Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-38
396 A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. Végül az összes egyetemi eg} r esületek belátták, hogy ez a követendő ut és az egyetemi ifjúsági egyesületek vezetőségeivel, az egyetemi tanácsokkal, a ministerium képviselőivel folytatott hosszas tárgyalások után megállapodtunk abban, hogy fogunk nyitni egy négy és fél hónapos katonai pótszemesztert, amely azonban két félévet fog számítani, hogy ezáltal módot nyújtsunk — az első gondolatunk kétségkívül ez volt — azoknak, akik a háborúban szenvedtek veszteségeket, hogy e veszteségeket behozhassák, azokkal szemben, akik itthon voltak és nem veszteccek semmit. Ezek között voltak természetesen nők is, akik itbhon lévén, hadi veszteséget nem szenvedtek ugy, mint férfikollégáik és ezek közé számitódnak mindazok, akik akár alkalmatlanságuk, akár egyéb okok folytán ki tudták kerülni a háborús veszteséget. Abból indultunk ki tehát, hogy a katonák számára a háborús veszteség bepótlásáia fogunk rendezni egy katonai szemészééit, illetve egy katonai tanfolyamot, amely két félévet számítson, hogy végtére legalább szeptemberben eljussunk oda, hogy rendes tanévet lehessen megkezdeni az egész vonalon, mert hiszen a gimnáziumokban is volt efajta póctanfolyamokra szükség. Gimnáziumokban, reáliskolákban, egyetemen és egyéb főiskolákban tehát végre szeptemberben megkezdhetjük már a rendes tanévet, elmellőzve mindenféle pótszemesztert és tanfolyamot, amelynek tanulmányi értéke felől igen sok embernek nincs jó véleménye, (ügy van!) Nekem sincs jó véleményem. Azok a tanfolyamok, amelyek folytak a háború alatt és a háború után is, a tanárok és tanulók legmegfeszitettebb igyekezete dacára sem tudták — természetszerűleg — elérni azt az eredményt, amelyet egy tanévnek el kell érnie. Ezekkel a módszerekkel tehát nem tudjuk azt a nívót fentartani, amelyre különösen ma feltétlenül szükségünk van, azokat tehát lehetőleg el kell mellőzni. Azt kivántuk, hogy ezzel a katonai szemeszterrel azután ezek a póttanfolyamok le legyenek zárva. A rendelet, amely megjelent, abból az intencióból indul ki, hogy katonák számára tegyük lehetővé veszteségük behozatalát. A tárgyalások alapján azután módosult ez azzal, hogy -a karhatalomban való funkció révén is értek egyesevet veszteségek, tehát kombináljuk be a pótszemeszterbe még a karhatalmi veszteségeket is. Azután méltánylandó körülménynek mutatkozott az, hogy megszállt területekről menekült egyes egyetemi hallgatókat és egyetemi hallgatónőket, akiknél talán nem áll fenn a katonai veszteség esete, akikkel szemben azonban azért, mert vissza nem mehetnek, mert itt kell nekik rendkívül drága körülmények között élniök, a szülők kímélése szempontjából és hogy nekik fölösleges költségeket ne okozzunk, méltányos volna kivételt statuálni és ezeket csak azon a jogcímen, mert menekültek és mert itt kell tartózkodniuk, szintén feiveg)nik erre a katonai pótszemeszterre. De ez — ismétlem évi április hó 29-én, csütörtökön. — már kivétel volt, az eredeti gondolat valamelyes módosítása. Azután következett az a kivánság, hogy legyünk tekintettel a nőkre is, mert hiszen lehetnek olyan méltánylandó körülmények egyes nőhallgatóknál, amelyeket feltétlenül figyelembe kell venni, talán a szülők, talán az eltartandó testvérek, talán az anyagi viszonyok vagy egyéb figyelemreméltó körülmények miatt. Ekkor belementünk egy excepcióba, egy ujabb kivételbe, t. i. abba, hogy bizonyos méltánylandó körülmények között, ha azt a formalitást meg tudják maguknak szerezni, amit főképen maga az egyetemi hallgatóság állított fel és követelt egyéb szempontok miatt — mondom, ha azt a formalitást meg tudják szerezni, akkor bizonyos esetekben kivételt fogunk tenni és nőket is fogunk felvenni erre a katonai szemeszterre vagy tanfolyamra. Természetesen az volt a vélemény, hogy ez egy excepció, egy kivétel lesz és itt számitott minden fakultás arra, hogy néhány olyan nő fog bekerülni erre a katonai szemeszterre, akinek körülményei rendkívül súlyosak és különleges elbirálást követelnek. Ezzel szemben azonban az történt, hogy a kivételek számára igy megnyitott kapun százával jöttek be a nők az egyetemre, a bölcsészeti fakultásra és természetesen jelentkeztek az orvosi karra is. Már most az egyetemi tanács abból a helyes értelmezésből kiindulva, hogy ez katonák számára létesült szemeszter, hogy igy az elmulasztottakat részben pótolhassák és a megszállt területekről menekültek számára és végül abból a célból létesitett tanfolyam, hogy méltánylandó esetekben még nőket is felvehessenek, erre az álláspontra helyezkedve visszautasította a nőket, amikor jelentkezésük tömegessé vált. Hogy épen az orvosi fakultásnál nyilatkozott meg ez a törekvés, az abból magyarázható, hogy az orvosi fakultás volt az, amely már a múltban is állandóan kifogásolta a hallgatóság nagy számát és folyton azt hirdette, hogy intenziv tanítást nem tud nekik adni, különösen abban a részben, ahol a gyakorlati tudást kell megszerezniök. Pekár Gyula : Ez így is van ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Az orvosi fakultás már augusztus végén felterjesztést tett a ministeriumhoz a numerus claususra vonatkozólag, egyedül csak arra hivatkozva, hogy nem képes megfelelő kiképzést adni akkora tömegnek, mint aminő a múltban az orvosi fakultást ellepte, ök mindössze 400 hallgatót óhajtanának felvenni egy-egy szemeszterre és — amint beszédemben bátor voltam jelezni — körülbelül 400—600 hallgatóban látják azt a számot, amelynek megfelelő orvosi kiképzését biztosítani tudnák. Mivel pedig most is jelentékenyen felülhaladja az orvosi fakultásra beiratkozottak száma azt a számot, amelyet ők az orvosi kiképzés szempontjából lehetőnek és egyben szükségesnek is tartanak, természetes, hogy náluk jelentkezett az a nizus, hogy megint nem tudjuk elérni a célt, mert magára a pótszeraeszcerre majdnem ezerrel
