Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

386 A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy dologtalan heréket tartsunk itt dísznek magunk között. (Egij hang a jobboldalon : Ez csàk a kommunizmus alatt volt lehetséges!) Azt hallottam itt e Házban, még az ünnepek előtt, hogy Magyarországon másfél év óta senki sem dolgozik. Hát ez igy nem áll. Tessék esak kimenni a falura és szétnézni ott : reggel négy órától este tiz óráig dolgozik gyerek, asszony, vénembermindenki. Rassay Károly: A városban is! Pásztor József ; De meg is látszik a hatása a határokon. Ebből a dolgozó táborból jöttünk ide mi, t. Nemzetgyűlés, és innen, e helyről szeretnők odakiáltani a társadalom minden egyes tagjának, hogy dolgozzatok ti is és igyekezzetek csak addig takaródzni, ameddig a pokrócunk ér, mert mi nem tudunk annyit dolgozni, hogy mindenkit eltarthassunk az egész országban, aki dolgozni nem akar. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, ez nem rossz szándék. Nem mondhatja senki ránk, hogy ebben valami rosszakarat van. Igenis, mi jószándékot, mindenki iránt való hamisítatlan, igazi magyaros, testvéri szeretetet, falusi erkölcsöket hoztunk ide magunkkal és azt akarjuk, az az óhajunk, hogy ezekkel mint békés szerszámokkal tisztítsuk meg, hogy ugy mondjam csapoljuk le a volt politikai élet posványos mezejét. (Ugy van! a jobboldalon.) Mi nem vagyunk hajlandók tűrni és nem helyesüljük azt, ami szinte közmondás volt, hogy a politikában mindent szabad, a politikában, ha azt mondják rád, hogy elloptad valakinek az aranykanalát, arra se reagálj. Mi nem akarjuk senkinek az aranykanalát ellopni, de megköveteljük, hogy ilyen gyanúsításokkal ne is illessenek bennünket. (Helyeslés a jobboldalon.) Tisztességgel ós mindenki iránt való jóakarattal akarunk itt dolgozni. Köszönettel vesszük, sőt szükségesnek látjuk a tisztességes kritikát, de nem vagyunk hajlandók azt tűrni, hogy ugy tekintsenek bennünket, mint valami gyűlölt ellenséges népnek küldötteit, mint ragályos betegeket, vagy talán ők maguk sem tudják miért, ide nem való elemeket. Rassay Károly: Ki teszi ezt? Pásztor József : Majd rátérek, föl fogok olvasni hírlapokat. (Halljuk! Halljuk!) És nem vagyunk hajlandók tűrni azt a bánásmódot sem, amelyet eddig követtek és ma is követnek népünk ellen. Ez az ország nemcsak hogy a mienk is, de talán elsősorban a mienk, (Úgy van! a jobboldalon.) mert apáink Árpáddal jöttek be ide ebbe az országba, ezer év óta becsülettel őrizték, soha köztünk egyetlen áruló nem akadt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Legtöbben vagyunk, a magyar föld legnagyobb része a mi tulajdonunk, mi termeljük, mi adjuk a kenyeret itt mindenkinek. Ha tehát mi nem bántunk itt senkit, megköveteljük, hogy kisebbnagyobb tűszurásokkal ne provokáljanak benévi április hó 29-én, csütörtökön. nünket. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Attól tartok, igen t. Nemzetgyűlés, hogy ha tovább folyhatik ez a provokálás, nem itt, de kint a vidéken, ahol nincs mindenkinek annyi műveltsége, hogy az indulatain tudjon uralkodni, (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) komoly következményei lehetnek. (Mozgás a baloldalon.) Mert hiszen tudják az urak, hogy minden akció reakciót szül. Ki csinálta Magyarországon a szövetkezeteket ? Talán néhai Károlyi Sándor gróf? Dehogy, a tisztességtelen kereskedelem, meg a szatócsok kapzsisága. A kisgazdapártot ki csinálta? Nagyatádi Szabó István? Ő volt az a bűnös? Hiszen a falun közmondás volt, kogy a politika uraknak való, mi csak dolgozunk. Miért kellett nekünk idejönnünk, mikor magunk sem jól érezzük itt magunkat ? A rossz politikai gazdálkodás, meg a falunak túlságos kihasználása az egyik oldalon és a faluval nemtörődés a másik oldalon, ezek teremtették meg a kisgazdapártot. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez a két alakulat azonban, akárki csinálta is, bevált és köszönettel tartozhatunk máskülönben annak, aki csinálta, de a harmadik, igazán mondom, nem kívánatos a mai időkben. Épen ezért, én nem fenyegetőzni akarok, sőt a költő szavaival akarom kérni azokat az izgatókat, hogy »magyarok, Isten irgalmára kérlek, egy percig egymást ne marjátok most, tekintsétek ruhánkat a rongyost, s az ellenségét, az aranyost«. Nem akarjuk megtorolni a multak szenvedéseit, fátyolt vetünk mindenre, (Felkiáltások a baloldalon : Ez a helyes !) de nem is húzódunk félre senki kedvéért. A legotthoniasabban érezzük magunkat ebben a házban és azt üzenjük azoknak, akiknek ez nem tetszik, akiknek derogál velünk, az általuk u. n. parasztokkal, testvéries egyetértésben élni ebben az országban, hogy a legudvariasabban félre fogjuk őket állítani a haladás útjából. (Zaj. Mozgás.) Kerekes Mihály: Majdnem minden nadrágos ember izgat kint a parasztképviselők ellen! Ez kétségtelen. (Ellenmondások bal felöl.) Pásztor József: Mert minket el nem tiporhat senki, minket csak egymással lehetne leveretni, de a jövőben nem lesz ugy, mint eddig, hogy mint a sakktáblán paraszttal verették ki a parasztot. A szenvedés megérlelte már a népet. Mi mindent felirtunk, a szégyent, a szitkot és őrizgetjük, mint fájó büszke titkot. Azt mondja igen tisztelt ßassay képviselőtársam, ki bánt? Legyen szabad hát egy pár konkrét esetről beszámolnom. (Halljuk! Halljuk!) Kerekes Mihály: Hadd nyugodjanak meg ők is. Pásztor József: Jelzem azonban, hogy a konkrét eseteknek a súlyosabb részeit nem hozhatom fel, részint azért, mert zárt ülésbe tartoznának, részint azért, mert egyrészük olyan, amelyet még zárt ülésen sem volnék hajlandó