Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-40

A Nemzetgyűlés 40. ülése 1920. évi május hó 11-én, kedden. 417 rendkívüli viszonyok között az állam épülete a jövőben is meg tud állani. Ilyen ideiglenes alkotmányjogi célt szolgál a tanácskozás előtt álló törvényjavaslat. A feladat, amelyet a jelen javaslatban megoldani kivánok, az, hogy a ministeri felelősség tényleg efíektuálható legyen s igy valóságos tartalmat adjunk a Nemzetgyűlés ama jogának, hogy a törvényvagy alkotmánysértő ministerekkel szemben a felelősséget tényleg alkalmazhatja. A törvényjavaslat tehát a Nemzetgyűlés által vád alá helyezett kormány felett bíráskodásra hivatott itélőbiróság szervezetét állapit ja meg. Ennél a kérdésnél irányadó szempont, hogy az Ítélni hivatott alkotmányjogi bíróság oly magyar állampolgárokból alakittassék, akik függetlenségük, pártatlanságuk, érdektelenségük, szaktudásuk és lelkiismeretük alapján a legalkalmasabbak, a legképesebbek a törvénysértő ministerekkel szemben az igazság érvényesítésére és igy a közmegnyugvás létesítésére. Felmerülhetne az a gondolat, hogy a ministerek felett a legfelsőbb biróság Ítéljen, amely hivatásánál fogva mintegy természetszerűleg és önként jelentkezik az ezen bűnper ékben való ítélkezésre a legalkalmasabb szervnek. Igy a román, a porosz, a svéd alkotmányok szerint a vád alá helyezett ministerek felett a legfelsőbb biróság ítélkezik. Belgium alkotmánya szerint a legfelsőbb semmitőszék, amelynek tagjait részint a semmitőszéknek, részint pedig a szenátusnak ajánlata alapján a király nevezi ki, gya orolja a vád alá helyezett ministerek felett az Ítélkezést. Csakhogy Belgiumban az alkotmány nem határozza meg, hogy miben áll az a törvénysértés, amely miatt felelősségre vonható a minister. A ministerek csak bűntényekért és vétségekért felelősek, amelyekről a büntetőtörvénykönyv rendelkezik. Az 1848-ik évi III. te. értelmében azonban rossz kormányzás esetében is felelősségre vonható a minister. A rossz kormányzás kritériumának meghatározása pedig kifejezetten politikai jellegű kérdés. A közjogi, illetőleg alkotmányjogi szakszerű és gyakorlati ismeretek ott nélkülözhetetlenek s ezért célszerű a bíróságot akként megalakítani, hogy abban gyakorlati köztudással és jártassággal biró független állampolgárok is képviselve legyenek. Nagyobb biztosítékot szolgáltat, ha a biróság kebelében a biró szakértelmén kívül a közjogi szakértelem is kellő képviseletet nyer. A vádhatóság joga természetesen a Nemzetgyűlésre száll, nemkülönben az a jog is, hogy a vádat kikkel akarja képviseltetni. Ezidőszerint a Nemzetgyűlés még nem vádhatóság. A biróság, ama tagjainak kiválasztásánál, akik az alkotmányjogi gyakorlati szakismeretek képviseletére lesznek hivatva, érdekeltség vagy elfogultság gyanújával nem vádolható. De különben is, az igazság érdekét szolgálja az a törekvés, amely a törvényjavaslatban kifejezetten kidomborodik, hogy az alkotmányjogi biróság tagjait már akkor kell kiválasztani, amikor még nincs vád és amikor még nincsen vádlott. (Általános helyeslés.) Igy a tárgyilagosság lehetősége a biróság tagjainak megválasztásánál feltétlenül biztosítást nyer. Ezért mondja ki a javaslat, hogy az alkotmányvédelmi bizottságot, amelynek tagjaiból fog megalakulni az alkotmány védelmi itélőbiróság, a jelen törvény kihirdetésétől számított tizenöt napon belül meg kell választani. A törvényjavaslat azt célozza, hogy az abban foglalt rendelkezések a Nemzetgyűlés tartama alatt alkalmaztassanak mindazokra a ministerekre, akiket a t. Nemzetgyűlés törvény- és alkotmánysértés miatt vád alá helyezni kivan és igy az alkotmányvédelmi biróság lenne hivatva a vád alá helyezett ministerekkel szemben a büntetőjogi felelősség alkalmazására. Továbbá van a törvényjavaslatnak egy pontja, amely szerint ugyanezen törvényjavaslat határozmányait kell alkalmazni azokra is, akiket a Nemzetgyűlés, mint, habár nem alkotmányos utón létrejött ministeriumok tagját, a népköztársaság elnökét vagy ministerét az 1848 : III. tcikk alapján vád alá helyezi. A közjogi bizottság szükségesnek tartotta már most annak a kérdésnek eldöntését, hogy a Károlyi- és Berinkey-kormányokkal, valamint e kormányok tagjaival szemben a felelősség világosan állapittassék meg, illetőleg a felelősség megállapítása tekintetében kifejezetten mondassék ki, hogy mely biróság hivatott, illetékes és jogosult eljárni. A közjogi bizottságnak ezt az álláspontját a magamévá tettem, még pedig főleg abból az okból, mert magam sem látom kívánatosnak és szükségesnek, hogy ez a kérdés továbbra is függőben tartassék és azt hiszem, csak szolgálatot teszünk a közérdeknek, ha már ebben a törvényjavaslatban kifejezetten kimondjuk, hogy vád alá helyezés esetén a Károlyi- és Berinkey-kormány és annak tagjai felett az alkotmány vedel mi biróság lesz hivatva dönteni. Hiszen nemcsak azon fekszik a fősúly, hogy ezekben a perekben, amelyek nyilvánvalólag ugy hazánkban, mint a nagy külföld közönsége előtt fokozottabb mértékben fognak érdeklődést kiváltani, kimondjuk azt, hogy mely biróság hivatott ítélni, hanem azon is, hogy ezekben a kérdésekben a nemzet és a külföld minél előbb tisztán lásson, ami pedig feltétlenül csak akkor követkézhetik be, ha a vádhatóság és a biróság illetékessége és hatásköre kifejezetten meg van állapítva. De különben is ezekben a percekben a jogi és politikai momentumok szoros összeköttetésben, benső tartalmi kapcsolatban állanak egymással. Arról vagyok meggyőződve, hogy épen ezen megindítandó perek büntetőjogi és közjogi természete folytán a közvéleményben is nagyobb megnyugvást sikerül majd felkelteni, ha ezen perek bírósága akképen szerveztetik, hogy abban a bírói szakértelmen kivül a közigazgatási gyakorlati jártasság is kellően képviselve lesz. Nem vonatkozik, és nem vonatkozhatik reájok, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — II. KÖTET. Ml