Nekem kifogásom csak a 4. csoportba tartozó, a felelősség nélkül kormányzott, hatalmi jogot bitoroltak felelősségrevonásának kérdésében van és ebben a tekintetben azt az álláspontot foglalom el, — leszek bátor beszédem folyamán erre részletesebben kitérni — hogy az 1918 október 31-ikétől 1919 március 21-ig uralmon volt Károlyi-, illetve Beiinkey-kormányok nem vonhatók más elbírálás alá, mint amely alá a népbiztosokat vonja a javaslat, t. i. a köztöivények alá. (Ugy van ! Ugy van !) Ennek az álláspontomnak az igazolására méltóztassanak megengedni, hogy utaljak arra, hogy ebben a tekintetben maga az eiedeti javaslat sem foglalt végleges állást, sőt mintegy nyitva hagyta a kérdést azért, mert érezte ennek súlyát, mert érezte/hogy nem vonhatók azonos elbírálás alá olyan tényezők, amelyek alkotmányosan kormányoztak, olyan tényezők, amelyek az alkotmányt helyre akar53*
