Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-40
420 A Nemzetgyűlés 40. ülése 1920. évi május hó 11-én, kedden. ták állítani, olyan tényezőkkel, amelyek az alkot- j mány lerombolására tervszerűen vállalkoztak, amelyek a sir ját ásták meg ennek az országnak és csak az időn múlt, hogy egyúttal a sirba nem fektethették az országot. ( Úgy van ! Ugy van !) Maga az eredeti javaslat indokolásában azt mondja, hogy (olvassa) : »a javaslat nem kívánta érinteni azt a kérdést, hogy a rendelkezéseit... — most kihagyok egy részt, hogy hosszasan ne utaljak erre — különösen az u. n. népköztársaság elnökének és ministereinek felelősségre vonása esetében is alkalmaznunk kell«. A közjogi bizottság — beszédem további folyamán részletesen rátérek erre — változtatott ezen az elven, amennyiben kimondotta, hogy (olvassa) : »A 16. szakaszhoz iktatta be a bizottság az emiitett fontos rendelkezést, amely minden kétséget kizár arra nézve, hogy ha a Nemzetgyűlés a nem alkotmányos utón alakult ministeriumoknak valamely tagját vád alá kivánja helyezni, az ekként vád alá helyezett minister ellen irányuló eljárása is jelen törvényjavaslat rendelkezései szerint alkalmazandó.« E szakasz pedig világosan kimondja, hogy : (olvassa) ». . . vagy mint az 1919. évi március hó 21-ik napja előtt alakult u. n. népköztársaság elnökét vagy ministerét az 1848 : III. tcikk 32. §-ában meghatározott valamely cselekmény vagy mulasztás miatt a Nemzetgyűlés vád alá helyezi«. Később fogok ezzel a kérdéssel foglalkozni, addig is méltóztassék megengedni, hogy a konklúziók levonhatása céljából a Nemzetgyűlést és a Nemzetgyűlés révén az országot tájékoztassam arról a tervszerű munkáról, amely 1918 október 26-ától, illetőleg 27-étől kezdve egészen november 1-éig történt, tájékoztassam naplószerü feljegyzések révén arról, bogy mikéjjen, milyen eszközökkel, milyen utón erőszakolták ki a hatalmat maguknak azok, akik azután az országot a megsemmisülés útjára vezették. (Halljuk ! Halljuk !) A t. Nemzetgyűlés engedelmét kérem arra, hogy eltérve a házszabályok azon rendelkezésétől, amely az olvasást tiltja, felolvashassam beszédemnek ezt a részét, tekintettel arra, hogy történelmi jelentőségű adatok ezek és nem akarok azoknak szabadon való elmondásával tévedésbe esni. (Halljuk ! Halljuk !) Elnök : A képviselő urnák részleteket felolvasni teljes jogában áll ; csak az egész beszédet nem szabad felolvasni. Naplójegyzeteket joga van felolvasni. B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Felolvasom tehát, hogy mi történt október 26-tól november 2-ig (olvassa) : »Október 26-án zárultak le a gödöllői események. A király az osztrák kormányválság megoldásának céljából Bécsbe utazott és meghívta Károlyit, hogy utazzék vele.« Mi volt az oka, mi volt a célja ennek az utazásnak, t. Nemzetgyűlés, az felderítve máig nincs. »Október 27-én a ldrály magához rendelte Bécsbe József főherceget, hogy megbízza a válság megoldásával. A főherceg, aid már a Wekerlekormány alatt nádornak volt kiszemelve, mert a király a nádori méltóság visszaállitásához akkor hozzájárult, a megbízatást homo regiusi minőségben oly feltétel lel vállalta, hogy a hadseregfőparancsnokság egy teljesen- megbízható hadosztályt küld rögtön Budapestre, minthogy enélkül semminemű felelősséget nem vállalhat. Erre a célra meg is jelölte a 38. hadosztályt, amelynek egyik ezrede, a 22. gyalogezred a borgói zendülés alkalmával megfogadta neki, hogy utolsó lehelietéig -kitart. A király utasítására a főhercegnek magával kellett hoznia Bécsbe Károlyi Mihály grófot, a ki útközben a főherceg előtt kijelentette, hogy most már csak Magyarország teljes függetlenségével lehet a kérdést megoldani, a trónra azonban Károly királyt nem tartja alkalmasnak és helyette a főherceget óhajtaná uralkodónak, aki ezt természetesen rögtön visszautasította. « Ennek a megállapítása, t. Nemzetgyűlés, azért fontos, bár nem tartozik közvetlenül a kormányalakításhoz, mert később méltóztatnak majd meggyőződni, hogy tudatosan tétetett le a ministeri eskü akkor, amikor már — október 27-én — a király elleni konspirálás el volt határozva. Kerekes Mihály : Az nem volt bűn, hogy a király ellen konspirált. B. Szterényi József: Nem értettem ! Mit mondott a képviselő ur ? Kerekes Mihály: Az nem volt bün, hogy a király ellen konspiráltak ! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Zajos felkiáltások : Micsoda beszéd ez ! Dehogy nem volt bün ! Esküt tett !) Szmrecsányi György : Igenis az volt ! Hu ber János: Emiatt ment tönkre Magyarország ! Túri Béla : Hogy lehet ilyet mondani a parlamentben ! Huber János: Ezt nem tűrjük! Szmrecsányi György : Nem való ide az ilyen ember. A mentelmi bizottság elé ! Huber János: Kommunista agitátor! (Zajos felkiáltások : . Ki kell dobni ! Ki vele !) Ilyen egy fráter ! (Nagy zaj.) Szmrecsányi György : A mentelmi bizottság elé ! Ki vele ! Ki kell dobni ! Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A képviselő urnák jogában áll szavait kimagyarázni. Ö jelentkezett s ezért felhívom, hogy adja elő mentségét. (Felkiáltások balfelől : Nem lehet a szónokot félbeszakítani !) Majd azután intézkedni fogok, ha a képviselő ur a beszédét befejezte ! /Zajos felkiáltások balfelől : Addig is ki vele ! Ki kell dobni !) Vass képviselő urat figyelmeztetem, hogy itt képviselőket kidobni nem szabad, ez tilos. Mindenki egyenlő jogon ül itt. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) B. Szterényi József : Az a tiltakozás, amely a Nemzetgyűlés ezen az oldalán elhangzott, felment engem attól, hogy a képviselő urnák eme szavaira erősebben reflektáljak. Mi királyhű nemzet vagyunk . . . (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Hu ber János: Igaza van!
