Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-40
416 A Nemzetgyűlés 40. ülése 1920. évi május hó 11-én, hedden. ségét állandóan ellenőrzi és befolyásolhatja ; és ha politikáját nem osztja, megvonja tőle a bizalmat és igy kényszeríti ki a kormány akaratával szemben a nemzeti akarat érvényesülését. A ministerek tehát a Nemzetgyűlés ellenőrzése alatt álló főhatóságok. A felelősség célja pedig nem más, mint benső összhangot létesíteni a kormány és a parlament között. Enélkül az összefüggés és összhang nélkül egységes, erélyes és jól működő kormányt el nem képzelhetünk. És mihelyt a parlament mereven iparkodik ráállani az ő jogosítványainak alkalmazására és a ministerium működését esetleg bilincsekbe veri, akkor a ministerium nem képes oly eréllyel dolgozni, ideje, tevékenysége szétforgácsolódik és nincs módja arra, hogy tényleg oly eredménnyel végezze a kormányzás feladatait, amint az az ország érdekében kívánatos. A ministeri felelősségben túlnyomóan jelentkező etikus, morális, erkölcsi motívumokon ki : vül egyenlő jelentőségű a jogi momentum is. A kormánynak az állami élet minden szálát állandóan és tényleg a kezében kell tartania. Cselekvésében egyedül a törvény az irányadó, ennek alá van vetve. A kormány akaratának korlátja tehát a törvény, az alkotmány. És mihelyt ezt a korlátot sérti, a nemzetnek, illetve a nemzetet képviselőképviselőháznak vagy nemzetgyűlésnek joga van azzal a kormánnyal szemben, amely a törvény vagy az alkotmány ellen cselekedeteket visz véghez, vádolási joggal fellépni és őt felelősségre vonni. A jogi felelősség célja tehát az alkotmánynak és a jogrendnek jogi kényszerrel való fentartása, eszköze pedig a ministerek vád alá helyezése. Más szavakkal : a parlament a ministereket a ministeri felelősséggel tartja az alkotmány, a törvény és a tisztesség határai között. A ministerek jogi felelőssége alkotja az alkotmányos szervezetnek, az alkotmányos szervezet szilárdságának, az alkotmányos főtényezők önállóságának és benső összeköttetésének a kulcsát, az alkotmányos államépületnek az alapját. A népképviseleti törvényhozás szülőföldjén és klasszikus honában, Angliában fejlődött ki leghamarább a parlamentarizmus és ennélfogva ott fejlődött ki legelőbb a parlamentnek ama joga, melynél fogva a kormány tagjai a vádolási jog, az impeachment utján felelősségre vonhatók. Angliában a képviselőház megvádolhatja a király tanácsosait, de feleletre vonhatja a bírákat és a katonatiszteket is. Tárgya lehet a képviselőház elhatározásának és a felsőház Ítélkezésének az alkotmányos gyakorlat szerint minden nagyobb bűncselekmény, közjón ellen irányuló vétség, amelyet a törvény el nem ér, vagy amelynek az államhatalomban más üldözője nem akad. Egy hatalmas minister vagy fővezér ellen eljárni hiányozhatik a közhatóság bátorsága. Viszont a főtörvényszéki és törvényszéki birák elleni eljáráshoz nincsen meg a jogi eszköz, mert Angliában a bírót hivatalos eljárásáért a bíróságnál megvádolni nem lehet, de joga van a parlamentnek, amennyiben a biró eljárását törvényesnek vagy alkotmányosnak nem tartja, a kormánynál az elmozdítását kérni, vagy az illető törvénysértő bíróval szemben impeachment utján, vádolási jog érvényesítésével a felelősségrevonást gyakorolni. Angliában ezt a jogot a felsőház, illetve az annak kebeléből alakult bíróság gyakorolja. Hazánkban a ministerek felelősségéről az 1848 : III. te. 32. §-a rendelkezik, melynek értelmében feleletre vonhatók a ministerek, először minden olyan tettért vagy rendeletért, amely a törvényt, az ország függetlenségét, továbbá az alkotmányt vagy a fennálló törények rendeleteit, a személyes szabadságot, vagy a tulajdonjog szentségét sérti, s általuk hivatalos minőségben adatik ki, tehát röviden törvény- és alkotmánysértésért, másodszor a kezelésükre bízott pénz és egyéb értékek elsikkasztásáért vagy törvényellenes kezeléséért, harmadszor a törvény végrehajtásában vagy a közcsend és bátorság fentartásában elkövetett mulasztásokért, amennyiben ezek a mulasztások a törvény által rájuk bizott végrehajtási eszközökkel elháríthatok nem voltak, tehát az u. n. rossz kormányzásért. Az alkotmány-, törvénysértés és hűtlen kezelés bûncselekémny, ezeknek eldöntése tehát kifejezetten jogi momentumok alapján történik. A 3. pontban meghatározott rossz kormányzás esetei pozitív szabályokkal megállapítva nincsenek. Abban a kérdésben, hogy mi a rossz kormányzás, nem a jogi, de a politikai momentum a döntő, csakhogy mivel ez is büntetőjogi következményekkel van összekötve, ennélfogva ezt .is jogi, azaz büntetőjogi felelősségnek nevezhetjük. Az 1848 : III. te. szerint a vád alá helyezett ministerium felett a bíráskodást a felsőház gyakorolja. Az 1920 : 1. te. alkotmányunkba, bár ideiglenes hatállyal, de lényeges módosítást hozott. Kimondta, hogy az országgyűlés működése megszűnt és ezzel kapcsolatban a törvényhozó hatalmat ráruházta a Nemzetgyűlésre. Az 1920. évi I. te. nézetem és meggyőződésem szerint oly jogi alap, amelyen keresztül a forradalommal járt megrázkódtatás okozta nehéz helyzetből a nemzetet az alkotmányosság, a konszolidálódás ösvényére rá lehet vezetni. A Nemzetgyűlést ugyan nem törvény, de a nemzetet megsemmisüléssel fenyegető szükségesség hozta létre, amely alkotmányozó szerv első kötelessége volt az alkotmányosság helyreállításáról gondoskodni. Természetes, hogy alkotmányunkban az országgyűlés működésének megszűnésével nagy hézag jelentkeztek, amelyeknek betöltéséről amilyen sürgősen gondoskedni kell, ezt eszközölni épen annyira nehéz feladat. A második kamara működésének megszűntével a Nemzetgyűlés tartamára alkotmányos szervezetünk egyik pillére dőlt ki. Addig is, amíg a Nemzetgyűlés gondoskodni fog ezen pillérnek kiépítéséről, feltétlenül létesíteni kell ideiglenes támasztékokat, amelyekkel a mai nehéz
