Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. 359 erkölcsi javait a nemzet számára gyümölcsöztesse, az erkölcsi feddhetetlenségnek a mintaképe kell hogy legyen. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy a köztisztviselői kar megfelelő anyagi szituációban éljen. Emiitettem már, hogy a köztisztviselői kar anyagi helyzete milyen siralmas volt a múltban és igazán szánalomraméltó a jelenben. Én, aki magam is köztisztviselő vagyok és sokat járok köztisztviselők között, aki jól ismerem a köztisztviselői kart, a kormányzati, a közigazgatási, az igazságügyi tisztviselőket, a vasutasoknak, a postásoknak, a tanítóknak és a tanároknak stb. életviszonyait : elmondhatom itt minden szépités nélkül, hogy az elégedetlenség közöttük már elérte a legmagasabb fokot. (Ugy van! Ugy van!) Száz meg száz száj mondja, hogy nem birják már tovább a nélkülözést, a családnak a nyomorgásáfc. Méltóztassék csak elképzelni ezt az általában keresztény magyar tisztviselői kart a maga elégedetlenségével akkor, amikor az országnak anyagi vergődése közepette sok ezren pazarul dobálják igen sokszor illegitim utón szerzett javukat. (Ugy van!) Ma a köztisztviselői kar átlagos fizetése 600 és 1000 K. között mozog havonként. Számadatokat nem akarok felsorolni, mert akkor igen hosszadalmas lennék, csak leszegezem azt a tényt, hogy ebből az összegből megélni sehogyan sem lehet. Nincs ÍLZ clZ ember, aki nekem megmutathatná, hogy minő keretben lehet ebből az öszszegből megélni, kivévén azt, hogyha az életnek olyan formáját találja ki, amely mellett sem enni, sem ruházkodni stb. nem kell. Ezeken az állapotokon feltétlenül segitenünk kell. RészemTől őszintén megmondom, már nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a kifosztott köztisztviselői kart a türelem, a kitartás jelszavával nyugtassam meg. En nem vállalkozhatom erre azért, mert nem tudok nekik felmutatni olyan kormányintézkedések által teremtett pozitív alapot, amely igazolná, elősegítené anyagi helyzetüknek javulását. A kormány által... Kerekes Mihály : De rendelet csak van, természetbeli ellátást adnak! Szücs Dezső : ... a köztisztviselőknek természetben való ellátására vonatkozólag még a múlt hóban kiadott rendelet jóformán semmivel sem vitte előbbre a tisztviselőknek anyagi ügyeit. Hogy is állunk csak ezekkel a naturáliákkal ? (Felkiáltások : Sehogy !) Eltekintve attól, hogy már a rendeletnek kiadásakor magának a köztisztviselői karnak kebelében, a köztisztviselői karon kivüi, sőt tovább menve még a hivatalos fórumokon is, az volt a közfelfogás, hogy a természetben való ellátást nem lehet keresztülvinni ugy, amint az a rendeletben kontemplálva van, nem lehet azt keresztülvinni részint anyaghiány, részint pedig technikai nehézségek miatt sem. Most ott állunk, hogy nemcsak Budapesten, hanem különösen a vidéken a tisztviselők alig kaptak valamit. Eszembe jut ennél a pontnál még a múlt év végén a köztisztviselőknek adott természetbeni segítség, amelyből én, mint köztisztviselő, a magam személyére majdnem 20 korona értékűt kaptam, néhány marék dohos gerstli, pár szem penészes aszaltszilva és körülbelül 25 dkg cukor alakjában. Az eddigiekből ítélve, a mostani akció is csak kevéssel több eredménnyel biztat. A vidéki városokban való természetbeni ellátást illetőleg az volna a helyes, ha az élelmiszerek közül a hatósági cikkeket a központ irányítaná, a többit pedig valamelyik megbízható szövetkezet szerezné be a környéken s a köztisztviselői és a beszerzési ár közötti különbözetet az államkincstár fizetné. A rendelet egy része utal erre az elvre, de ez nincs keresztülvive. Már maga a rendelet is utal arra, hogy ha esetleg lisztből, zsirbó], burgonyából, vagy cukorból nem lehetne a rendeletben előirt adagot kiadni, más, egyenlő tápértékü élelmiszert fognak kiosztani. Hát én nem tudom, hogy mivel lehet igazán pótolni a kenyeret, a zsírt egészséges gyomornak. Méltóztassék erre vonatkozólag megkérdezni bármelyik jó falusi gazdát, az majd klasszikus feleletet fog erre adni. A köztisztviselők élelmiszerrel való ellátása terén immár két hónap eltelte után igen gyengén állunk, nem is szólva arról, hogy a köztisztviselői kar ruházati és lábbeli-szükségletének a fedezése tekintetében még a kezdet kezdetén sem vagyunk. Bodor György: Le kell szállítani felére az iparcikkek árát! Szücs Dezső : Még aránylag a tűzifával való ellátás megy a legkönnyebben. A háztartást nem vezető köztisztviselők részére a vidéken az úgynevezett mérsékelt áru étkezdék még a homályban vannak, hacsak ezek a háztartást nem vezető köztisztviselők a városnak vagy valamelyik szövetkezetnek a támogatásával azokat meg nem csinálták. De tegyük fel, hogy rendeletben lefektetett elvek a gyakorlatban mind keresztülvihetők. Még akkor sem tud, az én felfogásom szerint, az a köztisztviselői kar exisztálni, mert nincsen pénze. A rendelet a háztartást nem vezető köztisztviselőknek a megszabott adag felét biztosítja. Ezzel, t. Nemzetgyűlés, — a gyakorlatból tudom, — nem érünk el semmit, mert akár vendéglőben, akár magánházaknál étkezik az a háztartást nem vezető köztisztviselő, havi 8—900 korona ebéd-vacsoradíjából legfeljebb csak az átszolgáltatott élelmiszerekért tényleg fizetett összeget számítják le. Nézetem szerint, ha el tudjuk is látni a háztartást vezető tisztviselőket a rendeletben megállapított cikkekkel, a háztartást nem vezető nőtlen köztisztviselőknek feltétlenül pénzsegélyt kell adni. Es itt a köztisztviselők esdő szavával fordulok a rendelet végrehajtásával megbízott kereskedelmi, pénzügyi és közélelmezésügyi minister urakhoz, hogy köves-