Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. évi április hó 29-én, csütörtökön. 385 megtiszteltetés volt ez ránk nézve, de egyben azzal is, bogy a történtek után itt reánk nélkülözhetetlen szükség van. Minthogy pedig, ka csak van rá mód, én. mindenkit szép szóval szeretnék meggyőzni, engedtessék meg nekem, bogy röviden kitérjek arra, — inkább az izgatókhoz szólva — miért, miképen és milyen szándékkal kerültünk ide mi, kisgazdák. (Halljuk ! Halljuk f) Már a háború előtti években is törvényhozásunk nem praktikusan, inkább sablonszerűén dolgozott. Földmivelő állam vagyunk, és csak természetes, hogy a legtöbb törvény és az ezek alapján kiadott rendeletek leginkább a falu népét érintik és érintették mindenkor. De azért sohasem kérték ki a falu véleményét, nálunk nélkül határoztak felőlünk mindenkor. Fábián István : Jogászok gazdálkodtak. A minister iumokban csupa jogász volt. Pásztor József : A háború előtt még csak tűrhető volt ez az állapot. A falu laikus népe ugy gondolkozott, hogy a törvény törvény, meg kell tartani, ha jó, ha rossz, az értelmesebb része pedig zúgolódott egy ideig, a gyakorlatban be nem váló törvény vagy rendelet megjelenésekor, de azután az is belenyugodott, mit is tehetett mást, hiszen megbüntették volna, ha nem ismerte volna el a szentesitett törvényeket. így volt ez a háború előtt. A háború alatt azonban, mikor már nem lehetett a megszokott régi vágányon haladni, akkor láttuk csak igazán, milyen tájékozatlanok itt fent a falusi viszonyok iránt és akkor láttuk csak, hogy tiz doktorátussal rendelkező egyénnek a képzettsége sem elegendő ahhoz, hogy alkalmas legyen a társadalom vezetésére ha nincsenek meg a szükséges gyakorlati tapasztalatai. (Ugy van! jóhbfélől.) Ha egy-egy ilyen rendelet megjelent a kivételes háborús törvények alapján, már szinte széltében beszélték az emberek a falumban, no hiszen, ilyen rendeletet én is tudtam volna csinálni, pedig a nevemet is alig tudom leirni. Jöttek azután a feliratok, a panaszok a rendeletek ellen mindenfelől, később itt fenn is megállapították, hogy tényleg nem jó a rendelet és hoztak mást, az utóbb hozottak az előbbieket hatályon kivül helyezték. Jöttek a rendeletek garmadaszámra, azok egy részét végrehajtották a falu lakosainak nagy sérelmére, más részét pedig teljesen lehetetlen volt végrehajtani. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja él.) Szóval csupa kapkodás volt az egész intézkedés és habár óriási sérelmeket és bosszúságokat kellett elszenvednie a falu népének ezek miatt a kapkodások miatt, ő a maga romlatlan erkölcseinél fogva, mintegy önmagáról Ítélve, nem keresett, nem látott rossz szándékot ezekben az intézkedésekben, csak tájékozatlanságot. De épen ennek a tájékozatlanságnak a felfedezése volt az, ami kiváltotta és megérlelte a népben azt a gondolatot, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1926-1921. — II. KÖTET hogy ez igy nem jól van, hogy ez igy nem mehet tovább. Igenis ugy kezdett gondolkodni a falu népe, hogy valamint egy hadsereg nem lehetne egészséges alakulat, ha abban csupa tiszt volna legénység nélkül, hogy egy gyár, amelyben csupa mérnök volna munkások nélkül, nem szuper alhatna, vagy legalább is nem jól működhetne, vagy hogy az a gyár, amelyben csupa nagy kerék volna és nem volnának a szükséges kis kerekek is, nem dolgozhatna jól : ugy a törvényhozás is csak ugy lehet egészséges, munkaképes alakulat, ha lesz benne — hogy a példázattal éljek — tiszt, közlegény, mérnök, munkás, nagy kerék és kis kerék, (ügy van ! jóhbfélől.) Hogy ezt a célt elérhessük, pártunk is és népünk is, a falu népe is ugy gondolkodott, hogy miután az egyes osztályokból egyes kerületekben nincsenek annyian, hogy maguk közül való egyént válasszanak, tehát maga a falu népe gondoskodott arról, hogy válasszon a saját pártjába mágnást, ügyvédet, orvost, lelkészt, tanitót, vasutast, gazdászt stb., szóval, hogy minél egészségesebb legyen ugy a párt, mint a törvényhozás összeállítása. Igy kerültünk be ide mi is, kisgazdák. Hiszen kisgazdák nélkül a kisgazdapárt igazán fából vaskarika lett volna, (ügy van! a jobboldalon.) Nem vágytunk mi ide, sem érdekből, sem hiúságból. Azért érdemesített minket népünk közbizalma arra, hogy ide küldjön, hogy a különben jóakaratú, jóhiszemű elméleti képzettséget gyakorlati tapasztalatainkkal tökéletesítve, tapasztalatainkat értékesítsük a köz és a haza javára. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem azzal a szándékkal jött ide egyikünk sem, hogy mint leglenézettebb, legelnyomottabb rétege a társadalomnak talán most felülkerekedve igyekezzünk másokat elnyomni. Ezt nem hallottam pártunk egyetlen tagjától sem itt, sem e Házon kívül, sem párton programmjában nem tudom ezt felfedezni sehol, de sehol. Ezt csak a rosszakarat foghatta ránk. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Sőt meg akarjuk mutatni, hogy jobbak akarunk lenni másoknál. Gondoskodni akarunk a társadalom minden egyes tagjáról és minden egyes osztályáról, mert tisztában vagyunk azzal, hogy az egyes tagok és egyes osztályok jólétén alapszik az általános közjólét, tisztában vagyunk azzal, hogy egy test csak ugy lehet egészséges, ha a legkisebb körme sem fáj. Tehát gondoskodni akarunk mindenkiről, de viszont a társadalom minden egyes tagjának meg kell azt értenie, hogy ezt a jószándékunkat csak akkor és csak azokkal szemben érvényesíthetjük, akik dolgozni akarnak és igényeiket a körülményekhez képest korlátozni hajlandók. (Ugy van ! a jobboldalon.) Nincs joga a társadalom azon tagjainak, akik dolgozni nem akarnak és nagy lábon akarnak élni, kiabálni, izgatni azok ellen, akik szerényen élve szorgalmasan dolgoznak, hogy neked miért van, nekem miért nincs. Ma már nem lehet abból megélni, hogy egymás ellen uszítsuk egymást, egymást egymással marassuk. Ma nem 49