Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-40

A Nemzetgyűlés 40. ülése 192 tartása mellett Bródy Ernőt végzésileg végleg igazolt képviselőnek mondotta ki. A második biráló-bizottság, hivatkozással a Nemzetgyűlésnek 1920 február 18-án tartott második ülésében 33. jegyzőkönyvi szám alatt közölt határozatára, a panaszlókat végzésileg felhívta, hogy tizenöt nap lefolyása alatt a panasz különbeni visszautasításának terhe mellett a Nemzetgyűlés pénztárába ötezer korona biztosítékot fizessenek le. Miután ez a végzés szabályszerűen kikézbesittetett, a tizenöt nap eltelt és a Nemzetgyűlés pénztára hivatalos jelentéssel arról értesített, hogy ezt a kauciót sem a panaszlók, sem helyettük senki le nem tette, a házszabályok 56. §-a értelmében a panaszt vissza kellett utasítani. Minthogy továbbá Bródy Ernőnek mandátuma ellen az osztályok kifogást nem tettek, sem ellene a házszabályok 15. §-a értelmében bejelentés nem tétetett, a választás érvényben tartása mellett Bródy Ernőt végleg igazolt képviselőnek kellett kimondani. * Kérem tehát a t. Nemzetgyűlést méltóztassék ugy gróf Ambrózy-Migazzi Istvánt, valamint Bródy Ernőt a végleg igazolt nemzetgyűlési képviselők névjegyzékébe bevenni. Az iratokat tisztelettel beterjesztem. Elnök : A jelentés tudomásul vétetik. Gróf Ambrózy-Mig István és Bródy Ernő képviselőket végleg igazolt képviselőknek jelentem ki és ők a végleg igazolt képviselők jegyzékébe fel fognak vétetni. Mielőtt napirendünk tárgyalására rátérnénk, Rassay Károly nemzetgyűlési képviselő ur, az összeférhetlenségi állandó bizottság tagja, fogja a házszabályokban előirt esküt letenni. Felkérem a t. képviselő urat, hogy az eskü letételére a terem közepére állni, a jegyző urat pedig, hogy az eskümintát felolvasni méltóztassék. Frühwirth Mátyás jegyző (olvassa az eskümintát ; Rassay Károly leteszi az esküt). Elnök : Az eskü letétetett. Következik napirend szerint a ministerek felelősségre vonása esetében követendő eljárásnak ideiglenes rendezéséről az igazságügyminister törvényjavaslata a közjogi bízottság jelentése szerint. Az előadó urat illeti a szó. Turi Béla előadó : T. Nemzetgyűlés ! Miután az igazságügyminister ur akar szólni s ő maga akarj a megindokolni a törvényjavaslatot, én a szótól elállók. Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Ferdinandy Gyula igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés S A parlamentarizmus célja és feladata belső összhangot létesíteni a nemzet, a nemzetet képviselő parlament és az államfő között, hogy egységes szellem és egységes irány érvényesüljön a törvényhozó testület és a ministeri um között. Ennek a parlamentarizmusnak jelentős eszköze a ministeri felelősség, amelyben a jogi és az erkölcsi momentumok harmonikus benső tartalommal fonódnak össze. Ezeknek a motívumoknak harmonikus összefüggése teremti meg a jó korK évi május hó 11-én, kedden. mányzást, teremti meg a szerves, egységes és sikeres törvényhozó munkásságot, amely mindig szoros összeköttetésben áll magával a nemzettel, mint a szuverenitás eredeti forrásával és annak akaratával. A fejedelem szabad tetszése szerint választja meg a maga tanácsadóit, akiket a kormányzás teendőivel meg akar bízni. A parlamentarizmus elvének értelmében azonban a kormány a többségnek tetsző politikát tartozik folytatni, törvényhozó munkásságában és a kormányzás irányításában a többség szelleme szerint kel] eljárnia. Ennek következtében az államfő a kormánynak és a kormány a parlamentnek befolyása alól nem mentesítheti magát. Az államfőnek megvan az a joga, hogy a ministereket felmenthesse, de a parlament is jogosult az újonnan kinevezett ministerek tettei felett ítéletet mondani ; ha ez az ítélet nem kedvező, akkor elvonja az ő működésének alapját, a bizalmat, aminek következtében a fejedelem ismét a parlament többségéből kénytelen a kabinet tagjait megválasztani, mert hiszen a parlament többségének hozzájárulásával rendelkező kabinet ténykedése nélkül alkotmányos tényt nem teljesíthet. A kabinet viszont a ministeri felelősségben rejlő erkölcsi motívumok folytán oly törvényjavaslatokat nyújt be, amelyek a Nemzetgyűlés többségének tetszenek, oly szellemben hajtja végre a törvényeket és oly tanácsokat ad az államfőnek, amely tanácsok oly elhatározásra késztetik az államfőt, amely elhatározások szintén a többségnek tetsző eredményeket létesítenek. A parlament bizalmától való ez a függés a politikai felelősség. Itt a felelősségrevonásnak nem a törvénysértés, hanem a helytelennek tartott politikai irány az oka, és eredménye nem jogi, hanem határozottan politikai természetű. A kormány a felelősség elvénél fogva a parlament és a fejedelem mellett önálló alkotmányjogi főtényező. A kabinet önálló a fejedelemmel szemben, mert a minister felelős a fejedelem rendelkezéseiért és azokat ellenjegyzi. És amikor ezt a tényt teljesiti, akkor tulaj donképen a maga elhatározását végzi, mert szabad tetszése szerint dönt ebben a kérdésben és így az ellenjegyzéssel tulajdonképen az államfői cselekedet a minister szabad elhatározásán alapuló ténnyé válik. De a ministerium felelősségében rejlő etikus mozzanatok folytán a ministerium a parlamenttel szemben is felelős és a parlamenttel szemben latba vetheti a választóknak, a nemzetnek, mint a szuverenitás eredeti ősforrásának akaratát, viszont pedig az államfővel szemben a parlamentre támaszkodhatik. A kormány tehát épen ugy önálló, mint ahogy önálló a parlament és önálló a fejedelem. A kormányon fordul meg az állami akarat megvalósítása. Amit a nemzet megindít, mozgásba hoz, azt a parlament mint érett egészet kifejezi és a kormány a végrehajtás kapcsán a való életbe viszi áfc. A kormánnyal szemben viszont teljesen önálló a Nemzetgyűlés, mert a kabinet tevékeny-