Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-39

A Nemzetgyűlés 39. ülése 1920 ben a foglyokat már koncentrálták. A turkesztáni és szibériai hadifoglyokra nézve elvben szintén megadták az engedélyt. A békeszerződésben az volt, hogy csak a békeszerződés megkötése illetve ratifikálása után történhetik meg a szállítás megkezdése. Itt megvan az elvi engedmény, azonban természetesen ennek anyagi lehetőségét nem adták meg, illetve erről nekünk kell gondoskodnunk, aminek megvannak a maga óriási nehézségei. De mindenesetre megvan a lehetősége most már annak, hogy legalább mi magunk konkrét lépéseket tehessünk különböző irányokban, Amerikában és más nagyhatalmaknál, ugy hogy legalább a kezünk felszabadul az alól a megkötöttség alól, amelyet a békeszerződés eddig reánk rótt. A jóvátételi kérdések tekintetében egy bizonyos jóakaratot tapasztaltunk, ami különben egészen természetes is, mert hiszen a feltételek jóakarat nélkül még vógrehajthatatlanabbak lettek volna. A jóakarat abban nyilvánul meg, hogy a bolsevizmus és a román megszállás által szenvedett károk tekintetbe vétetnek. Itt azt a magyarázatot kaptuk, hogy ezt azért nem vette a békeszerződésbe különösen számszerűleg, de másképen sem tekintetbe, mert ezek a károk még nincsenek összeszámítva, ele egészen világosnak és természetesnek tartja a békekonferencia, hogy a jóvátételi bizottság ezeket számba fogja venni és ezek teljes számbavételével fogják azután Magyarország adósságát megállapítani. Mi kértük volt ennek megállapítását, mint ahogy a bolgároknál pl. megállapították, kértük ugyanúgy, amint a németek is kérték, de ezt a választ kaptuk, amelyről el kell ismernünk, hogy plauzibilis és ha a jóvátételi bizottság meg fog felelni az ő feladatának, akkor kielégítő is. Hasonlóképen vonatkozik ez a vasúti anyag visszaadására is, amely abban a mértékben fog visszaadatni, amely mértékben a vasúti vonalak elosztása és a vasúti vonalak nekünk megmaradó része után százalékszerüen megillet bennünket. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: De mikor ! Gr. Teleki Pál külügyminister: A jóvátételi határozmányokban azután van egy külön rész, amely a műkincsekre vonatkozik. Ebben elég jelentős engedményt kaptunk, már t. i. annyira jelentőset, amennyire maga a kérdés jelentős. Ugyanis elismerik Magyarország jogát az Ausztria területén levő közös és udvari gyűjtemények magyar műkincseire, okleveleire, régészeti és történelmi emlékeire nézve. Ez eddig nem volt benn a szerződésben. Ezt követeltük és ezt az igényünket teljes mértékben elismerték. Itt tehát a magyar álláspontot honorálták, sőt a szakasz valamivel jobb még, mint az a szakasz, amely az Ausztriától lekapcsolandó államok jogát Ausztriával szemben biztosítja, mert nálunk bizonyos szankció is van. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — II. KÖTE '. évi május hó 10-én, hétfőn. 409 A pénzügyi rendelkezéseknél jóformán semmiféle változás sincs, azonban a bankjegyek fedezetére vonatkozó megjegyzéseink tekintetében kilátásba helyezik, hogy a jóvátételi bizottság megfelelő utasításokat fog kapni. Megemlítendő az is, hogy egyes megjegyzéseinket, értelmezéseinket elfogadták, mint pl. az államjavak megoszlásáról szóló cikkre vonatkozó megjegyzéseinket ; itt is elfogadták a mi értelmezésünket. Általában nemcsak a pénzügyi, hanem más határozmányok tekintetében is igen sok mindent utasítanak a jóvátételi bizottsághoz, ami bizonyos előny, mert hiszen a jóvátételi bizottságnak több ideje is lesz a kérdésekkel foglalkozni, azonkívül ott szakemberek fognak tárgyalni, nem pedig világpolitikusok, akik annyi nagy kérdéssel kell hogy foglalkozzanak, hogy bizony sok részletkérdésre nem figyelhetnek. A gazdasági határozmányok tekintetében adott válasz némileg élét veszi annak az értelmezésnek, amely eddig az összes szerződéseken végigvonult és amely a reciprocitás megtagadása minden téren. Itt vannak bizonyos passzusok, amelyek szerint csakis egyoldalulag tartoztunk volna ugy a vám-, mint a kereskedelmi forgalom terén, valamint az idegen állampolgároknak nyújtandó jogállás tekintetében a legnagyobb kedvezményt nyújtani. A válaszjegyzék azt mondja a kereskedelmi forgalomra nézve, hogy az egyoldalúan rovásunkra beállított szövegezés ellenére elvileg nem fogják az első három esztendőben sem minden ellenszolgáltatás nélkül igénybe venni a mi kötelezettségeinket, hanem a maguk részéről is megfelelő elbánást helyeznek kilátásba. Itt tehát bizonyos ígérete van a reciprocitásnak és amennyiben a kísérőlevél és a megjegyzések is jogforrást képeznek, ez bizonyos mértékig ugyanannyi értékkel bír, mintha benne lenne a szerződésben. Ami pedig a külföldi országok polgárainak nálunk való jogállását illeti, az eddigi rideg beállítással szemben szintén megnyugtató magyarázatot kaptunk a kölcsönösség tekintetében, azt a magyarázatot, hogy azért nem lehetett ezt a kölcsönösséget kimondani, mert a szövetséges és társult hatalmak különböző államainál azok joganyagának tarkasága folytán — tehát ezen a tőlünk független és rajtunk kívül eső körülmények folytán — nem lehetett egységes nézőpontra és egységes eljárásra jutni. Gazdasági téren egy dolgot kell hogy megemlítsek azokból, amiket nem adtak meg nekünk, és ami nagyon súlyos és amin' mindenesetre segíteni fog kelleni, ami iránt egy bizonyos jóakarat meg is nyilatkozik, hogy segíteni akarnak, amit azonban leginkább az élet fog orvosolni. Mi t. i. kértük, hogy a Magyarországról lekapcsolni szándékolt részekkel a szabad kereskedelmi forgalom egy bizonyos időre tartassák fenn. Avval az okadatolással utasították azonban vissza, hogy akkor mintegy vámsorompókat kellene állitaniok a minket körülvevő r. 52