Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-39

408 Á Nemzetgyűlés 39. ülése 1920. évi május hó 10-én, hétfőn. autonóm testületük által kifejezést adhassanak bármikor hovatartózandóságuk tekintetében való óhajtásaiknak«, tehát kifejezést adhassanak annak, hogy esetleg Csehországtól el akarnak szakadni és egy más államhoz, tehát tegyük fel, hogy Magyarországhoz akarnak csatlakozni, illetőleg visszacsatlakozni. Kutkafalvy Miklós : Már többször kijelen­tették ! Gr. Teleki Pál külügyminister : A rutének kijelentették, a rutének hazafiságában, a ruté­nek szándékaiban nem is kételkedünk. Meg vagyunk győződve erről a hazafiságról, de ebben is csak akkor láthatunk engedményt,, ha először ez az autonóm testület oly választások alapján jön létre, (Ugy van!) amelyek biztosítják azt, hogy ebben az autonóm testületben a rutén nép igazi akarata fog érvényesülni, (Ugy van!) másodszor, ha ezt az autonóm testületet nem fogják befolyásolni munkájában olyan, akár polgári, akár katonai tényezők, amelyektől nem nyilváníthatja szabadon akaratát. (Helyeslés.) Kutkafalvy Miklós: Szóval bízzák a ruté­nekre ! Gr. Teleki Pál külügyminister: Tehát azt akarjuk kérni és azt a szándékot kell hogy imputáljuk a békekonferenciának, hogy amikor bevette ezt a passzust a kísérőlevélbe, akkor ő ezt igenis nemcsak előre kijelenti és nemcsak megmutatja nekünk ezt a lehetőséget, hanem gondoskodni is fog arról, hogy ez a lehetőség szabadon lefolyhasson, hogy ez a lehetőség a rutének szabad akaratnyilvánulásának megadja a garanciáit. (Helyeslés.) A harmadik engedmény, inkább azt mond­hatnám, hogy csak enyhítés: a kísérőlevélnek az a kijelentése, amely a népek szövet­ségébe való felvételünket, anélkül, hogy időhöz kötné és időpontot határozna meg, de mintegy közelebbhozza hozzánk. Függővé teszi ezt azon­ban attól, hogy Magyarország lojális lesz a békefeltételek teljesítésében. T. Ház! Magyarország, azt hiszem, a há­ború során is megmutatta azt, hogy ő, ha egy­szer valamit kimond, akkor lojális szokott lenni (Ugy van!) és ebben látom multunknak leg­nagyobb garanciáját a jövővel szemben. Azon­ban ezt az engedményt is illuzóriusnak kellene tekintenem akkor, ha ezt a lojalitást nem kö­vetné az a magyarázat, az a belátás, hogy a békefeltételek teljesítése nemcsak a magyar kor­mány lojalitásán múlik, hanem múlik sok tekin­tetben anyagi és sokszor erkölcsi lehetetlen­ségeken is. (Ugy van!) Ezeket akartam megjegyezni a kísérőlevélre vonatkozólag. Most méltóztassék megengedni, hogy rövi­den rátérjek azokra a passzusokra, amelyeket maga a békeszerződés tartalmaz, amennyire azokat tegnapelőtt éjjel óta, amikor a béke­szerződést megkaptuk, konstatálhattuk, és oly röviden, amennyire azt képes leszek itt össze­foglalni. (Halljuk ! Halljuk !) Olyan sorrendben fogok végighaladni, amilyen sorrendben a béke­tervezetben az egyes részek vannak. Ezek közül az első két részre nincs meg­jegyzés. Az egyik a népszövetség, a másik a határ, amelyre nézve a kísérőlevél adta a már említett felvilágosításokat. A kisebbségi jogok tekintetében annyi vál­tozás van a békeszerződésben, hogy felvették ugyanazokat a pontokat az egyes országok alatt, illetne csak kettő alatt, a szerbeknél és romá­noknál, amelyek eddig hiányoztak a mi béke­szerződésünkből, de amelyek az osztrákokéban megvoltak és amelyek tulajdonkópen nem egye­bek, mint konstatálása annak, hogy a nagyha­talmak között és ezen egye3 államok között bizo­nyos szerződések köttettek a kisebbségi jogok biztosítására vonatkozólag. Annyiban tartottuk jelentősnek, hogy benne legyenek, mert először az osztrák békeszerződésben benne vannak és ugy véljük, hogy a mienkben is benne kell hogy legyenek, másodszor bizonyos garanciát is láttunk abban, hogy a mi szerződésünkben is le legye­nek szegezve. Ez megtörtént, de további módosításainkat nem fogadták el, mert hiszen azok, amint a szöveg mondja, igen nehéz és igen súlyos kom­plikációkat idéztek volna elő; a kísérőlevél bevallja, hogy az eddigi kisebbségi jogok meg­állapítása is az összes államok között igen sok nehézséget okozott és igen sok nehézséget oko­zott ezeknek a paragrafusoknak megfogalma­zása is. A nemzetiségekre vonatkozó fejezetben azon kívánságunkra, hogy a 63. cikkben kifejezésre jusson, hogy az egyik vagy másik állam javára történt optálások esetén az ingatlanokkal együtt megtarthassák az illetők az azokhoz tartozó gazdasági felszerelési tárgyakat is, tehát ne legyenek kötelesek azokat mint ingókat maguk­kal vinni, azt a megnyugtató kijelentést kap­tuk, hogy azok az ingóságok természetüknél fogva az ingatlanok tartozékainak tekintetnek és mint ilyenek Ítéltetnek meg. A katonai paragrafusokban bizonyos enged­mények tétettek a csendőrség létszámának, továbbá a municiógyáraknak, valamint a hadi­járművek, a tengeri illetve folyami hadi jármű­vek számának felemelhetésót illetőleg, természe­tesen épugy a tábornoki bizottság ellenőrzése alatt, amint az eddig történt. Ami a hadifoglyokat illeti, magában a békeszerződósben ujabb rendelkezés nincs, azon­ban, amint méltóztatnak tudni, ez volt az egyetlen kérdés, amelynek terén mi már május­ban künnidőzésünk alatt, mint békedelegáció, választ kaptunk, amennyiben a Franciaország­ban levő hadifoglyaink elszállítását megenged­ték, sőt vasúti téren bizonyos előzékenységet tanúsítottak abban az irányban, hogy a fran­cia határig francia vagonokban szállítják őket ; maga a folyamat is már megindult, amennyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom